Katarzis nélkül

futás, teljesítménytúra, és a kezdetekben görkorcsolya

Nem dohányzós bejegyzés

2014. július 01. 16:10 - regulat

Lopakodó bejegyzés a nem dohányzásról. Ma volt háromszázhatvanöt napja, hogy nem gyújtottam cigarettára… és szivarkára is csak egyszer. Mert megérdemeltem.

no_smoke_5.jpgA furcsa az egészben nem is az az egy rágyújtás, hanem az a kettő vagy három rá nem gyújtás, amikor cipeltem a szivarkát, hogy most az nekem jár… és valahogy kimaradt. Pedig mekkora flash lett volna az UltraBalaton célkapujában füstölni. No mindegy.

Emlékszik még valaki a tavalyi bejegyzésre, amihez a kép tartozott? Na mindegy.

Szóval valószínűleg én is, mint mindenki más valami más függőséggel váltottam ki a magamét. Csak az a baj, hogy nem tudom, hogy mi az. Mert talán igazából nem is hagytam abba, csak felfüggesztettem. Remélhetőleg hosszú időre.

Nem lettem tőle sem szebb, sem okosabb, na jó büdösnek kevésbé vagyok büdös…

Állítólag jobban érezek ízeket, illatokat. Nem vettem észre… nem futok gyorsabban. Szóval semmi különös, így rövidtávon… a hosszút meg meglátjuk.

Ja, és üzenném Dr. Törcsvári Zsoltnak, aki most a BGF-en oktat (ha jól tudom), ha még mindig az orbitális baromságot tanítja, hogy mennyi pénzt lehet megspórolni a nem dohányzással, akkor most mondom, hogy Egy kanyit sem! Értem!?

Nem tudtam félrerakni azt a pénzt, amit nem füstöltem el... Viszont, ha úgy hozza a sors, hogy iszom egy-két sört, hát kevésbé csap fejbe… na ennyi előnye van, csak ezt meg nem tudom kiélvezni, mert még mindig ritkán iszom alkoholt.

Hát ennyi. Nem volt csoda, nem voltam hős, ez nem az akarat diadala [húúú, de utálom ezt a kifejezést, mindig Leni Riefenstahl filmje jut eszembe], úgy látszik pont akkor jött el az ideje…

Talán kellett hozzá az a négyévnyi futás, hogy eljöjjön az én pillanatom… nem az, amikor nem érzem szükségét a rágyújtásnak, olyan sohasem lesz... hanem az, amikor azt érzem, hogy tulajdonképpen holnapig kibírom rágyújtás nélkül.

Most még itt tartok.

Ha úgy gondolod, hogy valakinek ez segít, akkor oszd meg… csodát ne várj!

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://withoutacatharsis.blog.hu/api/trackback/id/tr556464425

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

hidegchaco 2014.07.03. 21:38:41

Figyi, ha esetleg végképp le akarsz szokni a szivarkáról, akkor én nagyon szívesen elfogadom ám ajándékba a feleslegessé vált készletet :)
(bár tartok tőle, hogy időközben kiszáradt már a dohány)

Abban teljesen igazad van, hogy a mértéktartó dohányzás elhagyása nem jár megtakarítással. Amit dohánytermékre költenél, azt elköltöd más olyan termékre/tevékenységre, amit nem vennél/csinálnál a dohányzás mellett.
Én mondjuk a komolyabb erőpróbának ígérkező futások (pl. egy félmaraton) előtt néhány nappal abbahagyom a dohányzást, annak ellenére, hogy pl. dohányzást követő a hétköznapi futásokon nem érzek negatív hatást. Úgyhogy ez a pauza inkább csak lelki dolog (mint ahogyan sok más egyéb). Igaz, én csak alkalmi bagós vagyok.

6. alabardos · http://hatodikalabardos.blog.hu 2014.07.03. 22:26:57

@Enemy No 1: Én kb heti hat dobozzal szívtam. Futás előtt is, de közvetlenül utána mindig...
úgy 14 éves korom óta... :)

A kifakadás, azoknak szól, akik ezzel próbálják meg meggyőzni a dohányost. Mint egykori oktatóm, aki ehhez ideológiát is gyártott (szerintem dohányzott és ivott valaki a családjában és ezt vetítette ki minden dohányosra... vagy valami hasonló, de nem tudhatom)... Tényleg azt hiszem, hogy ez is, mint oly sok minden fejben dől el... és elsősorban nem akaraterő kérdése.