Katarzis nélkül

futás, teljesítménytúra, és a kezdetekben görkorcsolya

Homo mazochicus

2009. augusztus 17. 21:13 - regulat

A tegnap ugye jelentős előrelépést tettem az emberi nem egyedfejlődésében. Új izmaim fejlődtek ki. Igaz ezeknek az izmoknak még nem sikerült rájönnöm a hasznára.

k2motospeed.jpgMert ugye csak annyit lehet róluk tudni, hogy alkalomadtán fájnak. Ez lenne a céljuk? Kizárt. Hát csak nem én leszek a homo mazochicus! Akinek akkor jó, ha nem jó?

Nem mondom a tegnapi futás után, ahelyett hogy az új izmok fájdalma múlt volna, inkább még újabbak nőttek. Mondok magamnak, semmi a gáz, majd ma reggelre… Ma reggelre semmi sem változott, hacsak… hacsak nem az, hogy reggel már a derekam is fájt. Felvettem a veterán nyugdíja tempót és még sikerült időben beérnem. (útközben valami igen bosszantó pénzvadászatról hallottam, de erről majd később)

A nap feladata: Győzd le a lépcsőt!

Szó szerint le. Felfele semmi baj, de lefelé. Tisztára úgy lépkedtem, mint a gólem Prága utcáin. Szerencsére nem vagyok olyan népszerű/népszerűtlen, hogy egy egész épület röhögjön körbe a lépcsőházban, de azért nem jártam messze a dologtól.

Az újonnan fejlődött izmok asszimilálódásában azért segít a lépcsőzés. Némelyik úgy megijedt az igénybevételtől, hogy inkább felszívódott.

De a kori nem maradhatott el. Félóránál úgy döntöttem, hogy ne tovább, de akkor a távolban megláttam a szőke bombázót. Elszántan tekert felfele, de a bringája következetesen vissza akart fordulni. Ciki volt neki a csaj, az látszott messziről.

Jó öt perc kellett hozzá, hogy beérjem.

Nos, ha a bringa – a kétkerekűre gondolok – bír lelkivilággal, és éppen nem erotikus vágyai tengtek túl, akkor teljesen érthető volt a tiltakozása. A szőke tényleg a tipikus bombázó volt. Akkora miniben, hogy az alsó széle nem fért a feneke alá, a felső meg a fél fenekét sem takarta. Lehet, hogy nem is szoknya volt csak egy szalag. Mindehhez tízplusz centis tűsarkak. Ráadásul annyira hajtott, hogy a mellei a kormányt verték. Elsőre nem tudtam megelőzni. A verejtékkel kevert illatfelhőtől köhögő rohamot kaptam. Lemaradás. Nagy levegő. Nyomás.

Isten bizony elfelejtettem, hogy nyúlbélázni akartam.

2009. augusztus 17. hétfő

táv: 13,49 km

idő: 00:53:57

átlagsebesség: 15,16 km/h

csúcssebesség:: 23,3 km/h

 

7 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://withoutacatharsis.blog.hu/api/trackback/id/tr935627827

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

bazsalikom 2009.08.17. 21:52:49

ReTRo, Lépcsőn lefelé probléma: egyértelmű, hogy a futás után nem nyújtottál. Jól értem, hogy a nagy levegő után nem utolérted a bombázót, hanem leelőzted?

76458 2009.08.17. 22:29:04

Mondhatni simán elgurultam mellette, nem ment tíznél többel. :))

bazsalikom 2009.08.17. 22:44:06

ReTRo, Gyorsan lebeszélted magad a bombázóról.:)))

76458 2009.08.18. 04:12:39

Ó, a "ha ő fel tud menni, akkor én is" motivált, amikor megláttam. Azt, hogy ő "lenni bombázó", csak akkor vettem észre, amikor utolértem. Hogy normál állapotában ki ájul el tőle az izlés kérdése, de amikor leszállt a bringáról fix, hogy öt méteren belül mindenki...

bazsalikom 2009.08.18. 20:50:02

:-)))))

132267 2009.08.24. 15:04:13

Ma én is elfelejtettem nyújtani, helyette csobbantam a tóba. Most nem tudom, mi lesz - a lépcsőn lefelé menet már izélget a vádlim...

76458 2009.08.24. 17:55:29

Jajjj, vigyázz magadra én egy hétig szenvedtem. :))