Katarzis nélkül

futás, teljesítménytúra, és a kezdetekben görkorcsolya

Határkövek mentén

2017. június 29. 04:18 - regulat

morgósposzt

Kezdeném egy bocsánatkéréssel. Mert ugyan a blog írás egy szubjektív műfaj (ez mindenképp az), de arra nincs mentség, ha az ember gyereke, jelen esetben én – nincs rá jobb szó – köcsög. …és én most az voltam. Lényegtelen, hogy igazam volt, van, vagy nincs. Akkor sem módszer, hogy beszólok a rendezőknek, mert úgy érzem. Szóval: Elnézést kérek!

hatarjaras_okl.jpgPersze magyarázhatnám a széllel, meg az időjárással, de tök felesleges. Az embernek lehet, sőt legyen véleménye, akár negatív is, de az lehetőleg legyen megalapozott, és elő lehet azt adni korrekten is.

A Határjárás 27 Rómaifürdő túra (MTSZ: cca. 61 pont; rendező: Gémes Természetjáró Egyesület, Természetjáró Fiatalok Szövetsége, Budapesti Természetbarát Sportszövetség) rendezőivel voltam (nem szépítem) bunkó.

Ezen a túrán most jártam először, és leginkább az mozgatott, hogy a következő hétre is hasonló, határkövek mentén vezető túrát terveztem. Egy új útvonalnak, mindig úgy vágok neki, mintha még soha nem jártam volna arra. …és itt azért voltak is ismeretlen szakaszok. Ilyenkor jön elő általában, hogy mennyire számít az itiner. …és ilyenkor bizony a kelleténél kritikusabb is vagyok.

Kilenc körül érkeztem Rómaifurdőre, hogy utána az itinert és a határköveket követve, a terveim szerint mintegy négy óra alatt eljussak a Normafához. Ez elvileg egy könnyű kocogós menetnek ígérkezett.

Akkor kezdett rossz érzésem lenni, amikor belenéztem az itiner táblázatába. A teljes távra szakaszok felénél a követendő jelzés kihúzva, ami jelenthetne szalagozást is, de két helyre be volt írva a szalag szövegesen, és három helyen szerepelt a jelzetlen megjelölés. Ez eleve olyan b.ssza meg! érzés. Mert ez nekem azt jelenti, hogy olvasós túra lesz, ahol utcatáblák szerint kell menni, és a rendezők érthető módon ilyen helyen nem szalagoztak.

Nagy levegő és neki indultam. Utcatáblázás. Hát jó. A szövegben kiemelve az utcanevek és az útvonalon látható határkövek. Bár személy szerint jobban szeretem, ha az útleírás és az ismeretterjesztés láthatóan elválik egymástól, ez azért még bőven belefér, bár az olyan részek, mint:

Az első Rókahegyi útnál a piros jelzésű út elkanyarodik Rókahegy felé. Mi továbbra is az Ürömi úton maradunk és megyünk egyenesen tovább. Az Üröm határát jelző táblánál ismét egy Rókahegyi útba botlunk.

...nem a kedvenceim. Az ilyen, kedélyes szövegek inkább blogba valók, mint itinerbe, különösen, hogy a nyomorú Rókahegyi úton egy lépést sem megyünk.

Mindegy a Péter-hegyen szalagozás vár, ami kellemes meglepetés, még akkor is, ha az erdőből kiérve a szalagozás pont ott szűnik meg, ahol hirtelen összefutnak az utak… keresni kéne egy zöld kerítést... de az kék.

hatarjaras_zoldkek.jpg

Na mindegy. Irány Üröm vasútállomás, két út verzióval. Előre lapozok az itinerben, hogy: lesz-e még ilyen útvonal választós rész? Lesz. Innentől számomra a táv és szintemelkedés is bizonytalan.

Utálok bizonytalan lenni!

A vasútállomás után irány a kék sáv, azaz a Rozália téglagyár, de én marha, megint beleolvasok a szövegbe.

Ahol a kék turistaút keresztül jön a mezőn, onnan láthatjuk a 129-es számú határkövet. A sínekkel párhuzamosan haladva elmegyünk a 130-as határkő mellett, amit teljesen benőtt az aljnövényzet. A földes úton megyünk tovább egészen a következő jelző lámpás útkereszteződésig. Itt találkozunk a kék jelzésű turistaúttal.

