Katarzis nélkül

futás, teljesítménytúra, és a kezdetekben görkorcsolya

Ötvenesek...

2016. március 24. 05:58 - regulat

böjtiszél-mód

Ötvenesek… nem én, még nem, majd jövőre, most még csak a túrák. Mert úgy érzem, hogy az elmúlt két évben túrákon megtett összesen kétezer kilométer felkészített arra, hogy az idén már egy-egy ötven kilométeres túrát, magamat nem túlhajtva, nem kikészítve… lekocogjak.

teryokl_kicsi.jpgAzt már írtam, hogy terepfutó már valószínűleg sohasem válik belőlem, de élvezem ezeket az erdei, mezei kocogásokat. Szóval mire ötvenes leszek, az ötvenesek a barátaim lesznek.

Így kerültem a Téry Ödön 50 TT-re (MTSZ: 100,5 pont, rendező: Téry Ödön Turista Baráti Társaság). Meg eleve jó ötletnek tűnt azt mondani magamnak szombat reggel, hogy akkor én most felszaladok Dobogókőre megnézni a kilátást. Utoljára, amikor ilyet mondtam, azt kissé megszenvedtem. Igaz, most a másik irányból terveztem a kalandot.

Úgy terveztem, hogy, ha nem tévedek el (mert szoktam…) és nem tökölök sokat a frissítéssel (mert nem szoktam) akkor mintegy hét óra alatt érek Dömösre. Elspoilerezem, nem jött össze.

Meg volt egy olyan cél is, hogy egy maratonnyi távot, azért csak összehozzak hat órán belül.

Az első és legfontosabb problémám még az volt indulás előtt, hogy a jelenlegi hátizsákom a maga névleges 10 liter űrtartalmával, csak csomagszállítás mellett alkalmas egy ilyen kocogásra. Az meg nem volt. Így kénytelen voltam a pénztárcámhoz és a nagy kék sportáruházhoz fordulni. Az eredmény egy Quechua MT 20-as zsák lett. Hát izé… van hiba a fejlesztésben, de láttam már rosszabbat is.

Így esett, hogy a szombatra rendelt ötven kilométernek egy ismeretlen zsákkal vágtam neki, ami nem biztos, hogy egy jó ötlet… különben az volt. Már jó ötlet. [Hopp, ezt is elspoilereztem.]

Hűvösvölgy… elrajtoltam. Irány Máriaremete és a Remete-hegy.

lila.jpgÚtközben kis beszélgetés régi iskolatárssal… elvégre van idő bőven. Mivel a hosszú hétvégén jártam erre a patak nem okozott meglepetést, gondot különben sem okozott volna. Fel a virágba borult hegyre… és közben időnként figyelmeztettem magam, hogy az erőt be kék osztani. Kék. Sáv. Tovább Zsíros-hegy, Nagy-Szénás…

nagyszenas.jpg

Na itt jöttem rá, hogy az öltözékemet elkeféltem. Nem, nem a capri kompressziós szár kombó volt a hibás, hanem a felső sikerült túl tavaszira, a böjti szelek meg bebújtak alá… néha erősen fáztam.

Jut eszembe kompressziós szár… Az van, hogy a hét eleji Imre-Lőrinc után egy nappal elkezdett időnként begörcsölni a vádlim. Talán a majdnem négyperces tempó volt a sok(k)… így biztos, ami bizonytalan került elő ismét a vádliszorongató ruhadarab.

Szóval Nagy-Szénásról már lefelé menet csapattársakba futottam, még jó, hogy ők megismernek, mert én általában is vaksi vagyok, de ilyenkor pláne. Szerencsére tudják, hogy ilyenkor rám kell szólni… Pár perc együtt haladás után kocogtam tovább Piliscsabára.

Piliscsaba, Klotildliget, féltáv. (3:05)

Illetve… a vasútállomásig minden remek, a kék háromszögre is simán váltottunk, aztán meg kellett volna nézni az itiner jelzetlen részre vonatkozó leírását… Nem tovább menni a Dévényi Antalról elnevezett kilátó felé… Igaz, még a kilátó előtt visszafordultunk, de beugrott egy kilométer plusz… lehet, hogy meg kellett volna nézni.

