Katarzis nélkül

futás, teljesítménytúra, és a kezdetekben görkorcsolya

Sárga 40 - 2018.

2018. május 17. 19:42 - regulat

Ezen a télen, tavaszon a sárga volt a mumus… Valahogy minden túrán szentségeltem egy sort. Mert a sárgán a sárból sok volt. No, de megjött a tavasz és a jó idő…

sarga40_nyito.jpgVan ugye, egy túra, aminek a teljes távjára eddig nem tudtam rávenni magam. Nem a hosszával van baj, nem az útvonallal, hanem azzal, hogy egyszerűen nem érzem a késztetést, hogy nekiinduljak az estének. Tavaly azt gondoltam, hogy az idén… Most azt gondolom, hogy majd jövőre.

Lássuk be, az éjszakai túrázás futás, nem az én világom, így az idén sem utaztam Esztergomba április utolsó napján, hogy teljesítsem a Sárga 70-et, hanem megelégedtem a május elsejei Pilisvörösvári indulással a Sárga 40 TT-n (MTSZ: 90,4 pont; rendező: ELTE-BEAC). A túrának ez a része már rutin. Mindössze annyit olvastam el a kiírásból, hogy mikortól meddig van rajt, így aztán én is azok közé tartoztam, akik meglepődve vették tudomásul, hogy a rajthelyszín megváltozott. Mondjuk sokáig nem kellett topogni, az aszfaltra felfestett nyilak, gyorsan az új rajthelyszínre vezettek, meg elég volt azoknak a hátát figyelni, akik nem lusták a lap aljára görgetni…

Gyors nevezés után elrajtoltam.

Nagy tervek nem voltak, ki akartam élvezni, hogy nem áll a sár a sárgán, és persze úgy terveztem, hogy valamivel előbb érek Budaörsre, mint tavaly. Ez azért lássuk be, az ide időket nézve még akkor sem kunszt, ha az indulás után megjelenik egy fantomfájás, az ember lábában, jelezvén, hogy nem igazán pihentem még ki a Törökbálinti versenyt.

Pilisszentivánról kérve, még hallottam a szokásos május elsejei jó reggelt rézfúvósokat, aztán erdő.

Kényelmes tempóban haladtam. Az emelkedőkön botozva, a lejtőkön kocogva…. Azt azért ismét megállapítottam, hogy az Antónia-árok világosban sokkal kellemesebb. Meg úgy, hogy nincs majd nyolcvan kilométer az ember lábában.

Bő egy óra alatt elértem az első frissítőpontot az Alsó-Jegenye-völgy bejáratánál, az ellenőrzőpont kicsit távolabb van.

Kocogás a Paprikás-patak mentén, sőt még egy kis kitérőt is megengedtem magamnak. Kivételesen lementem a vízeséshez.

Regula Tamás (@regulatamas) által megosztott bejegyzés,

Lényegében a tavalyi tempót tartottam, mire elértem a Kötők-padját nagyjából el is engedtem azt a tervet, hogy gyorsabb leszek, mint tavaly.  A Kötők-padja már csak azért is lényeges pontja számomra ennek a túrának, mert innen pont rálátni a repceföldekre, amik sárgán tündökölnek… csak az idén mást vetettek. Így a kép hiába szép, nem sárga…

sarga40_kotok.jpg

Innen a Virágos-nyeregig tart az első nem szeretem szakasza az útnak, mert a Csúcs-hegy alatti rész parton fut… keskeny… ez nekem még mindig bizonytalansági faktor, és esés veszély.

De megúsztam.

sarga40_tavasz.jpgBotozás, az Újlakira. A szokásos fotózás címén történő rövid pihenő…

...és irány a pizza. Mert a Sárga 40 második frissítője a Hűvösvölgy, pontosabban a Gyermekvasút végállomása, és itt rendszerint hosszabb pihenőt tart az ember, mert forró a pizza.

Két és fél óra alatt tettem meg a táv felét. Pont, mint tavaly. Előttem a Nagy-Hárs-hegy… és a Sorrentó… Igazából, a Hárs-hegy után nem egy nehéz útvonal. Már száraz időben. Esőben vendégmarasztaló. A KeSaPiZ alatt is itt ment el az életkedvem. De most szerencsénk volt az időjárással.

