Katarzis nélkül

futás, teljesítménytúra, és a kezdetekben görkorcsolya

Térkapuk és egérutak

2019. október 19. 07:52 - PSE hírek

avagy rendezőnek lenni nehéz feladat

Bevallom, hogy, ha terep én inkább teljesítménytúrákon futkorászom, mint terepfutó versenyeken. Az sem titok, hogy ugyan sokszor kritizálom a rendezők munkáját, ugyanakkor nagyon nagyra tartom őket, mert az esetek nagy többségében azt látom, hogy igenis törekszenek arra, hogy minden résztvevő elégedetten távozzon a rendezvényükről, már, ami a rendezést illeti. A teljesítéssel kapcsolat elégedetlenség magánügy, ahogy Fülg Jimmy sapkájának emailgombja* is mutatta: „Mindnyájunkat érhet baleset!”

wtf_1.jpgIlyen eseményeken időnként felbukkannak térkapuk, akadnak egérutak, no meg hülye részvevők, célzok ezzel magamra, akik egyszerűen kihagynak egy-egy ellenőrző pontot.

Én legutóbb a KeSaPiZ 100 elnevezésű teljesítménytúrán futottam úgy el egy ellenőrzőpont mellett, mintha ott sem lett volna. Szerencsémre, a pontőr látott, és ezt jelezte is a főrendező felé, különben az ellenőrző pont kihagyása miatt buktam volna a teljesítést… Igen, ezt hívják szerencsének. De, ha nem így történik, akkor joggal feltételezhette volna a rendező, hogy én bizony kispistáztam, azaz találtam egy egérutat és levágtam a táv egy darabját.

És persze ott van a „térkapu” jelenség, mint amikor a Pálos túrán, valaki úgy ért előttem a célba, hogy ugyanazzal a komppal mentünk át Szobra, nem előzött meg, és az utolsó ellenőrzőpontot kihagyta…

Nem beszélve arról, ha elektronikus időmérés van a pontokon, de az valamiért időlegesen nem működik…

Szóval pont az ilyen esetek miatt nem lennék rendező… Nehéz ilyenkor igazságot tenni.

A körülményes bevezető annak köszönhető, hogy Timi pont az ilyen problémákon mereng egy verseny, a WTF (Way to the Forrest) Buda kapcsán.

Félreértés ne essék, nem vádol, nem kárhoztat senkit. Egyszerűen csak arra a kérdésre keresi a választ, hogy mit tenne hasonló helyzetben, és pont arra jutott, amire én szoktam…

Hogy rendezőnek lenni nem egyszerű feladat.

[regulat]

…és akkor Timi gondolatai:

wtf_3.jpgGarmin fan-ként – ha időm engedi – részt veszek különböző Garmin által szervezett eseményeken. Így aztán elsők között értesültem arról, hogy nem sokkal az Ultra Trail Hungary utáni időpontra meghirdették a WTF Szentendre versenyt. Az esemény különlegességét az adja, hogy nemcsak rövidebb és hosszabb távok között van választási lehetőség, hanem az ember abban is dönthet, hogy aszfalton, vagy terepen kívánja teljesíteni a távot.

Ez elég jó marketinghúzás, mivel mindkét célcsoportot egyszerre szólítja meg a szervező. A sorsom akkor pecsételődött meg, amikor megláttam a befutóérmen és az esemény pólón díszelgő cuki kis róka figurát. Neveztem, majd ahogy az esemény szlogenje mondja: Jöttem, másztam, győztem!

A szentendrei futam pozitív tapasztalatai alapján nem is volt kérdés, nevezek az október hatodikai, budai futásra is.

Túl sok szót nem vesztegetnék magára a szervezésre és az eseményt övező körítésre, az egyértelműen profi szervezői háttérre utal.

