Szar dolog az alváshiány… vagy csak az időjárás teszi? Bízom benne, hogy csak az utóbbi.
Mindenesetre pénteken már tizenegykor úgy nézett ki, hogy vagy felveszem a klasszikus kocsmai óraműves pozíciót, vagy a homlokommal verem a billentyűket. Nehéz kérdés. Ezen elgondolkodtam még vagy két órát. Azt hiszem, így nem én leszek a munka hőse.
Csökkentett üzemmód, de csak eljött a munkaidő vége.
Majd a kori…
Az ember ilyenkor augusztusban azt élvezi, hogy a népek nyaralnak és nem a budapesti aszfaltot koptatják. Ugye milyen jól hangzik? Pedig nem igaz. Nincs mit koptatni, ugyanis augusztusban a főváros nagy részéről eltűnik az aszfalt, helyette nap, vagy valami más barnította munkások szorgos kezei támasztják a lapátot. De tényleg. Valószínűleg ők sem bírják a meleget. De lehet egy éjszakai műszak, mert haladnak.
Nem mondom ráfér a városra a megújulás, de valahogy sohasem sikerül. Ha sikerülne akkor például nem most túrnák fel ugyanazon a szakaszon immár másodszor az idén a Ferihegyi utat.
Vannak napok, amikor észre sem veszem az úthibákat, réseket, repedéseket, foltozott aszfaltot, ezt az undorító pecsvörköt, ami az utakat, járdákat díszíti itt. Ritkán, de vannak.
Vannak napok – ez a gyakori – amikor egy-egy úthiba az utamat álja, de ez nem vészes.
És vannak napok, amikor fenn akadok a Budapest-pecsvörkön.
Talán az alváshiány, vagy csak az időjárás tette, de ez a péntek ilyen nap volt.
Bukdácsolás a Budapest-pecswörkön.
táv: 13,05 km
idő: 00:54:18
átlagsebesség: 14,57 km/h
csúcssebesség:: 22,6 km/h
