Katarzis nélkül

futás, teljesítménytúra, és a kezdetekben görkorcsolya

Menjünk a Vértesbe

2016. május 19. 06:00 - regulat

kiránduló-mód

Vértes. Szégyen, vagy nem az ezredforduló óta, most járok itt másodszor. És emlékeim szerint korábban sem sűrűn fordultam meg erre. Nincs oka. …vagy talán csak logisztikai. De inkább egyszerűen így alakult. Viszont a szerzőtársak, már annyit írtak róla...

meszelyokl.jpgSzóval Vértes. Az úgy volt, hogy az eleve csendesnek indult pünkösdi hétvége hétfőjére maradt az hogy teljesítménytúrára kéne menni.

Hát nagy választék nem volt.

Viszont éppen nem jelentett logisztikai problémát egy száz kilométeren belüli indulás. [Igen, ez azt jelenti, hogy szállították a seggem.] …és ha már nem jelentett problémát a távolság, akkor pont kapóra jött, hogy a január 30-án elmaradt Pinceszer túrákat pünkösd hétfőjére tették át.

Irány Csákberény. Bizton állíthatom, hogy ez a település számomra a fehér folt kategóriát takarta eddig életem térképén. Mivel kényelmes, azaz 4-5 km/h sebességet terveztünk, így a négy táv közül a második leghosszabbat a Meszely 21 (MTSZ: 38,5; rendező: Kalandozók Klubja) névre hallgató nagy kört választottuk.

Mit mondjak az előzetes elképzelésekről? Időterv, az nem volt. A mérföldkövekre, ami most nem jött össze, öt kilométerenkénti fotót tereztem… igen, a kép a huszadik kilométerről hiányzik… majd elmesélem, hogy miért. [Ami lett belőle, az azért itt elérhető nagyban is.]

Napsütés, szél… indulása zöldön.

Jut eszembe: az itiner jobb felső sarkában volt egy megjegyzés, hogy: próbarendezés. Nem tudom mi benne a próba a rendezőknek, túrázóként én azt láttam, hogy az egykor „Vicézés” néven futott túrának csak az útvonalai változtak kicsinyt, maga a rendezőgárda rutinos... de sokan szeretnének ilyen szinten próbálni.

Kellemes emelkedős séta vitt Csákberényből a Géza pihenőhöz, széles jól járható úttal, az egyetlen (általában) problémát jelenthető ponton, Csákberény szélén a zöld jelzés kicsinyt elvész, az itiner átsegít.  

Megállva a Géza pihenőnél, azt kell mondanom, hogy megértem a néhai dr Göblyöst, ha szeretett itt megpihenni és szétnézni.

gezakilatas.jpg

Innen a kék, a kevés sarat leszámítva kényelmes lejtő.  Tulajdonképpen ide érdemes úgy jönni, hogy az ember fut. Ideális útvonal. Sok technika nem kell hozzá. Széles, kényelmes. Szinte kezdtem csodálkozni, hogy miért nincs több futó…

Azért azt sejtettem, hogy legalább egy kaptatónak még lennie kell, elvégre a Csókakő-vára, az ugye erődítmény, és az olyannak magaslaton illik lennie, már, ha van magaslat a környéken.  A második ellenőrzőponton meg is vidámított egy idősebb túrázó, hogy vár ránk vagy százötven lépcső, ami felvisz a várhoz.

lepcso.jpg

Halkan jegyzem meg, hogy az a százötven a 113 lépcsőfok. Fel a Vár-völgyből…

Az ember ugye mászik, mászik… és olyankor szokták, mondani, hogy a látvány minden szenvedést megér… Hát ez most igaz.  A látvány fenomenális, ahogy két szikla között kibukkan a vár…

csokako3.jpg

Egyébként itt valamikor gyerekként, tán osztálykiránduláson… akkor nem lehetett nagy szám, mert nem emlékszem. Most viszont gyönyörű. Menjetek Csókakőre… frankón.

A vár után még hat kilométer és két pince várta a túrázókat illetve összehoztam egy eltévedést, és úgy megijedtem, hogy kihagytam a 20. kilométerre eső képet.

Kezdem az eltévedéssel:

A térkép alapján, így utólag lehetetlen a Kiss pince után (harmadik ellenőrző pont) nem visszatalálni a kék kereszt jelzésre, csak le kell kanyarodni jobbra, a Vértesi utcára. DE!

De én nem vettem észre az utcatáblát, és az a három túratárs sem szólt, akik szemmel láthatólag észrevették, hogy mi is rossz felé megyünk (hiszen szemből jöttek, mert ők is elrontották), de nem szóltak, így a kék négyszög jelzésen értünk be  Orondpusztára.

Orondpuszta, ez ha jól láttam Csákberény szőlőgazdász része, sok-sok pincével.

Itt kellett volna az utolsó képet készíteni a szótlaposzthoz…

…de akkor egy helyi illetőségű, M-65 mintájú, szedett-vedett gyakorlóban pompázó jómunkásember beröffentette a benzines fűkaszát, majd erőteljes „No! No!”  hangokat hallatva megindult a hanyatt vágódás metilén szagú ösvényén, még nem eldöntve, hogy a fűkaszára rátámaszkodik, vagy az felénk hajítva elhever az úton. Némi klasszikus zombi cha-cha bemutatása után, ismét előrelendült, és megkapaszkodott valami fatönkben. Helyi érdekű zombiapokalipszis... Menekülőre fogtuk…

..így fénykép sem lett, pedig a pincesor.. no, mindegy, Így jártam. A montázsba meg egy két kilométerrel korábbi kép került. Ide meg Csókakő vára alulnézetből:

alulnezet.jpg

5:22:57 alatt sétáltuk le a kört.

A célban a gulyás kimaradt. Alapból nem vagyok leveses, de a zsíros kenyér jól esett. Gulyást majd legközelebb, amikor, vagy inkább, ha futva, vagy ha borozva… Azt azért be kell látni, hogy ez az útvonal a budait megszégyenítően kellemes volt.

Itiner: Önmagában is, de a térképpel végképp 5 pont. Útvonal: Könnyű és jól követhető (még, ha el is toltam…): 5 pont. Frissítés: Nálam: 5 pont. Az ottfelejtési faktor: 3 pont.

Pontozható plusz: A csomagmegőrzéssel, csak harminc kilométer felett foglalkozom, de szerintem nem lett volna gond. Futóbarát? Nem tudom. Nekem nem derült ki, hogy milyen sebességre nyitnak a pontok. Én meg most nagyon lassú voltam. Track. Én nem találtam. Összesen: 18 pont.

Menjetek a Vértesbe! Megéri!

meszelyut.jpg

ami a földet tapodta: Quechua Forclaz 500;

a csomag: Quechua MT 20 (tartály nélkül);

ami az időt és az utat mérte: Garmin FR 220.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://withoutacatharsis.blog.hu/api/trackback/id/tr558727730

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.