Katarzis nélkül

futás, teljesítménytúra, és a kezdetekben görkorcsolya

Négy Évszak, Komló

2011. augusztus 29. 17:02 - regulat

A múlt héten arra kértem Lillát, aki a komlói Négy Évszakra készült, hogy ugyan meséljen már a versenyről. De először is mi is ez a Négy Évszak?

doke.jpgA DÖKE, azaz a komlói Diák és Öntevékeny Körök Egyesülete az idén új amatőr futóverseny-sorozatot hirdetett a sportolni szeretők számára. A félmaratoni (21,1 km) távot, a Minimaratont (8 km), a Maratonkát (4 km) és a Törp-maratont (1,6 km) négy részletben (négy évszakban) futhatják le a vállalkozó kedvűek. Ennek az eseménysorozatnak a nyári fordulójára került sor augusztus 28-án, a komlói KBSK sporttelepen (salakos pálya 400 méteres körök). (a kiírás)

Most, életem első félmaratonjára készülve különösen jó ötletnek tartom a kezdeményezést. Mert valahol el kell kezdeni. És tudom jól, hogy az igazi maratonisták nem tartják sokra a rövid távokat, de pont az ilyen rendezvények azok, amik sikerélményt adhatnak, adnak a kezdő futóknak. Emlékszem majdnem pezsgőt bontottam két éve, amikor először sikerült egyvégtében lefutnom három kilométert… Egy ilyen – a négy évszakhoz hasonló – több eseményből álló, és az egész évet átölelő esemény, megmutatja a fejlődést. Megmutatja, hogy van értelme a rendszeres mozgásnak.

Kedvet csinál, na!

Szóval Szarvas-Fekete Lilla beszámolója a komlói versenyről:

A tegnapi komlói futóverseny szerencsére nagyon jól sikerült, 2 érmet is sikerült szereznem.

Két táv közül lehetett választani, egy 5 és egy 2 km-es közül, de duplázni is lehetett, két nevezési díj befizetésével. Az 5 km-es verseny után volt közvetlenül a 2 km-es. A két táv között volt 5 perc pihenőidő.

Az 5 km-es távnál 13 kört kellett futni, salakos pályán, ami nekem kicsit monoton volt, ugyanis edzéskor mindig A-ból B-be, majd vissza szoktam futni, körpályán soha. A 10. kör után nem is fizikailag, hanem pszichésen fáradtam el, így akkor el is határoztam, hogy a következő versenyig, mely majd októberben lesz ugyanitt, fogok körpályán is edzeni, hogy szokjam a monotonitást. [Halkan jegyzem meg, hogy én ezért is szoktam le a körpályáról, mert, ha nem számolta volna helyettem a gép a kilométereket, hát soha sem tudtam volna, hogy végül mennyit is futottam.]

Sokáig a 2. helyen haladtam, majd voltak időszakok, amikor fej-fej mellett futottam a későbbi győztessel. Az utolsó előtti körnél váratlanul meg lettem ugrasztva, két lány atom gyorsasággal kezdett hajrázni, majd az utolsó körnél hol a 2., hol a 3., hol pedig a 4. hely környékén álltam. Majd' kiesett a szívem a nagy hajrában, levegőt is alig kaptam, hisz igen kellett szaladni azért az éremért. Hatalmas hajrá volt, 1-2 másodpercek döntöttek a legvégén, végül 3.-nak sikerült áthaladnom a célvonalon.

Az első helyezett is csak pár másodperccel ért be előbb, a 2. helyezett előttem 1 másodperccel, a 4. pedig utánam 1 másodperccel. Hihetetlen, hogy ilyen kevesen múlt az egész, az előzőző komlói versenyen is kicsik voltak a különbségek, de ennyire azért nem, mint most. 1 másodpercnyi különbségeknél már nem csak a fizikai erő, a gyorsaság a döntő, hanem kicsit a szerencse is. Nagyon örültem, hogy nem csúsztam le a dobogóról, így, hogy épp' hogy meglett, sokkal nagyobb öröm volt, mintha csak úgy "simán" mentek volna a dolgok.

5 perc pihi után jött a 2 km-es (5 kör) futam. Szerencsére ki tudtam magam fújni, visszaállt a pulzusom a normál szintre.

Érdekes, sikerült olyan időt futnom, mintha előtte nem is futottam volna semmit, nem is éreztem az előtte lefutott táv súlyát. Nem éreztem tétet, nem volt bennem semmi stressz, így szinte szárnyaltam. Magabiztosan sikerült másodikként befutnom. Eredményhirdetésnél két szép érmet kaptam, egy bronzot és egy ezüstöt. Örültem, hogy két különböző színű érmem lett, hisz a formájuk ugyanaz. A bronznak kicsit jobban örülök, mert azért keményen meg kellett dolgoznom. Megérte az utolsó 800 métert erőn felül végigloholni, ez a 3. hely nagyon nagy löketett adott a 2 km-es futamra.

Nagyon jól sikerült a nap, s ez, hogy csak kicsin múlt a helyezés, arra ösztönöz, hogy kicsit többet edzek majd a jövőben is. Sőt, a decemberi verseny után lesz egy éves összesítés, mely mind a 4 verseny állomáson (május-aug.-okt.-dec.) elért időket nézi. Az összesítésnél csak abszolút díjazás lesz. Minden egyes állomás végén pedig korcsoportos van, ezek az eredmények, amikről írtam, ezek mind korcsoportosok. Abszolútban a jelenlegi állás szerint a harmadik helyen állok, s a jövőben is igyekszem ezt a pozíciómat megtartani. Egyelőre ez is épp, hogy megvan az eddigi idők alapján, de az összesítésig még lesz 2 verseny, melyek még átrendezhetik a jelenlegi pozíciókat.

Nyáron a nagy meleg miatt picit lusta voltam, de most már kellemesebb idő van, nincsenek túl nagy melegek, így már könnyebb lesz futni. Másfél hónap múlva lesz majd a következő komlói verseny, lehet, hogy ott már csak tized másodpercnyi különbségek lesznek a futamokon. Ki tudja...:)

Gratulálok Lilla!

…és remélem a komlói példa ragadós lesz.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://withoutacatharsis.blog.hu/api/trackback/id/tr585628045

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.