Katarzis nélkül

futás, teljesítménytúra, és a kezdetekben görkorcsolya

Fémaraton edzés gyanánt

2019. november 04. 20:33 - regulat

Az idei nyári edzésekből annyira kimaradtak a terepen futások, hogy a relatíve rosszul sikerült NATO futás és a BSI Intersport terepfélmaratonja közé kellett valami.

cedrus_1.jpg

Nézegettem a milyen túra esik október 23-ra, és persze ott volt megbízhatóan a Libanoni Cédrus 21 TT.

Ebből , szerintem, az elsőn is részt vettem. Az vicces volt. ...de azóta a Sarokkő Egyesület sokat fejlődött az itinerek terén.

Minden szempontból megfelelőnek tűnt. Egyrészt megbízható futóútvonalaknak tartom. A táv egy félmaraton. Mindez félúton a két verseny között. Ráadásul az októberhez képest ragyogó jó időt jósolt a meteo… és persze az is számít, hogy tartalmaz egy szakaszt a pirosból, amit ugye, egy héttel később szándékoztam koptatni. Nem mintha ismerkedni kéne az útvonallal, de az erdő mindig tartalmazhat meglepetést.

Egyébként a túra névadója a Libanoni Cédrus Budapest egyik kevésbé ismert nevezetessége, hogy a vendegvaro.hu-t idézzem:

A II. kerületben az Apáthy-sziklától nem messze található. A Kondor u. 5. sz. beépítetlen telek hátsó részén, kerítéssel körbevéve áll a védett fa.

cedrus_2.jpgA terület egykor Fedák Sári villájának parkjához tartozott. Sajnos sem a villának, sem a hajdani parknak még a maradványai sem láthatók, egyedül a fa tanúskodik a hajdan volt szebb időkről. Ez a 120 éves cédrus fajának egyik legidősebb példánya az egész Kárpát-medencében. Idősebb példányt csak a soproni Lővérekből, illetve az Alcsúti Arborétum mellől ismerünk. Magassága több mint 12 méter, törzskerülete pedig közel három méter. Megtekintését javasolt összekötni egy Apáthy-sziklához irányuló látogatással.

Tehát irány a Szépjuhászné (ami a rajt és a cél), gyors nevezés után már is kocoghattam a Hárs-hegyi körúton Nyék felé. Ott, azaz az Apáthy-sziklánál készült a nyitókép…

Az az igazság, hogy ezen a napon sokkal inkább a futásra koncentráltam, mint arra fényképezzek. Az utóbbit különben is megnehezítette, hogy az egynapos munkaszünet rengeteg kirándulót csalt a budaiba, én meg nem a tömeget szeretem fotózni.

Egy előnye mindenestre volt a sok kirándulónak, szoktam az előzgetést… ez szombaton még jól jött. Egyébként ezen a túrán is elhangzott valakitől, hogy

A kiránduló olyan mit a legtöbb gáz. Kitölti a rendelkezésére álló teret.

Azért egész jó tempóban jutottam el a cédrusig, amiről még soha, de soha nem sikerült normális képet készítenem. Most sem.

Viszont után a Vadaskerti-hegyre inkább gyalogoltam. Nem mintha nem futottom volna meg párszor ezt az emelkedőt, de ezen a napon nem ment. Az az igazság, hogy kissé túlöltöztem az eseményt, és dőlt rólam a víz. De a lassabb botozás, se igazán szárított…

Meg utána a menteszél sem lefelé a Hűvösvölgybe.

A Hűvösvölgytől Remeteszurdokig tartó aszfaltkoptatás általában unalmas. Láttad egyszer a Szeleczky kápolnát, a Szent-kutat… egyszer érdekes, de éves szinten is legalább tucatszor járok erre. Kicsit unom is néha…

…és akkor kinézek jobbra. Megállok. ...és visszamegyek gombát fotózni.

cedrus_3.jpg

Nem az erdőben kattogtatok, hanem egy tök mezei utcán.

Aztán futás tovább, hogy majd az Örkény telefonfülkénél is, de ott annyian vannak, hogy inkább csak magamnak mondom a balladát a költészet hatalmától.

Még egy kis aszfaltkoptatás a kék négyzeten (ami nem is olyan rég még kék kereszt volt, de ezt most a veszett, kutyapárti aktivista mázolta át, ez hivatalosan is változott), aztán irány felfelé a Kecske-hátra a piros kerszten.

Meg kell mondanom, hogy ezt a szakaszt már akkor sem szerettem felfelé, amikor először jártam itt (azt hiszem a Budai 30-on), és ez, azóta sem változott. Viszont utána a piros sávon imádok futni a Petneházy rét felé. Bár a kövek néha megpróbálják megtréfálni a bokámat.

Egyszer még megálltam fotózni is. Ismét csináltam öt rossz képet (ez egy ilyen nap volt). Ez lett a legjobb:

cedrus_4.jpg

De nem is a fotó a lényeg, hanem hogy mindjárt itt a Szépjuhászné, azaz a cél. Tulajdonképpen ez lenne a túra örömfutás szakasza, ha…

…valaki nem tolta volna az útba a Fekete-fej nevű szörnyűséget (na nem olyan szörnyű az!), amiről soha nem tudom eldönteni, hogy melyik oldalról utálom jobban felküzdeni magam. …vagy melyik oldalon utálok jobban lejönni? Mindegy is, áthámoztam magam.

A Hárs-hegy aljában, ahol a rövid táv is becsatlakozik ott az utolsó ellenőrzőpont. Kódot kell felírni, utána fel a Hárshegyi körútra, és azon irány a cél.

cedrus_okl.jpgSokadszor gondolkodtam el azon, hogy nem lenne-e kényelmesebb megspórolni negyvenméternyi szintet, és bekocogni a Szépjuhászné úton. Nos lehet, hogy kényelmesebb lenne, de az ember legyen becsületes, ha már teljesítménytúrázik. Így maradt a felírom, felkúszok, bekocogok verzió.

Kellett hozzá 2:53:08, de csak beértem.

No meg, levontam a konzekvenciát. Se az Intersport terepfélmaraton, se az idei Piros 85 nem lesz az az esemény, amire büszke leszek. [Pedig de! A Piros az lett!] De legalább futottam egy jót.

Mindenesetre, ha valaki épp ismerkedik a teljesítménytúrázással, vagy csak épp nincs kedve útvonalat kitalálni az edzéséhez, az nyugodtan menjen a Sarokkő túráira.

Az útvonal, ahogy az órám mérte:

cedrus_ut.jpg

A szintemelkedés, ahogy az órám mérte:

cedrus_szint.jpg

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://withoutacatharsis.blog.hu/api/trackback/id/tr3715288718

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.