Katarzis nélkül

futás, teljesítménytúra, és a kezdetekben görkorcsolya

Fekete-hegyek 40

2016. május 05. 06:00 - regulat

fáradtmód

Izomlázam van. Ez általában előfordul, úgyhogy pontosítok: a szombati túra után napokkal, még mindig izomlázam van. Ez azért már ritkább, különösen annak fényében, hogy a negyven kilométer a Budaiban nem egy nagy durranás (már mondhatom ezt,) és az ezerötszáz szintemelkedés sem. Már itt, a Budaiban.

feketeokl_kicsi.jpgTulajdonképpen majd két évet alapoztam a rövidebb és a körtúrákat preferálva, hogy mostanra nyugodtan nekivágjak a negyven – hatvan kilométeres távoknak, az ennél hosszabbakat még pihentetem. Erre a hétvégére a sárga negyven harmadszor volt tervben, amikor megláttam a Fekete hegyek 40 TT (MTSZ: 89,3 pont; rendező Ösvénytaposó Baráti Társaság) kiírását, és a Biatorbágyi indulás mozgatta meg a fantáziámat. Biatorbágyon, túrázási céllal, még nem jártam.

Éreztem, hogy ez kell nekem, és mint a bevezetőben írtam sem a táv, sem a szint nem tűnt olyannak, hogy bezavarjon a másnapi Sárga 40-be.

Igen, én azokat a túrákat preferálom, ahol a rajt és a cél könnyen (értsd nem óránként meg egy busz) és kényelmesen megközelíthető, márpedig Biatorbágyra megy vonat. Jut eszembe reggel a metrón a Déli felé sok ismerőssel találkoztam, akik futni mentek Füredre… Furcsán nézték a túrabotot, de hát nem kell minden versenyen ott lenni. Nem is lehet.

Szóval vonat Biatorbágy… Hopp, egy órával korábban érkeztem, mint terveztem, de persze nem a rajt elejére. A terv ugyanis az volt, hogy kb kilenckor elindulok és hét óra alatt átérek Zugligetre. Mondjuk az agyamban az istennek sem akart összeállni, hogy hogy lesz ebből negyven kilométer, de én hiszek a kiírásnak.

Ragyogó napsütés, hét fok… irány a Csergezán Pál kilátó.

faslegelo.jpg

Éreztem én, hogy nem kell túlzásba vinni az öltözete, de a csősál rajtam maradt az első ellenőrzőpontig. Addigra gyakorlatilag gőzben úszott a fejem, és a szemüvegemen nem láttam át…  vicces látvány lehettem.

Rendbe szedtem magam, elindultam és hurrá benéztem egy jobb kanyart. Az egész túrán összesen kétszer bizonytalankodtam az útvonal tekintetében és kétszer tértem le az útvonalról, minimális pár száz méternyi pluszt begyűjtve. Tényleg jól követhető. Bár ezt a jobb kanyart szerintem sokan nézik be…

Kiigazítás után, irány a barátságos nevű Mézes-hegy, majd a Tarnai pihenő, végül a Csergezán kilátó, azaz végig a zöld háromszög jelzésen.

Élveztem a napsütés és az ismeretlen útvonalat, na nem végig, mert még a Tarnai előtt megláttam a bajuszt egy fán, és onnantól a kilátóhoz vezető kitérőt leszámítva a Budai 50-ről is ismert útvonalon haladt az útvonal.

tarnai.jpg

No de egy megjegyzés a nekem ismeretlen szakaszról, ha valakinek szintén ismeretlen lenne:

A Mézes-völgyben baktat az ember egy tisztás szélén. Egyszer még lát egy távvezeték oszlopon egy jelzést, után lesz még egy kis ösvény balra… és úgy két-háromszáz méterrel arrébb nincs semmi. Igen, az a kis ösvény az, ahol a turista út vezet, csak éppen öreg a jelzés, és benőtte a flóra…  Na ez volt a második útról letérésem, mintegy heted magammal, úgyhogy az az ösvény az, amire koncentrálni kell.

