Na, azt a tegnapi jég törést, nem kell túl komolyan venni. Nem valami hatalmas nagy rianás volt az, csak amolyan repedés. Hajszálrepedés. Repedésecske… Pedig lehetett volna a nagy áttörés is, de elbénáztam. Nem tudom ki hogy van vele, de én még két hónap után nem érzem a…

Az utcáról valami vaddisznócsorda csörtetése hallatszik be. Iskolanap a Hősökben… Diák futóverseny. Sejtettem, hogy valami ilyesmi lesz, mert a forgalomirányítók, már a kereszteződésekben álltak, amikor a pályáról jöttem vissza. Megtört a jég. Meg is ünnepeltem…

Úgy tizenegytől vártam a munkaidő végét. Az istennek nem akart eljönni. Valahogy úgy, mint a régi viccben. Tizenegykor megnéztem az órát. Azután egy óra múlva ránéztem megint. Tizenegy múlt tíz perccel… Ráadásul a fejem is fájni kezdett. Vagy az még egy kicsit korábban…

Ismerős út, és mégis mintha egy másik város lenne. Indulás fél óra késéssel. Iskolás egy szál se, lehet menni. Van hely a járdán. A huszonhét fokokhoz képest a mai huszonkettő kész felüdülés. A Műcsarnok előtt se gyülekeznek turisták, ott sem akadok fenn senkin.…

Elvileg az a szép az őszben és a télben, hogy ilyenkor elkezdek lazsálni, no és persze kilókat gyűjtögetni, mert ugye kinek van kedve hidegben, sötétben… Persze az is igaz, hogy időnként megfogadom, hogy most azért sem. Aztán kiderül, hogy dehogynem. Utoljára középiskolás…