Célba érkezést követően megkaptam a jól megérdemelt érmemet. A szentendrei esemény befutó érmének dizájnja ütősre sikeredett; csalódás viszont, hogy a budai esetében már nem öltek túl sok időt egy újabb tetszetős befutó érem tervezésébe. A forma és színvilág ugyanaz, pusztán a róka figura került „tükrözésre”, a háttérben pedig az Erzsébet kilátó sziluettje látható.

wtf_2.jpgEttem, ittam, majd a Szépjuhászné állomáson kialakított rajt központban elkezdtem böngészni az időeredményeket. Meglepetéssel konstatáltam, hogy az aszfalt „L” távon, amin indultam, abszolút első helyen egy női név szerepel. Visszagondoltam az eseményekre, és futás közben is feltűnt, hogy amíg én kb. 8-9 km-nél még javában felfelé kocogtam a Jánoshegyi úton, addig először 1 lány, majd nem sokkal mögötte még kettő érkezett. Ők már visszafelé jöttek, ami elviekben azt jelentette, hogy a teljes 18km-es versenytávból már teljesítettek minimum 12-13km-t. Akkor nem gondoltam végig, hogy ez azt annyit tesz, alig 1 óra alatt emelkedőn rám vertek legalább 4 km-t. A Garmin által szponzorált versenyzővel, a későbbi férfi első helyezettel kb. 5 perccel később találkoztam csak. A saját időeredményemet tekintve sem voltam maradéktalanul elégedett, a befutó idő stimmelt, és azzal mezőny hátsó traktusába rangsoroltak.

Pár perccel később ismét ránéztem az oldalra, reménykedtem, hogy a fél mezőny még kint volt a pályán, ezzel az utolsó harmadból „feljövök” a mezőny első felébe (minden csak szemléletmód kérdése), de nem így történt. Az abszolút elsőként rangsorolt lány neve viszont eltűnt. Megnyugodtam, van igazság.

Azonban tovább böngésztem az eredményeket. A saját eredményeimet figyelembe véve, a rajt és a cél között volt két mérési pont, két részeredmény. Megnéztem az első helyezett lányét: csak cél idő, köztes eredmény nincs. Az össz idő viszont hihető. A harmadiknak szintén nincs köztes ideje. Találomra belenéztem, több futónál előfordult a jelenség. Az időmérő sátorban dolgozó úriembert kérdeztem erről, azt mondta, látják, lehet, hogy az időmérő rendszer kihagyott, majd megkérik az érintett versenyzőket, hogy trackkel igazolják a futást.

wtf_4.jpg

Ez azonban elgondolkodtatott. Vajon szervezőként mit tennék ebben a szituációban? Kérhetném-e a versenyzőt, hogy igazolja a teljesítést saját idő és távolság mérő alkalmazással, kvázi arra utalva, hogy esetleg csalt. Nyilván manapság már szinte mindenki GPS-es órával vagy telefonos alkalmazással fut, de miért lenne ez kötelező? Ha visszautasítja a track bemutatását – hivatkozással arra, hogy az időmérés a szervező felelőssége – kizárható-e a versenyből? Távol álljon tőlem, hogy arra célozzak bárki is csalt a versenyen. De hogyan ellenőrizhető, hogy nem történik útvonal levágás? Ennyi erővel, aki kellő helyismerettel rendelkezik, elindul a mezőnnyel, majd nem fut el a fordítókig, hanem az erdőben levágja az utat, pl. az Erzsébet kilátónál lévő játszótérről nem megy el a Normafáig, vagy a kilátótól nem az aszfaltosoknak kijelölt útvonalon, a Jánoshegyi út szerpentinjein megy lefelé, hanem rátér a terepfutóknak kijelölt piros sáv jelzésre. Több lehetőség is van erre. Pár kilométer simán megspórolható. Aztán szimplán arra hivatkozik, nem működött a mérés.

A szervező szempontjából pedig nehezen követhető, hiszen a rövid időközönként külön indul két terepfutó csoport és a két aszfaltos, így – habár eltérő a rajtszámok színe – a mezőny előbb utóbb keveredik, a hosszabb távokon futó mezőny szétzilálódik. A csapat egyik fele az erdőből jön ki, a másik fele pedig éppen megy be, ráadásul hátulról nem látszik a rajtszám színe, hogy az aszfaltos – mondjuk pusztán oda nem figyelés miatt – az előtte haladó terepfutó után bemegy az erdőbe, ezzel akaratlanul több kilométert levágva a saját távjából.

A Normafa ellenőrző ponton én legalább 20 másodpercet töltöttem. A pontőr a biztonság kedvéért kétszer olvasta be a rajtszámomat, hogy biztos legyen az EP érintés. A rendszer működött. Nálam. És sok más futónál is. Hogy megyek-e legközelebb?

Nem tudom…

 

 

 

*itt az email (fr) zománcot jelent, egyébként Rejtő Jenő Piszkos Fred közbelép című regényét idéztem.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://withoutacatharsis.blog.hu/api/trackback/id/tr2815233430

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.