Katarzis nélkül

futás, teljesítménytúra, és a kezdetekben görkorcsolya

A hét, amikor folyton éhes voltam

2012. április 13. 09:23 - regulat

2012. tizennegyedik hete

Lassan vége a tizenötödik hétnek és most veszem észre, hogy az előző hétről még szinte egy szót sem szóltam. Szinte, mert ugye az elmúlt hetet lezáró Rákoscsabai terepfutásról ott a beszámoló.

tdt_en_2011.jpgMondhatnám, hogy ez a váratlanul beiktatott verseny volt a hét lényege, pedig dehogy! A hét lényege a kaja volt.

Az a nagy büdös helyzet, hogy a gondosan megtervezett étkezés nem igazán jellemző rám. A korai munkáséveim következménye, rászoktam, hogy össze-vissza eszem. Tudom idegesítő, de nem tudok időben enni. Nem igazán családbarát, hogy állandóan máskor vagyok éhes, mint mindenki más. De a főnökök sem szeretik, ha az ebédidő, hogy tizenegykor, hol délután háromkor üt be...

Plusz ebben az is gond, ha ember fogyni, vagy hízni akar, akkor nem árt némi rendszerességet vinni az étkezésébe, mert akkor tudja kontrollálni, hogy mit, meg mennyit… Én meg eszem, ha éhes vagyok. Azaz ritkán.

Na, pont ebben volt nem átlagos az elmúlt hét. Folyton éhes voltam. Nem is emlékszem arra, hogy mikor fordult elő utoljára, hogy több napon keresztül öt-hat étkezést is be kellett iktatnom.

Mondanám, hogy talán a Vivicittá volt az oka, de nem hiszem, azon a héten alig negyven kilométert futottam.

Hol van ez a hatvan-hetven lefutott kilométeres hetekhez?

A hétfő – amit pihenőnapnak szántam – még nem volt gyanús, elvégre a versenyen otthagytam vagy három kilót. Jó, erre nyugodtan legyinthettem, hogy ez csak víz. Aztán kedden, amikor futni mentem még a távban sem voltam biztos. Gondoltam, ahogy esik, úgy puffan, futok, amennyi jól esik, ha egy tízest, akkor egy tízest. Ha többet, akkor többet. Lényeg, hogy csak kényelmesen. Lett belőle a duplája. Mert jól esett. Amin kissé meglepődtem, hogy az 5’12”-es tempóhoz aránylag magas 157 bpm-es átlagpulzus párosult. Hmm. És mire haza értem, éhes voltam. Nagyon. Hát megebédeltem.

Olyan két óra múlva megint ettem. Utána vacsoráztam… És ez így ment szombatig.

Közben csütörtökön a tervezett résztáv, ami ugyanúgy sikerült, mint az előző heti. Még mindig gyors a bemelegítés és a levezetés tempója. Szerintem. Na, jó visszafelé siettem kicsit, mert korgott a gyomrom. Kezdtem unni, hogy állandóan a kaja foglalkoztat. De ha enni kell, akkor enni kell.

Még jó, hogy nem tartom a nagyhetet, meg a böjtöt, mert pénteken megőrültem volna…

…és jött a szombat. Reggeli, meg egy kis kilencórai lekváros kenyér… és elindultam a versenyre. Közben egy kicsit aggódtam, hogy a tizenegy órai indulásból korgó gyomrú célba érkezés lesz.

Nem lett. Sőt a verseny utáni ebéddel megszűnt az állandó éhségérzet is.

Nem tudom, hogy mitől volt. Elmúlt. Ismét a régi vagyok.

6 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://withoutacatharsis.blog.hu/api/trackback/id/tr944405934

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Cs.Csilla 2012.04.15. 07:41:21

Nekem nagyon megvan ez az érzés, mert nekem minden napom, hetem, hónapom az evésről szól. Napi 5x kajálok - mondjuk szeretek enni - de néha már elegem van abból, hogy vagy szinte folyton jajálok vagy éhes vagyok... Jah, orvosilag teljesen rendben vagyok....

6. alabardos · http://hatodikalabardos.blog.hu 2012.04.15. 08:27:59

@Cs.Csilla: Most majdnem azt írtam, hogy "Azzal a mozgásmennyiséggel, ami neked a két kutya és a versenyzés mellett..."
Aztán rájöttem, hogy ezt a mozgásos okot csak részben tudom elfogadni, mert ha ez lenne az ok, akkor az éhségem nem múlt volna el egyik percről a másikra. Tény ez is ok.
Lényeg, hogy nem szerettem, pedig enni... nos azt én is szeretek. :)

Cs.Csilla 2012.04.17. 11:02:05

@6. alabardos: Igazából mindig is sokat ettem és mióta a kutyák mellett még pluszban szaladgálok is (edzesonline.hu/index.php?page_id=3&action=search) nyilván megnőtt az energiaszükségletem. Ez sem furcsa, mert a kutyázódásom előtt meg úsztam, szóval ez rendben is van, csak néha már utálok éhesnek lenni.... :D

Szóval néha nem bánnám, ha valahogy másként jelezne a szervezetem... vagy nem is jelezne, mert úgyis tudom, hogy mikor kell ennem... :D De ez már egy másik téma.... :D

6. alabardos · http://hatodikalabardos.blog.hu 2012.04.17. 18:33:52

@Cs.Csilla: Igazad van, én is azt utáltam a dologban a legjobban, hogy szinte állandóan korgott a gyomrom.

Na de azt mégsem várhatjuk, hogy a szervezetünk sms-t küld, hogy most akkor éppen mennyi kalóriára van igénye. Vagy ahogy Varsavszkij Donomágiában lemegy a nap című novellájában van: a "gép" döntené el a napi adagot.

Az EO-n olvastam a csi-futásos bejegyzésed.

Cs.Csilla 2012.04.18. 09:40:29

@6. alabardos: :-D
Neeeem, az eSeMeS az túl 21. századi... :D De mikéntje még nem született meg bennem, hogy minek örülnék.
Egy biztos, ez az éhségérzet dolog nem jön be! :D

Elég sok kolléganőm és ismerősöm mondogatja (ők persze szinte állandóan fogyóznak, ahelyett hogy kicsit mozognának monnyuk), hogy milyen jó nekem, hogy ilyen sokat ehetek. Majd amikor elmondom nekik, hogy ez csak az érem egyik oldalának az egyik darabkája és milyen negítav részei vannak még(éhség, állandóan azon filózni, hogy hol, mit (v)egyek, ami elég és még megfelelő is, + nem kevés pénzbe is kerül), már nem is irigykednek annyira....

6. alabardos · http://hatodikalabardos.blog.hu 2012.04.18. 10:58:05

@Cs.Csilla: :D

Messziről mindennek jobbára csak az előnye látszik...