Viszont a Csergezán után, kiütközött a rutin és először az életben nem rontottam el a piros háromszög jelzésen vezető utat. Után a piros a Vöröspocsolyás-háton már igazi rutinból menő szakasz.

vorospocsolya.jpg

Ezen a túrán hat kilométerenként csináltam a képeket a Mérföldkövekhez. (egyébként itt van megörökítve egy túratársam is, jelzendő, hogy már szezon van) Élveztem az utat, és néha azt számolgattam, hogy mennyivel leszek gyorsabb, mint terveztem, mert akkor még nem tudtam…

Mit nem tudtam?

Például azt elképzelni, hogy hogy jön össze a negyven kilométer? Meg, hogy hogy is lesz ez a Tábor-hegyi kitérő?

A harmadik ellenőrző ponton, ez a féltáv ittam egy kis szörpöt, ettem egy kis aszalt gyümölcsöt, és úgy éreztem mindjárt bent leszek a célban. Mondom, mindezt féltávnál, amit tudtam, csak felfogni nem sikerült.

A "szopóág" kifejezés, valahol bő öt kilométerrel később merült fel bennem, amikor elkezdtem lefele kocogni a Farkas-torokban. Mert ha ott lemegy az ember, akkor túlszalad, azon a nyomorú barlangon, tehát fel is kell jönni, mert az itiner szerint a barlangtól még komoly szintemelkedés jön…

De nem a barlangtól… korábban kezdődik, amikor a Királylaki útról elindul az ember a barlanghoz.

taborhegy.jpg

Elfáradtam.

Magam sem gondoltam volna, de a harmincadik kilométer után nem sokkal, amikor kiértem a panoráma-körre elfáradtam. Fizikailag, agyban egyaránt, bár ez akkor nem volt ilyen egyértelmű, mint utólag. Mondjuk a Fenyőgyöngyétől az Árpád-kilátóhoz eszemben sem volt kocogni. Lelkesen botoztam. …és azért a lejtőkön még futva hagytam magam mögött az Apáthy-sziklát is, de a Kis-Hárs-hegyen az utolsó ellenőrzőpont előtt szerettem volna, hogy már legyen vége. És onnan volt még bő három kilométer a célig részben szalagozott (és számomra ismeretlen) úton, ahol időnként az sem ment, hogy a hegy melyik oldalán vagyok.

Szétestem. Nincs mit szépíteni rajta.

Attól még bekocogtam a célba 5:58:39 alatt.

Tulajdonképpen elégedett vagyok. Csak ne lenne ez a rohadt izomláz, amit a számok nem is indokolnak. Azt hiszem, van még hova edződnöm.

Viszont a térdem sokkal jobban bírta, ami vagy magának a porcerősítő kúrának köszönhető, vagy a placebo hatásnak, hogy csinálom a kúrát, de akár melyik is az igaz, már jól jártam.

[A vasárnapi Sárga 40 pihenés miatt kimaradt.]

Itiner: A táblázat és a térkép együtt tökéletesen végigvisz. 5 pont. Útvonal: Jól követhető: 5 pont. Frissítés: Számomra pont megfelelő, külön előny, hogy előre jelezték, hol nem lesz hosszabb ideig vízvételi lehetőség. 5 pont. Az ottfelejtési faktor: 3 pont.

Pontozható plusz: Csomagszállítás nincs, de szerencsére nem volt olyan az idő, hogy váltóruha kelljen. Futóbarát, ha valaki az (első pont kivételével (az alig gyorsabb, mint 6km/h) óránkénti hét kilométeres sebességet nem érezné annak, annak szólok, hogy a szintek kárpótolják Track. Én nem találtam. Összesen: 18+1 pont.

És felírtam magamnak! Jövőre. Mert ez pont olyan, mint a Pomáz… szinte kéri a visszavágót.

feketeut.jpg

ami a földet tapodta: Asics Gel Fuji-Trabuco4 GTX;

ami támasztékul szolgált: Quechua Arpenaz 200;

a csomag: Quechua MT 20 (tartály nélkül);

ami az időt és az utat mérte: Garmin FR 220.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://withoutacatharsis.blog.hu/api/trackback/id/tr428684824

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.