A Liget sörözőben ettem két pogácsát és ittam egy pohár teát. Aki ismer az tudja, ez nálam már-már dőzsölésnek számít.

Irány Som-hegy. Mit mondjak… Pilisszántó felé néhány helyen benéztem a pirosat… gyűjtöttem szorgalmasan a plusz kilométereket és ezt még azzal sem tudtam ellensúlyozni, hogy Som-hegy előtt akaratlanul levágtam egy keveset az útból.  Fázva, két kilométernyi plusszal a lábamban értem a turistaházhoz. Ami, mellesmeg, gyönyörű, csak valahogy én nem voltam fényképezős hangulatban. Viszont ettem gulyást, ami átmelegít. Történelmi pillanat! A túra vége előtt mintegy 15 kilométerrel főtt ételt ettem és ittam két pohár kólát, ami akkor számít fejlődésnek, ha ez a célig bennem marad.

Köszönve a vendéglátást vissza indultam a Magas-hegyi-nyereghez a zöldön. Ez állítólag régen nem így volt (már az útvonal), ezért többen a kéken indultak Pilisszentkereszt felé.

Lekocogtam, és élveztem, hogy még az evés mellett is tartottam kitűzött szintidőt, amiről azért tudtam, hogy mire felérek Dobogókőre, elolvad.

Így is történt, de a hat órán belüli negyvenkét kilométer az megvolt, holott addigra a frissítéssel és eltévedésekkel majd háromnegyed órát tököltem el.

Úgy voltam vele, hogy a hét kilométer Dömösig egy nagy levegővel meg lesz, de megettem a magammal hurcolt energia utánpótlást (egy ampullányit, meg egy energiaszeletet) leöblítettem vízzel. Csináltam pár képet, ha már a kilátásért jöttem.

dobogoko.jpg

És nosza…

Megindultam lefelé a lejtőn.

Soha nem tudom, hogy mi a jobb egy hosszú túra végén, a fáradt izmokat gyötrő felfelé, vagy a térdemet piszkáló lefelé…  ez most meglehetősen jól ment, közben persze nosztalgiáztam, hogy milyen szar volt ez, legutóbb, a másik irányból.

lefele.jpg

Végül (az itinerhez képest) két és fél kilométer plusszal megérkeztem a KaRÁM-hoz címzett búfelejtőbe, hogy megkapja a jól megérdemelt oklevelemet, és igyak egy kávét.

Mindehhez kellet 7:29:08 (a garmin azt mondja, hogy a nettó idő az csak 6:34:23, de mint tudjuk a nettó, azaz mozgásidő nem több parasztvakításnál, ha a rajtnál indítjuk, és a célban rögtön leállítjuk az órát).

Élveztem. Komolyan mondom élveztem, minden percét, de különösen azokat, amikor a böjti szelektől mentes tájon jártam. Felírtam magamnak, hogy jövőre is.

Továbbá köszönettel tartozom azon terepfutó sporttársaknak, aki visszajuttattak, mondhatni transzportáltak Hűvösvölgybe, mert azt a lángos megérdemeltem.

Itiner: A táblázat a szöveges kiegészítéssel tökéletesen végigvisz, de… 5 pont. Útvonal: Jól követhető: 5 pont. Frissítés: Köszönöm, köszönöm. 5 pont. Az ottfelejtési faktor: 3 pont.

Pontozható plusz: A csomagszállítás, az nincs. A futóbarát egyértelműen a maga 7 km/h-s sebességre nyitó céllal, mert a cél előtt a pontok 8 km/h sebességgel nyitnak! Track nincs, vagy csak én nem találtam. Összesen: 18+1 pont.

teryut.jpg

ami a földet tapodta: Asics Gel Fuji-Trabuco 4 GTX;

ami támasztékul szolgált: Quechua Arpenaz 200;

a csomag: Quechua MT 20 (tartály nélkül);

ami az időt és az utat mérte: Garmin FR 220.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://withoutacatharsis.blog.hu/api/trackback/id/tr898517820

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.