Katarzis nélkül

futás, teljesítménytúra, és a kezdetekben görkorcsolya

Szélfútta Kopárok

2016. április 14. 06:47 - regulat

frozenmód

Még mielőtt valaki azt hinné, hogy az idén mellőzöm a rövidebb, vagy a lassabb túrákat, annak azt kell mondanom, téved. Ugyan olyan jó buli egy kényelmes lekocogott, sétált húsz kilométer, mint egy jobbára futva teljesített ötvenes. Már, ha az ember eltalálja a megfelelő öltözetet.

koparokokl_kicsi.jpgEngem például annyira összezavart a hirtelen kitört áprilisi nyár, hogy meg is feledkeztem róla, hogy miért is bolondos a beceneve ennek a hónapnak. Így aztán vasárnap, kénytelen voltam rádöbbenni, hogy a rövidnadrág, már a tervezett tempót és a viharos szelet figyelembe véve, alulöltözésnek minősül.

Mondtam is magamnak, hogy ha most nem fázol meg… akkor majd máskor. Két ével ezelőtt már volt szerencsém a Budaörsi Kopárok 20 (MTSZ: 43,5 pont; rendező: Budaörsi Diák Sportegyesület azaz lényegében az Illyés Gimnázium) teljesítménytúrához. Akkor még nem született beszámoló. Arra viszont határozottam emlékszem, hogy bár sok túrázó indult el teljesíteni a távot, azért néha erősen elkeveredtem. Bár ez nem a rendezők hibája volt. Emlékszem egy a jelzéseket kitakaró teherautóra, némi rutintalanságra…

Nos ez a veszély az idei túrázókat nem fenyegette. Olyan szinten volt szalagozva az útvonal, hogy erről letérni művészet lett volna. Így az itiner afféle pecsételőlappá avanzsált, ami nem is baj, mert ez az itiner nem lenne a kedvencem.  Apró betűs, táblázat nélküli…  egy aránylag használható térképvázlattal. De mint mondtam, olyan szalagozás volt, hogy erre nem igazán volt szükség.

Nevezés, rajt… Meg kell mondanom, hogy a szervezők nagyon kedvesen, már a hivatalos rajt előtt is engedtek elindulni, mondván mindenhol kint vannak a pontőrök.  Igen, ez a túra nem egyszerűen futóbarát, itt, ha az ember bírja, rohanni is lehet.

Tehát irány az Odvas-hegy (itt tavaly túlmentem az ellenőrzőponton), majd Kő-hegy. A Kő-hegy felé tavaly okozott némi gondot. A Hegyalja utca utáni flikk-flakk után akkor én is (mint oly sokan) jobbra indultam a piroson, holott balra kellett volna menni. Az idén viszont a flikk-flakk kihagyásával, alig száz méter pluszt hozzáadva megvolt a Máriavölgy utca és irány a Kő-hegy kerülő…

kohegy.jpgTulajdonképpen tök jó ezt a kápolnát fotózni, csak a szél ne akarna lefújni állandóan, ha egyszer úgy tudok felmenni, hogy szélcsend van, akkor biz isten pezsgőt bontok.

 

koparok_kicsi.jpgLépcsőn le, vissza a piroshoz… és most már a kijelölt úton irány a Piktortégla-üregek (ezt az infót a sok szöveg nem tartalmazza…) Itt a tízes táv a repülős emlékművet vette célba, a sárga körsétán Csillebércet, hogy némi mandarin vételezés után, a sárga sávon Sorrento szikláit érintve visszainduljon Budaörsre.

Azt most nem kezdem el fejtegetni, hogy mennyire utálom a sárga sávnak a KFKI-tól a Sorrentóhoz vezető részét… ott szoktam elesni. Már ha futok. Most nem estem el…

Hatalmas önuralomról tettem tanúbizonyságot, amikor nem készítettem el a 223. Sorrento fotót… Ezt a jövőre nézve nem tudom garantálni.

Viszont megint lett Mérföldkövek-projekt… itt kicsiben, de posztként nagyban.

Kitérő, de csak egy kicsi, a pontőrökről

A túra pontőrei, ha még nem mondtam volna, az Illyés diákjai. Kedvesek, aranyosak, udvariasak, jó fejek… ha valaki úgy érzi, hogy csalódott a fiatalokba, jövőre menjen el… csalódni… egy pozitívat. Remélem, hogy a hideg vasárnapot megúszták megfázás nélkül.

pontor2_kicsi.jpgIrány a Huszonnégyökrös-hegy. Mondjuk a sárgának ezt a szakaszát kedvelem, főleg, ha nem viharos a szél. Az ellenőrzőpontnál meglepetés. Van egy négylábú pontőr. A kutyákat megszoktuk. még az önkéntesen túrázó pulikat is, de az, hogy a pontőrökhöz egy barátságos veres kandúr csatlakozik… az meglepetés volt.

Innen már csak egy ugrás az utolsó ellenőrzőpont, a Törökugrató, ahova fel kell menni, mert május elsején sem fogjuk megúszni… Szegény pontőrök lehúzódtak ugyan a szélárnyékba, de becsületes túrázó hősiesen felmegy… ugye? Meg különben is kellett a kilométer. Attól tartottam, hogy a hat kilométerenkénti mérföldkövek közül az utolsót nem tudom lefényképezni, mert a Törökugrató nélkül, még tizennyolc kilométer se lesz a túra.

Cél, ahol nincs szél… 3:29:51

Ideális, kényelmes túratempó. Mert nem kell mindig a maximumon…

Itiner: Táblázat nélkül, csak az egyszínű túrákra szoktam többet adni, ha van térkép. Ez csak 3 pont. Útvonal: Jól követhető: 5 pont. Frissítés: Bőséges. 5 pont. Az ottfelejtési faktor: 3 pont.

Pontozható plusz: Mivel rövid túra, így a csomagmegőrzést nem is néztem. Az, hogy futóbarát nem lehet kérdéses, szinte egyszerre nyitnak a pontok. Track. Én nem találtam. Összesen: 16+1 pont.

Az élmény meg nem pontozható… Jövök még.

koparut.jpg

ami a földet tapodta: Asics Gel Fuji-Trabuco4 GTX;

ami támasztékul szolgált: Quechua Arpenaz 200;

a csomag: Quechua Diosaz raid 10 (tartály nélkül);

ami az időt és az utat mérte: Garmin FR 220.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://withoutacatharsis.blog.hu/api/trackback/id/tr268597730

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.