Katarzis nélkül

futás, teljesítménytúra, és a kezdetekben görkorcsolya

Szerénytelenül

2011. március 21. 21:23 - regulat

Most egy kicsit dicsekszem, mert olyan jól esik. Szóval az van, hogy bő három hónapos kihagyás után kezdtem újra futni. Ma vagyok túl a huszonegyedik alkalmon.

invigotr.jpgNem mintha ez olyan eget rengető dolog lenne, de...

De az van, hogy az idén első alkalommal mindössze hat kilométert tudtam lefutni 5’45”-ös tempóval. Utána meg akartam halni. Nem mondom, hogy két kézzel kellett a tüdőmet visszatuszkolni a számon, de azért közel volt, utána jött némi influenza, így a februárt – nyugodtan mondhatom – még tragikusabb tempóval kezdtem, majd a 6. héttől immár heti háromszor mentem futni.

Öt hét alatt sikerült az idei kezdő távot megduplázni.

Na ja, kicsit változtattam az edzésterven, így most inkább a pulzusra koncentrálok, és a távolságot folyamatosan emelem. Egy kicsivel. Alkalmanként mindössze párszáz méterrel.

Eddig a tempót stabilan 5’30” alatt tudtam tartani.

A kitűzött cél, hogy a Vivicittát is minimum ezzel az idővel fussam le.

A mai trappolás adatai:

2011. március 21.

Táv: 13,64 km

Idő: 1:11:43

Tempó: 5’15”

Szóval nekem ez nagy dolog, mert ez ugye több, mint a Vivicittá távja, másrészt több, mint amire az elmúlt évben képes voltam. Tavaly a leghosszabb táv, amit le tudtam futni, mindössze 12,5 kilométer volt.

Kétszeresen is büszke vagyok magamra.

Csak így szerénytelenül…

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://withoutacatharsis.blog.hu/api/trackback/id/tr675628002

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.