Rendhagyó bejegyzés lesz ez inkább a túra kapcsán, mint a túráról... Bár eljátszottam azzal a gondolattal is, hogy ennek a bejegyzésnek az legyen a címe, hogy „…tényleg jobb gumi nélkül!” [sok kattintást hozna...]. Különben ezt egy lány fejtegette a barátnőjének a túrán. A félreértések elkerülése végett a túrabotról volt szó.

Ehhez hasonló mondatok általában akkor ütik meg az ember fülét, ha az erdő khmm… kissé túlzsúfolt… Na de, ne a közepén kezdjem. Bár a túrázásaim nagy része Budapest környékéhez kötődik, néha azért sikerül messzebbre menni. Más túrarendezők munkájával, más tájegységekkel ismerkedni. Itt van például Tihany. Tulajdonképpen talán gyerekkoromban jártam a településen kívüli részén a félszigetnek. Meg elfutottam mellette az Ultrabalatonon.

Persze hogy felkeltette a figyelmemet Andreának, a Fut a sárkány blog írójának invitálása, az más kérdés, hogy végül nem velük, hanem Beussal vágtunk neki tehát ez most egy cross-post egyben a Téli Tihany 15 (MTSZ: 36,6 pont, rendező: Börzsöny Természetbarát és Hegymászó Egyesület) teljesítménytúráról.

Na jó, ez inkább lett tavaszi, meg kirándulás, mint téli, meg futás… Igen, a tavaszias idő bizonyos szempontból visszaütött.

Pár sor erejéig vissza a túrához:

Fél óra alatt leparkoltunk a belső-tó mellett, újabb fél óra után már rajtoltunk is a tavaszias napsütésben.

Irány a jó nevű Akasztó-domb. Állítólag anno innen nézték és irányították a garda halászokat is. Meg néha akasztottak is... Mivel mi pont egy népes csoporttal együtt értünk fel, nem hogy halat nem láttunk, de a Balatont is alig.

Így inkább próbáltunk elszakadni a tömegtől… rugalmasan. Ettől a csapattól sikerült, de lett még másik… meg másik…

...hát élveztük a napot, és nem nagyon törődtünk a „látnivalókkal” mert azok bizony nem nagyon látszódtak a túrázóktól.

Mondanám, hogy el sem lehetett tévedni, de olvastam, hogy volt, akinek sikerült. Ez csak úgy történhetett, hogy nem nézett se itinert, se jelzést, csak ment az előtte haladó hátizsák után… Annak meg a gazdája, nem teljesítménytúrázott.

Szóval időnként kocogva, de inkább csak a sorban sétálva mentünk ellenőrzőpontról, ellenőrzőpontra. Valahol menetközben (azt hiszem az a Gurbicza-tető volt) kiültünk kicsit a sziklákra fényképezni a Balatont… meg előtte ittunk az ellenőrzőponton forralt bort. Szóval jó volt. És ugye az első bekezdés inkriminált megállapításával is gazdagabbak lettünk… meg még hasonlókkal.

Lényegében élveztük a tavaszt.

Már a jóval a Csúcs-hegy előtt feladtuk a futást, meg a túrázás teljesítmény részét… ez most nem az a túra. Kirándultunk. Az Apáti-hegyről néztük a Külső-tó nádasát. …és tovább indultunk… A Nagy pincéhez. A frissítést kihagytuk, mert szerintem tömeg volt… Állítólag az nem is volt még tömeg.

A következő ellenőrzőponton (együtt a három táv) sorba álltunk a pecsétért, hogy aztán kicsivel arrébb a hosszú és a rövid távtól megszabadulva a Kálvárián keresztül a célba érjünk.

3:17:55

Pikk-pakk megkaptuk az oklevelet és a jelvényt, a virslit meghagytuk másoknak, mehettünk kávézni… Mert a Kálváriától a cél felé tartva azt eldöntöttük, hogy kávé és süti a napon, mert az jár a tavaszhoz.

Egy biztos, ide vissza kell jönni… majd egy téli túrára is. És hátha meglesz a csősálam… mert azt bizony a célban elhagytam.

Itiner: A táblázat és a térkép végigvisz, azt hiszem, mert ugye használni nem kellett 5 pont. Útvonal: Jól követhető, de táblák és szalagok is segítették a túrázókat. Nekem 5 pont. Frissítés: Nekem teljesen jó volt, 5 pont. Az ottfelejtési faktor: 5 pont.

Pontozható plusz, futóbarát a 6 km/h-nál gyorsabban nyitó pontokkal. Letölthető track nincs (bár lehet, hogy csak én nem találom). Csomagmegőrzés volt. Összesen: 20 +2 pont.

ami a földet tapodta: Asics Gel Fuji-Trabuco 4 GTX;

a csomag: Quechua Diosaz raid 10 (tartály nélkül);

ami az időt és az utat mérte: Garmin FR 220