Na most az van, hogy a kéket emlékeim szerint majd egy éve, valójában márciusban itt átfestették. Az „ahol a kék turista út átjön a mezőn” az majd egy kilométerrel hátrébb került. Onnan lótüdőt sem láthatunk, mert el sem megyünk addig… Viszont vagyok annyira szövegcentrikus, hogy a Rozáliánál ott toporogtam, hogy akkor most balra vagy nem. Szerencsére volt szalag. Sőt a kékről később kis időre letérő útvonal profi módon lett szalagozva! Komolyan, az ilyen szakaszok egyetlen hibája, hogy a jót könnyen megszokja és elvárja az ember… Aki ezt csinálta, azt csak dicsérni lehet!

Vissza kékre, majd jött megint egy kétverziós útszakasz, vagy a régi zöld, vagy a kék… én biztosra mentem maradtam a kéken. Az ellenőrző pontnál összefutnak.

hatarjaras_hatarko.jpg

Majd még egy. Itt a nehezebb feladatot választva átvágtam a Csúcs-hegyen a zöld sávot követve, és lekocogtam Virágos-nyeregbe.

Innen megint kék sáv a Hármashatár-hegyre. Ami megint megváltozott március végén… amiről az itiner még nem tud júniusban. Persze, hogy az új útvonal nem érinti a vitorlázó repülős emlékművet, és az útvonalat követve nem is látszik a pont…

hatarjaras_gluckner.jpg

Szerencsére felmentem fotózni a Glückner-kilátóba, így olyan túratársak értek be, akik már rutinból tudták, hogy a hol a pont. Egyedül kereshettem volna… mert aki kihelyezte, annak nem tűnt fel, hogy ide kéne valami szalag, ami a turistaútról látható.

Mondanám, hogy innen Hűvösvölgyig sima liba az út, a Homok-hegy remekül szalagozva, de van az Újlaki előtt egy ellenőrző pont letérve a kék körséta jelzésről… halkan jegyzem meg, hogy szalag visz be is (bár ez az itinerből nem egyértelmű) nem csak szalag visz tovább…

Az Újlaki, pontosabban a Határ-nyereg után jön a kitérő a Homok-hegyre. Életemben először mentem oda fel. Megküzdöttem a széllel…  de semmi különös.

Szóval Hűvösvölgy – Gyermekvasút, majd Fazekas-hegy jelzett utak, majd irány Adyliget.

Bár a Határ utcában káromkodtam néha a kaptató miatt, de igazából örülök ennek az átkötésnek, mert itt sem jártam volna magamtól soha. Igaz, hogy aszfalt, de a végén a Szent István király kápolna miatt megérte.

hatarjaras_szentistvan.jpg

Az Adyliget – Normafa útvonal tulajdonképpen meglepetésektől mentes ismerős terep. A Csacsi-réten (Ez nem az a bizonyos. Ez egy másik. Csacsi-rétből annyi van, mint Petőfi meg Kossuth utcából) ettem, ittam. Jól esett a zsíros kenyér.

Beértem. Az eltelt 4:18:57 alatt a szél szétfútta a fejemet, az itinerrel folyamatos vitában voltam… Bunkó lettem, na! …és beszóltam a rendezőknek. Nem kellett volna. Látszik, hogy sokan a legjobb tudásukat adták a rendezéshez és nem tehetnek arról, hogy az összkép – számomra – nem kicsit lett disszonáns.

De az is tény, hogy ha másodszor jártam volna ezen a túrán, kevésbé lennék kritikus.

És akkor a pontozás: Ezt az itinert újra kéne gondolni, és írni. A leírás pontatlan, néhol túlírt, a táblázat és a térkép – lássuk be – a „van, de minek” kategória 2 pont. Az útvonal csak az itiner miatt 4 pont. A frissítés: 5 pont, de ottfelejtés, mindössze: 3 pont.

Plusz pont nincs. Ahogy csomagszállítás, és track sincs, ráadásul a pontnyitásról sincs információ. Ez összesen: 14 pont.

Az útvonal (ahogy az órám mérte):

hatarjaras_ut.jpg

A szintemelkedés (ahogy az órám mérte):

hatarjaras_szint.jpg

ami a földet tapodta: Salomon SpeedCross 4;

ami támasztékul szolgált: Komperdell Carbon Balance;

a csomag: Quechua MT20 (tartály nélkül);

ami az időt és az utat mérte: Garmin FR 220

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://withoutacatharsis.blog.hu/api/trackback/id/tr9112617255

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása