Katarzis nélkül

futás, teljesítménytúra, és a kezdetekben görkorcsolya

Tisza-tó nyolckeréken

2012. május 07. 21:03 - regulat

V. Intersport Tour de Tisza-tó

Honnan is kezdjem, talán onnan, hogy már előző este megérkeztünk Poroszlóra, hogy rápihenjek a másnapi versenyre.

tdt_2012.JPGErről a panziónál fészkelő vadludak nem tudtak. Tudom, hogy a vidéki hangulathoz hozzá tartozik a kakaskukorékolásos ébresztő, attól nem is kapnék frászt, de a vadlúd, kontra vadkacsa párbeszéd hajnali fél ötkor közvetlenül az ablak alatt… az azért nem esett jól.

Tíz körül már gyülekezni kezdtek a korisok a rajtnál. Napsütés, enyhe szél… ismerősök. Prolongált jó hangulat. Meg befutott a transzfer busz és hirtelen annyian lettünk, mint még soha.

Aztán bringások, bringások, bringások és bringások… drótszamár hegyek. …és elrajtoltunk. Még a bringatlonosok előtt. Ez a bringatlon egy új dolog, ilyen még nem volt. 57 kilométer mínusz két kerékkel, azaz futó-bringás kombo. Váltani persze lehet útközben.

Most már nem a görkori a legkeményebb feladat a Tisza-tó körül… Na de vissza a görkorihoz. Ott tartottam, hogy elrajtoltunk.

Ez volt a harmadik Tisza-tó kerülésem görkorcsolyával. Mostanra megtanultam, hogy a sikeres versenyhez [figyelem! a sikeres az nem egyenlő a dobogóssal!] három dolog kell. Erőnlét, szerencse (már az időjárást illetően), és valaki, aki segít, azaz akivel együtt lehet menni, mert az 57 kilométer az 57 kilométer. Az erőnléthez meg felkészülés kell, ami az idén egészen soványra sikerült, mert a futás… Mondjuk, azért a felkészülésben a futás sokat segít, de nem pótolja a korcsolyázást.

motospeed.jpgMivel csak a verseny előtti héten húztam először korcsolyát, nem voltak nagy reményeim. A három órás teljesítéssel megelégedtem volna.

Kezdjük a középső feltétellel, az időjárással. Abban bíztam, hogy az idén Kisköre felől fog fújni a szél. Ez azért fontos, mert akkor a táv második fele már jobbára hátszéllel megy. Tavaly ott szemből fújt, nekem meg elfogyott az erőm… De most szembeszélben indultunk, annyira meg még az időjárásfelelős sem lehet görény, hogy a visszaútra megfordítja a szelet. Halkan jegyzem meg, hogy persze, hogy lehet, de most ezt a poént kihagyta.

Még mindig ott tartok, hogy elrajtoltunk. A profik, naná, hogy elhúztak, én meg felkészültem arra, hogy egyedül küzdöm végig az utat. Tavaly hárman mentünk. Már amíg le nem maradtam. És az első kilométeren, egyszer csak a tavalyi bolyból Pap Zsuzsa beállt mögém, hogy menjünk együtt. Íme a második feltétel is összeállt, az egymást segítő csapat.

Mondjuk, Zsuzsa negyedórával rövidebb időt tervezett, mint én… mondtam, hogy a túloldalon nyugodtan húzzon el, úgyis kifáradok. Addig viszont felváltva fogtuk a szelet.

És egyszercsak Kisköre. Én kihagytam a frissítést, csak lassítottam, hogy ne szakadjunk el nagyon… És mindezt a tervezett időn belüli, azaz jobb, mint három perces tempóval. Szembeszélben. Meglepődve vettem észre, hogy a zsilip az idén mintha „összement” volna. Első akadály letudva.

Az bevált rendszerben mentünk tovább Abádszalókig. Ott a második akadály, azaz egy kilométer nyomor a töredezett úton… Úgy számoltam, hogy itt már jelentős hátrányom lesz Zsuzsához képest, de nem. Aztán egyszer csak ott volt a még 30 km-es tábla, és 1:28 körül jártunk. Intettem Zsuzsának, hogy menjen nyugodtan, de azt mondta, hogy egyedül nem fog menni. Jól van – gondoltam – segítek, amíg bírom szusszal.

