Igen, hóban is lehet futni. Ettől függetlenül tudomásul kell vennem, hogy nekem lassan jönnek a bakancsos túrák. (Lassan...)Persze ahol van csomagmegőrzés, vagy a célba szállítás, ott azért télen is könnyebben öltözöm futószerűnek…

Amilyen meleg novemberünk volt (ezt nem kritikának szánom, csak egyszerű ténymegállapításnak), a hónapban utolsónak tervezett túrához nyugodtan indultam neki futónak öltözve. (…és még csomagmegőrzési lehetőség is volt.) A Rómer Flóris emléktúra (MTSZ: 40,5 pont; rendező: Ösvénytaposó Baráti Társaság) lényegében a Budai-hegység általam jól ismert, de részben ritkán látogatott útvonalaira vitt.

Kellemes csapatépítésnek szántuk, így nem volt az idő tekintetében terv, csak a kellemes kocogás. Na nem rögtön, mert a zugligeti általános iskolától, felszaladni az Anna-kápolnáig, sok mindennek mondható, csak kellemes kocogásnak nem. Igaz, ezen a szakaszon eszem ágában sem volt szaladni, épp elegendő gyorsítást ad a bot.

Kicsit nosztalgia, bár lehet, hogy már meséltem, valamikor a hetvenes évek végén, egy téli szünetben, nagyapámmal felfedeztük, hogy az Anna-rétről, egészen az iskoláig le lehet csúszni egy „bobnak” becézett műanyag tepsiben. A vaddisznószőrrel bélelt vasutaskesztyűje volt a fék….

Ahányszor erre járok, mindig rácsodálkozom, hogy az emlékeimben egyórányinak tűnő felfelé út, az valójában most csak tizenöt perc. Mennyi lehet vajon az emlékeimben max tíz perces lefele út?

Az külön szerencse, hogy közel sem volt csúszós az út, pedig arra számítottam. Közben hullott valami hó szerű, vagy havas esőszerű, esetleg ónos eső féle… A természet néha baromira döntésképtelen.

Mondanám, hogy eseménytelen kocogás jutott a Csacsi-rét – Virág-völgy – Budakeszi út szakaszra, de nem én lennék az, aki a virág völgynél balra akar indulni, jobb helyett… Ha egyedül megyek, akkor itt simán beleteszek egy kilométernyi pluszt. Még jó hogy Peti lebeszélt.

Ja, és útközben rácsodálkoztam a kihelyezett új útjelző táblákra is. Tulajdonképpen szépek… de én a régi fa táblákat jobban szerettem. Tudom, magánügy.

A Budakeszi út után irány a Fekete-fej. Itt megálltunk egy kicsit, mert Peti világosban is meg akarta nézni… Ő ugyanis eddig csak a Piros 50B során járt erre, akkor meg nehezen lehetett volna azt mondani, hogy a kilátás megérte az addigi fáradtságot.

Le a piroson. (meglepődve vettük észre, hogy az UV hatására lebomló festék, a levélszőnyeg alatt megmarad… szerintem az UV sem a régi, no mindegy).

A Szépjuhászné út túloldalán kivételesen elkezdtük megkerülni a Hárs-hegyet, hogy ismét bebizonyítsam, hogy nekem néha a bal a jobb. A második eltévedési kísérletem is kudarcba fulladt.

A lila Mária útnak ezen a szakaszán például csak egyszer jártam. Viszont ezen az őszön itt láttam először a tél csalhatatlan jelét, azaz az erdőlakóknak (nem, nem a hajléktalanokra célzok) kirakott svédasztalt.

Tovább Kis-hárs-hegyi kilátó – Szépjuhászné és az általam szintén mellőzött zöld kereszt, zöld háromszög útvonalon Tündérszikla, hogy a rajt után 2:45:34-cel ismét visszaérjünk a Zugligeti általános iskolához.

Tényleg kényelmes kocogás volt.

Azért a célban jól esett átöltözni.

Értékeljünk: Itiner: A térkép kiválóan vezet, a szöveget szintén nagyon jó, egyszerű lényegre törő, de - ez ez én mániám - sajnos a táblázat nem tartalmazza a jelzéseket. Ez 4 pont. Útvonal: Jól követhető. 5 pont. Frissítés: Ahogy szeretem. 5 pont. Az ottfelejtési faktor: A megszokott 3 pont.

Pontozható plusz, egyértelműen futóbarát a 6 km/h-nál gyorsabban nyitó pontokkal, track nincs. Összesen: 17+1 pont.

ami a földet tapodta: Asics Gel Fuji-Trabucco 4 GTX;

ami támasztékul szolgált: Quechua Arpenaz 200;

a csomag: Quechua Diosaz raid 10 (tartály nélkül);

ami az időt és az utat mérte: Tom Tom Runner