Katarzis nélkül

futás, teljesítménytúra, és a kezdetekben görkorcsolya

Hóleső túra

2015. február 04. 21:23 - regulat

A tavalyi évből nekem nagyon hiányzott egy olyan igazi, havas túra. Halkan jegyzem meg, hogy ehhez tulajdonképpen semmivel sem rendelkeztem, már a lelkesedésen kívül. Ez erre az évre nem változott gyökeresen… de ugye nem vagyunk cukorból… mondják.

bagolyvar.jpgAztán jött az ötlet, hogy menjünk a Bakonyba, ott szokott hó lenni… meg a Téli Mátrára előre kellett volna nevezni… így lett a terv Bagolyvár-Tél 30 és a tény a Bagolyvár-Tél 15 (MTSZ pont: 33; rendező: Bagolyvár fogadó, és Mészner Viktor).

Erre a hétvégére ígért a meteo vagy ötven centi havat. mondjuk Eplényig nem hittem neki. (Ezért is lett a cím jól eső helyett hóleső...)

No, akkor először is erről a felezésről. Tudjátok – kezdhetném a mesét – biztosan vannak alkalmak, helyek, távok, amikor az ember gyereke, igen még is… szóval úgy van vele, hogy akkor is, ha beledöglik. Péntek este Zircen a vízszintesen eső hóban, végig gondoltam, hogy mi is ennek a blognak a neve… ugyehogy! Megaztán, amikor a járdáról lesöpört hó derékig ér, akkor ugye az ember rápillant a bakancsára, hogy az bizony max tizenöt (inkább kiírom számmal: 15) cenitre van hitelesítve… szóval eltöpreng az esélyeken. A másnapra nem futás volt betervezve, ami ugye csak akkor lett volna megvalósítható szerintem, ha legalább már húszan mentek előtted…

Szóval, ha max 15 centi hóval cca hat órára terveztem az utat, akkor háromszor annyi hóval vajon mennyi? Újratervezés. Vidám tizenöt kilométer, az, ha jól számolom alig négyórányi út… buli. Nem ázunk szét, nem fagyunk szét (hacsak szél úrfi nem…) Beus azt ígérte, hogy araszolni fogunk… mondjuk igaza lett. Bár azt hiszem, ő nem a hó miatt gondolta, hanem fotózni akart.

Aztán a reggeli napsütésben megfordult a fejünkben, hogy mégis a harminc… de lebeszéltük magunkról.

ho.jpg

Szóval a napsugaras reggelen úgy vágtunk neki a rövidtávnak, hogy sima ügy.

ho2.jpgFélnyolcas indulás… még meg se fő a beígért leves, mire célban leszünk. - gondoltam én.

Ugye Zircről kisétálni nem művészet, de amikor nekiindultunk a Hegy-földeknek, kicsit vakartam a fejem. Az ötven centi, az fél méter. Engem ez az információ meglepett… ok, hogy hóra vágytunk, de ez ugye cseppet több volt, mint amihez öltöztünk.

Itt kell megjegyeznem, hogy a cca ötpénzes kamásli csak addig tűnik drágának, amíg nem ér térdig a hó.

Mondanám, hogy az útvonal tök egyszerű. Megyünk a piros körön, oszt jó napot. Most még egyszerűbb volt, megyünk arra, amerre a nyomok vezetnek a hóban…. már az emberi. Mondjuk az azért eszembe jutott, hogy ha nem túrázók, hanem a Bakonyi Láncfűrészes megy előttünk, azt is simán követnénk…

Jut eszembe, az előtaposók az egész útvonalon, háromszor tévesztettek jelzést, ebből kettő, tulajdonképpen rövidítés volt, a harmadiknál meg észrevettük időben, hogy visszafordultak. Mire jó a hó.

latyak.jpgVolt ugye egy olyan remény, hogy ha beérünk az erdőbe, akkor… de lényegében ott sem.

 

Az első ellenőrző pont előtt hangulatjavító kräuten likőr... oszt amikor megláttam a frizbiző pontőröket, joggal hittem, hogy berúgtam. Attól a két centtől. De nem. A pontőrök frizbiztek. Mert nagy volt a szél a tollashoz…

Egy óra és ötven perc kellett az első öt és fél kilométerhez. Ez normál esetben, túrázva is kevesebb szokott lenni, mint egy óra. Maximum annyi.

szarvaskut.jpgIrány Szarvaskút. Ami gyönyörű, de mire odaértünk, behúztam egy kisebb esést a pirosnak. Rájöttem, hogy a bakancsom oldal irányban tényleg nem vízáteresztő. Ami belefolyt víz az benn is maradt. …és ez még csak a félút.

Jól döntöttünk.

Csengő-hegy… nem gyönyörűzök többet, mert ennyi hó minden lószart [szó szerint értem] eltakar, bár attól még bele lehet lépni.

Tulajdonképpen a Pálinkaházi úton [olyan szép a neve, hogy le kellett írni] belefásultunk a helytelen öltözet hibáiból fakadó kényelmetlenségbe. Mondjuk azért volt egy-két „de szééép”… de ritkult.

A víztorony után, mi is, mint mindenki letértünk a piros kör jelzésről és a kitaposott piros kereszten folytattuk, ami igazán jó döntés volt a lovaskocsiig. Impozáns látvány ahogy szemből jön két nagy ló… ahogy rúgják a havat.

De, hogy utána milyen szar a friss kocsi nyomban baktatni…

Beértünk. Tulajdonképpen öt órán belül.

Ahhoz képest, hogy a Király-kúti erdőben azt tippelgettem, hogy ha pechünk van lesz ez, akár nyolc óra is… nem lett.

A célban elkortyoltuk a teát, meg a levest…

…és visszaindultunk a hóhatár alá.

Értékeljek. Az itiner, nekem 5 pont, bár nagyon nem kellett használni, tekintettel arra, hogy voltak előtaposók. Az útvonal… szerintem ez is 5 pont, de azért majd ki kéne próbálni előtaposók nélkül. Frissítés, megint csak 5 pont. Az ott felejtési faktor, szintén 5 pont. 20 a húszból. Mondjuk, hó nélkül lehet, hogy más lett volna…

Tekintettel az itiner azon mondatára, hogy:

A túra végig jelzett utakon halad, szalagozás nem lesz…

Na itt, egy kép a jelzett útról… Meg kell ezt nézni nyáron is.

jelzes.jpg

 

 

 

ps: így a melyik színen esek a legtöbbet állása a 3. túra után: K:0; P:1; Z:1; S:1; Szalag:0

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://withoutacatharsis.blog.hu/api/trackback/id/tr977142031

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.