És utána kicsit se kép, se hang. Nem emlékszem vagy húsz kilométerre. Azt tudom, hogy hajráztam néhány bringásnak, meg ünnepeltem egy kétkerekű DK Team-est… de úgy különben semmire sem emlékszem, csak a hóesésszerű fehér szarra, amit a nyárfáknak köszönhettünk. Meg egy táblára, amire az volt írva, hogy még 10 km…

Ott felszállt a köd az agyamról. Húsz kilométer 45 perc alatt. Én ilyen tempót nem is tudok. Én ilyen sebességnél félek! Asszem…

Két kilométer kellett még hozzá, hogy felfogjam. Felfogtam. Szétestem. Erre inni kellett. Zsuzsát előreengedtem. A kétszemélyes bolyunk feloszlott. A célig már nem értem utol.

Befutottam a hatodik helyen. 2:39:42 (6/20) Halkan jegyzem meg, PB!

Sőt nem is halkan. PB! PB!

Szóval megvolt a harmadik feltétel is. Bírtam erővel.

Még csak eszembe sem jutott az idén a célban azért könyörögni, hogy valaki vágja már le a lábamat. Már koricipőstől, mert úgy fáj, hogy levenni is képtelen lennék.

Jó időben, jó idővel. …és milyen jól esett utána az a két üveg hideg serital!

És most jön a köszöngetős rész:

A páromnak, mert elkísért, Zsuzsának a segítségért, mindazoknak, akik szurkoltak, mert bíztak bennem, a K2-nek a Moto M100-asért, az időjárásfelelősnek az időjárásért, a BSI-nek és a Vueltának a szervezésért, a Tisza-tó körüli utat rendben tartó önkormányzatoknak [az Abádszalókinak NEM!]… és mindenkinek, aki megérdemli.

6 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://withoutacatharsis.blog.hu/api/trackback/id/tr814494890

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kg_kilo 2012.05.08. 08:25:19

"a célban azért könyörögni, hogy valaki vágja már le a lábamat. Már koricipőstől, mert úgy fáj, hogy levenni is képtelen lennék."
Ezt idén én stip-stoppoltam le magamnak! :)

Szép volt, gratula!

6. alabardos · http://hatodikalabardos.blog.hu 2012.05.08. 08:34:46

@kg_kilo: Annak, hogy az idén ezt megúsztam, kb annyira örültem, mint az időnek. Nagyon szar...

Mindenki szépet ment, aki célba ért. :) Mindenkinek jár a Gratula!
Utólag mindig azt mondom, hogy az idő nem számít, azért szeretnék egyszer úgy menni 57 kilométert, mint azon a húsz kilométeren... de ahhoz a derekammal, meg a koritudásommal kéne kezdeni valamit.

kg_kilo 2012.05.08. 11:15:37

@6. alabardos: jegelem, kenegetem, santikalok. Es szitkozodom es sajnalom, hogy igy elment egy jo kis hatszeles szakasz :s

6. alabardos · http://hatodikalabardos.blog.hu 2012.05.08. 13:13:38

@kg_kilo: Gyógyulj! Nekem valami hasonlót sikerült begyűjtenem a két hete, de szerencsére bő két nap alatt rendbe jött.

kg_kilo 2012.05.22. 10:50:35

Jelentem majd' 2 hét után gyógyultnak volt tekinthető a lábam. Addig csak bringázni mertem, futást meg se kockáztattam, értelemszerűen a korit se.
Mindegy, mélyütés kihever, jövő héten újra megpróbáljuk, mondta Magilla Gorilla.

6. alabardos · http://hatodikalabardos.blog.hu 2012.05.23. 07:36:04

@kg_kilo: Akkor tényleg keményen meggyötörted a lábad... Örülök, hogy rendben vagy már!
Én végigszaladgáltam ezt a két hetet, mert ugye nyakamon a K&H...