Hárs-hegy fel…

Igen, szokás szerint nem mentem fel a kilátóba, csak a kilátópontról fotóztam egyet.

sarga40_hars.jpg

…és  kocogás. Virág-völgy, Csacsi-rét… Mondanám, hogy innen érkezve nem lehet eltévedni, de ismerek olyat, aki ezt nevetve cáfolná mondván, hogy innen is… például simán el lehet indulni az ellenőrző pont után visszafelé a Virág-völgybe.

Én mindenesetre sikeresen vettem a kanyart, hiába, no a rutin.

Nagyszénászugnál újabb frissítőpont. És irány a Sorrento. Az út egy része, megint parton futó keskeny ösvény. Tényleg itt szoktam elesni… Nem is igazán mertem… még kocogni se. Aztán balesetmentesen elértem a Sorrentót.

sarga40_sorrento.jpg

Innen már enyém a világ.

Innen már lehet, leszámítva a Törökugratót, ami nettó szívás az út végén, futni. Futottam is. Kellemes hullámvasút az útvonal, kisebb emelkedőkkel, barátságos lejtőkkel. Valahol a Csík-hegy oldalában látszik a Törökugrató, szóval mindjárt vége, csak kinézek balra, és ott is van… Azt hiszem itt tartottam a gondolatokban, aztán kicsúszott a számon, hogy „a ku…”

Feltápászkodtam.

A ruhám megúszta. Csak poros lett. Viszont mivel futás közben mind a két bot a bal kezemben volt, így két bottal csaptam rá a jobb kézfejemre. Jók ezek a botok. Kemények…

Lényeg a lényeg, hogy tíz méter múlva már futottam, és reméltem, hogy nem nagyon kell már botot használni, mert kissé fájt a kezem, ha behajlítottam az ujjaim.

Még szerencse, hogy nem a kezével fut az ember.

Volt nekem ezen a napon egy láthatatlan túratársam, aki Hűvösvölgyből indult, és azt beszéltük meg - kiindulva a tavalyi időből -, hogy megvár a célban. Pont jött le a Törökugratóról, amikor én indultam felfelé. Nem, nem ő volt lassú, hanem – itt döbbentem rá – én voltam némileg gyorsabb a tervezetnél.

sarga_okl.jpgMondjuk, ez még nem változtatott volna a terven, hogy beér előttem, ha a rendezők a korábbi években megszokott módon szalagoznak, vagy nyilakat festenek az aszfaltra, de nem tették. Vagy a túrázók rutinjában bíztak, vagy az olvassatok minden nap mozgalmat akarták erősíteni, ami nem is lenne baj, ha például az Ibolya utcánál lenne utcatábla, már azon a végén, ahonnan most a túrázó népek jöttek. De nem volt. Vagy csak ügyesen eldugták… Tulajdonképpen ennek köszönhető, hogy még a virágos nevű utcákban beértem, és így Árkon és Holdfényen (ezek is utcák, most azért jobban hangzott volna a holdfény helyett egy bokor) keresztül beértünk a célba.

5:13:00 ez azért magasan (bő félórával)jobb, mint amit Hűvösvölgynél gondoltam.

A pontozás (szempontokról bővebben itt):  nem túl bonyolult, az alap (itiner, útvonal, frissítés, ottfelejtés) 5-5 pontos. A Törökugrató utáni részért nem fogok pontot levonni, de sokan káromkodtak.

Pluszpont jár a csomagszállításért, meg azért is, hogy a 40-es távot 6’30”-as tempóval lehet végig futni, azaz, ha ez nem futóbarát, akkor semmi. Ez összesen: 20+3 pont.

Az útvonal, ahogy az órám mérte:

sarga40_ut.jpg

A szintrajz, ahogy az órám mérte:

sarga40_szint.jpg

ami a földet tapodta: Salomon SpeedCross 4;

ami támasztékul szolgált: Komperdell Carbon Balance;

a csomag: Quechua MT20 (tartály nélkül);

ami az időt és az utat mérte: Garmin FR 22

 

Ha tetszett a poszt, itt tudod ajánlani az index szerkesztőinek (a kép egyben link is):

index.jpg

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://withoutacatharsis.blog.hu/api/trackback/id/tr9713966994

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.