Katarzis nélkül

futás, teljesítménytúra, és a kezdetekben görkorcsolya

"Okos lány" mód - egyharmad hatórás...

2013. augusztus 11. 20:51 - regulat

Szóval az van, hogy mielőtt ünnepelni kezdeném magam át kellett gondolnom ezt az okos lány effektet. Mert ez az S!6, ez olyan „hoztam is, meg nem is” eredményű lett. Elvileg megfutottam a száz percen belüli félmaratonomat. Gyakorlatilag…

s6_2013.jpgFélreértés ne essék, a szombati napra szavam sem lehet. Pont olyan, vagy még olyanabb lett, mint amit vártam, elképzeltem, vagy hogy is mondjam… Csak az a feneség, hogy… Na kezdem elölről, ezt az egyharmad hatórásomat.

Az úgy kezdődött, hogy volt egy két, majd háromfős csapatba bekerültem negyediknek a Suhanj 6 órás Szigetmonostori jótékonysági versenyére. És a játékmester dobott nekem kétórányi bizonyítási lehetőséget, hajnali háromtól ötig.

Bár nem vagyok egy éjszakai bagoly, de ideális esetben ez napfelkelte előtti időszak, ez nekem remek. Passzol a biológiai órám beállításaihoz. Már, ha előtte az alvási rész is hozzá van passzintva. Az mondjuk, most Szigetmonostoron nem volt. Öregszem. Nem a hálózsákkal van bajom, hanem a pofázó tömeggel… különösen zavar az alvásban, ha néhányan azzal kísérleteznek, hogy mi az a pont, ahol még nem a fejemre lépnek…

Ráadásul valami hisztéria brigád telepedett e közelünkbe. Nyerni és görcsölni jöttek, nem futni…

Én azért szorgalmasan próbálkoztam az alvással az éjféli rajt előtt és után, egyaránt. A percekből talán még órákat is sikerült összelopni.

Igazából nagy terv nem volt… csak az alvással, illetve annak hiányával számoltam. Mondtam magamnak, Öregem, ha a húsz kilométer [mert én ilyen vagyok, hogy nem becézem, tisztelem. Kilométer az nem kili, kiri meg végképp nem, mer az a fülemet is báncsa!] megvan az még pont jó, de a cél a huszonnégy… És akkor még nem tudtam, hogy aki nem páros kilométert teljesít (már nem utolsó váltótagként), az bíz nem játszik becsületesen ezen az estén.

Szóval megvolt a terv, megvolt a pálya… jut eszembe, az este folyamán azért néhányszor megkérdeztem, hogy tulajdonképpen 1) mit keresek én itt? 2) Ki az a marha, aki egy kilométeres vonalon akar szaladgálni oda-vissza? 3) vagyok-e [igen pont így kérdeztem!] noormális?

s6_2013_kerge_zergek.jpgAztán eljött a félkettő, én meg futószerűségnek öltöztem, és elindultam váltani. A váltóponton meg @alouet-tel beszélgetve majdnem lemaradtam a váltásról…

Azért csak elindultam, ötperces tempó volt a cél a huszonnégy kilométerhez. És elkezdtem előzgetni… Halkan jegyzem meg az elkövetkező két órában mindössze négyen futottak el mellettem. [ez olyan melldöngetős megjegyzés akart lenni…]

A hetedik kilométerig nem is foglalkoztam az órával, olyan 5’10” körülinek éreztem a tempót… Jó az! – bíztattam magam. Ott a hetediknél valami gyanús lett. Nézem az időmérőnél az órát, olyan hátravanmég kétórahuszonsok, de mintha bő egy perccel beljebb lennék, mint ahogy kéne… gyors fejszámolás. Bakker, ha kicsit megnyomom, meg van a százon belüli félmaraton. Megnyomtam.

a huszonnégy meg lett, a huszonhat is meglehetett volna, ha túl futok úgy öt perccel.. így annyival korábban váltottam. 1:54:47

A tényszerűség kedvéért. A váltással nem érintett kilométereim átlaga a verseny hivatalos mérése szerint 4’44” Az első 21 kilométer után még 36 másodpercnyi időm maradt a félmaraton utolsó alig száz méterére. A következő kilométer enyhe lejtővel indult… ergo, matematikailag pár (6-7) másodperccel a száz percen belül voltam, de…!

De a száznyolcvanas fordulók miatt, a saját mérésem alapján cca. egy perccel kicsúsztam. Mondanám, hogy "Dolog! mert akkor is…", de tényleg nem.

Az én hülye felfogásom szerint félmaratont nem akkor futok, ha lefutok 21,097 kilométert. Félmaratont akkor futok, ha a rajt és a cél közt van az a bizonyos 21,097 kilométer. Pont. Az elejétől, a végéig…  

Nem egy harminc vagy ötven kilométeres verseny résztávjaként akarom letudni azt a bizonyos ácsingózott sub százat, hanem a versenytávként. …még akkor is ha elmérte a rendező. …nem edzésen, nem valaminek a részeként, hanem önálló ellenfélként akarom legyőzni. Másképp olyan fura mellékíze lenne, mint az okos lány ajándékának, ami van, de még sincs.

Ez az este arra volt jó, hogy tudjam. Biztosan. Az eredmény ott van bennem. Megdolgoztam érte. Képes vagyok rá. Már csak ki kell engedni ezt a szellemet a palackból, hogy a következő grádics koptatásához kezdhessek. [ez de szar… képzavar. úgy látszik elfáradtam.]

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://withoutacatharsis.blog.hu/api/trackback/id/tr895456682

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.