Valamikor volt a blogon már egy poszt arról, hogy nincsenek „csak” távok, hogy tisztelni kell a rövidebb távokat, mert bizony azokkal is meg kell küzdeni, ha az ember gyereke megpróbálja a maximumot kihozni magából.

Furcsa lett ez a tavasz. Elmaradtak a versenyek, nem találkozunk a csapattársakkal, futócimborákkal, ellenfelekkel… szerencsére edzeni szabad, így divatba jöttek a „virtuális versenyek”, hasítanak a (bocs a kifejezésért) „szakaszhuszárok”, mert valahogy megpróbáljuk összemérni magunkat másokkal, ha…

Vannak ezek a „kör” útvonalak. Ezek a kvázi bármikor teljesíthető futó, túra útvonalak, ahol persze leginkább önmagunkkal versenyzünk, de azért jó tudni, hogy éppen kik és milyen idővel a leggyorsabbak. Nemrég szó volt itt a blogon kettőről is. A Vérkörről írt Erika, én meg a Budai Térképkörről.