Katarzis nélkül

futás, teljesítménytúra, és a kezdetekben görkorcsolya

Plusz hat kiló az plusz hány perc?

2014. október 09. 08:00 - regulat

Mondanám, hogy a verseny-, túrabeszámolókat leginkább saját magamnak írom. Hogy végig gondoljam, hogy mi is volt akkor és ott. Meg egy kicsit azoknak is, akik ott voltak, meg akik lemaradtak… meg egy kicsit a szervezőknek is, hogy lássák, hogy például milyennek látszott a rendezvényük belülről. Bár, ha jól sejtem ez úgy működik, hogy a dicséret tetszik, a kritika, meg csak egy vélemény.

NATO_fut__s_logo_2014.jpgLegjobb példa erre a Budapesti Futófesztivál azaz a NATO futás, aminek, ha jól tudom 2007 óta vezet az útvonala a Vérmezőtől a Városligetig. Az enyhén lejtős útvonalnak köszönhetően ez egy jogosan népszerű verseny. Ez egy amolyan prolongált sikerélmény. Emlékszem az első NATO futásnak (az 2011-ben volt) köszönhetem, hogy nem hagytam a futást a francba. Kár lett volna…

Ha a tíz kilométeres táv egyéni indulóit számolom, 2012-re megduplázódott az indulók száma, majd 2014-re megnégyszereződött. Nem kevés ember. Valószínűleg ennek köszönhető, hogy a rendezők az 2011-ben még bruttó időt mértek, egy évvel később már nettó időt. …és a ruhatári buszok száma is megtriplázódott.

Én szeretem ezt a versenyt...

...de mindig felbosszant!

Mert értem én, hogy a Budapesti Atlétikai Szövetség mindenkinek meg akarja adni a futás élményét, aki eljön, de… a helyszíni nevezések miatt húsz percet állni és várni, hogy eldördüljön a startpisztoly az több mint bosszantó.

Meg, van például a Váralja utca, ami lássuk be a szűk keresztmetszet annál a feladatnál, hogy ott bizony át kell engedni bő kétezer futót öt percen belül. Ez már ezer futóval is nehezen ment.

Igazából szeptemberben még aggódtam kissé, hogy a Várkertbazár a tízedik átadója előtt lesz-e olyan állapotban a Lánchíd utca, hogy azon futni is lehessen. Nos, ehhez elég volt három átadás is.

Álltunk és vártunk. Mert még tíz perc, meg még tíz perc, meg még öt perc… ja csak egy. Aztán olyan váratlanul rajtoltatták el a mezőnyt, hogy aki a harmadik sorban állt, az is csak kapkodta a fejét.

Tavalyhoz képest plusz hat kilóvak nem vártam csodát magamtól, sőt… Tulajdonképpen olyan 4’40” körüli átlagtempóval kiegyeztem volna. Váratlan rajt ide vagy oda szerencsésen indultam az Attila útnak, szinte alig akadályoztak a lassabb futók. Szinte. Az első öt kilométerben igazából az első akadály az Alagút utca Váralja utca sarok. Beszorultam egy lassabb futó mögé és csak a jobbról tudtam előzni… járda… gyalogos. Őt még kikerültem, de utána csak ütköztem a lassabb sporttárssal. Kicsit kiestem a ritmusból, de összekaptam magam. Az első három kilométer meg volt tizenkét percen belül. Ez eddig jobb, mint tavaly…

Aztán a Theodore Rooseveltről elnevezett Széchenyi téren belépett némi ijesztgetős totyogás után belépett elém egy gyalogos. Csatt. Mind a kettőnknek fájt.

nato.jpgA lejtő fogytán így is nehezemre esett cipelni a plusz kilókat, de ez az ütközéssel megspékelve sok volt már. A liget felé fokozatosan lassultam, úgy tíz másodpercet minden kilométeren. Nem sikerült huszonöt percen belül elérni a ligetet. …és ott még volt négy kilométer.

Az a négy kilométer, ahol sorban kapcsolódnak be a váltók friss tagjai. Abban a ligetben, ahol mellesmeg nem szeretek futni. Tovább lassultam, igaz már csak olyan négy másodpercekkel hogy aztán nyolc után visszaerősítsek valamennyit… Az egészben az a vicces, hogy a hatodik kilométernél buktam el a dolgot. Tavalyhoz képest piti tizenöt másodperces hátrányban voltam, de valamiért úgy gondoltam, hogy egy percnyi(!) a hátrányom, így kiengedtem. És ez bizony a meglévő tizenöt másodperces hátrányt a maradék négy kilométeren további hatvanöt másodperccel növelte.

Pedig, most nem is akartam a négy kilométeres ligetkör rajtkapujánál befejezni a versenyt. Plusz hat kiló, plusz cca másfél perc. Elégedett vagyok.

Chip leadás, befutóérem, édesség, víz… mert nekem jutott, de van, aki a chip szőnyegen sem jutott át, akkora volt a sor az érem átvételnél.

A végén érkezőknek nem jutott frissítés, holott tudjuk, hogy a lassabbak jobban igénylik. De ezt is csak arra tudom visszavezetni, hogy túl sok futót engedtek a helyszínen nevezni.

És a szokásos – szerintem is jogos – felháborodás a bruttó időre rendezett eredménylista miatt, a csak fizetősen elérhető fotók miatt, a gyengén muzsikáló fb oldal miatt… a szétesett új honlap miatt [különösen szeretem a képgalériát!]. Nem hiszem, hogy ennyi béna, vagy informatikus jött össze az Antall József tudásközpontban.

Ugyanazt tudom mondani, amit két éve. Én ezt a versenyt szeretem. Ezt a versenyt csak ajánlani tudom, az útvonal miatt.

De ez a rendezvény ennél komolyabb létszámú szervezőgárdát igényel a lebonyolítás napján, mert itt már kevés a futás és a futók szeretete.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://withoutacatharsis.blog.hu/api/trackback/id/tr266772549

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.