Katarzis nélkül

futás, teljesítménytúra, és a kezdetekben görkorcsolya

Martin Walser a távolságról, meg a tempóról

2014. augusztus 01. 08:11 - regulat

Klaus néhány nap óta minden reggel öt kört futott a vitorláskikötő melletti sportpályán, magyarázta Hel; ő mérte az időt, 5,11 volt a legjobb ideje, vagyis Klaus csakis futózseninek tarthatta magát: 2000 méteren 5,11, az, például az oroszoknál, az év legjobb ideje, ma reggel viszont Klaus kénytelen volt tudomásul venni, amit egy olyan rémes, vén karlengető tornász mondott: hogy a pálya nem 400 méter, ahogy való, hanem csak 300, vagyis Klaus nem 2000-et futott, csak 1500-at.

Martin Walser - A menekülő ló (Magvető, 1979)

6 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://withoutacatharsis.blog.hu/api/trackback/id/tr626563995

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

rrroka · http://hosszutav.blog.hu 2014.08.01. 09:13:02

amúgy jelzem, hogy nem szabad minden nap futni, pláne nem midnen nap erős tempóban!
A kemény edzést másnap kövesse pihenőnap, vagy nagyon alacsony intenzitású regeneráló futás! (nem mintha versenyzőként ezt csináltuk volna régebben...)

6. alabardos · http://hatodikalabardos.blog.hu 2014.08.01. 10:04:42

@rrroka: Walser hőse, egy kapuzárási pánikos fickó... olyankor szerintem minden játszik,csak a józan ész nem. :)

rrroka · http://hosszutav.blog.hu 2014.08.01. 10:16:40

@6. alabardos: ha meg _öreg_ is valaki, akkor pláne ne tolja ennyire. :D

6. alabardos · http://hatodikalabardos.blog.hu 2014.08.01. 10:22:27

@rrroka: Az idézet kerettörténete, hogy vacsora közben váratlanul bealszik... :D És a kb 20 évvel fiatalabb felesége meséli el ezt a sztorit...