A november 16-17-én, a BSI által megrendezett K&H Mozdulj! Balaton maraton és félmaraton valamelyik távján a Pénzügyőr SE harminchat versenyzője indult. Köztük akadtak olyanok is, akik több távot vállaltak be.
Hosszú János, azaz Jani, Kaposvárról érkezett Siófokra szombaton lefutni egy félmaratont. Ezt írta a versenyről:
Ahogy tavaly, idén is a szombati félmaratonra esett a választásom, a vasárnapi rehabilitáció jegyében.
Bár a versenyre időben beneveztem az indulásom még a verseny hetében is kétséges volt. Ugyanis olyan „ügyes” voltam, hogy a helyi Halloween futás után, maroknyi csapattal elkövetett plusz városi körön, elbuktam egy csatornafedélben, összetörtem a térdeim (a jobbon mély hámsérülés). A verseny napját megelőző 15 napban így egy métert se futottam. Az volt a tervem, hogy megpróbálok végigmenni, ha nem megy max lesétálom a távot, olyan még úgyse volt.
Szombat reggel kilenc után indultunk Kaposvárról a helyi futónagykövet, Piller Adri, és még két hölgy társaságában. Útközben hol, esett, hol nem. Folyamatosan figyeltük az időjárás alkalmazások híreit, és a futópajtik helyszíni helyzetjelentéseit. Siófokon benzinkút, kávé, mosdó, aztán irány a part. A vasút melletti utcában jó kis dugó alakult ki futók autóiból, hárman kiszálltunk, elindultunk rajtcsomagot felvenni, míg a sofőrünk parkolót keresett.
A rajtcsomag átvétel gördülékenyen zajlott, kicsit még bandáztunk, aztán mentem öltözni, jó korán a helyszínre értünk, így nem kellett kapkodnom. Úgy döntöttem hosszú kompressziós zokniban, hosszú nadrágban, pólóban és dzsekiben indulok neki a távnak (a rajt előtt esett az eső).
A csomag leadás is elég gyorsan ment. Az volt a terv, hogy a kaposvári futókkal lövünk pár közös fotót, a találkozó csomagmegőrző előtt volt, így itt vártuk a többieket. Jó sokan összejöttünk.
Fotó után mindenki elindult a rajtzónába. Útközben találkoztam Szalka Renával. Megbeszéltük, hogy ő sem tudott rendesen felkészülni, én nem futottam semennyit 15 napja, úgyhogy a 2-es zóna helyett a 4-esbe álltunk be. Kényelmes tempót terveztünk.
A második rajttal tudtunk elindulni, a zóna elejéről.
Egész jól ment a futás, nem diktáltunk nagy tempót, az első körben még beszélgettünk is viszonylag sokat. Végig figyeltünk egymásra, a másik tempójára, ha valakit megelőztünk, próbáltuk egyszerre megtenni. Az első kilométereken éreztem a térdem, aztán ez elmúlt. Az első öt kilométeren kétszer is meg kellett állnom cipőt kötni, mindkétszer a jobbat (persze, edzésen soha nem történik ilyen). A dzsekit kb. a negyedik kilométernél levetettem, szerencsére könnyű, és kicsire össze tudtam hajtani, így nem akadályozott a futásban.
A fordítónál sok ismerőssel találkoztam, előttem is és mögöttem is. Szerencsére a parton nem fújt a szél, könnyedén tudtunk haladni. Az első körben nem frissítettem, először a sétányon található frissítőnél vettem magamhoz vizet. A gélemet itt nem tudtam feltépni, annyira csúszott a csomagolás, végül a tizenöt kilométeres frissítőnél tudtam elfogyasztani, igaz addig nem is éreztem hiányát. Itt ittam rá egy pohár vizet, aztán irány tovább.
Itt Rena kicsit lemaradt, figyelgettem hátrafelé, hogy merre van, közben találkoztam két kaposvári futótárssal, Andival és Ildivel. Andi délelőtt lefutottam már a 14 kilométeres távot, fáradt volt, de szépen haladt. Aznap teljesítette a maratont 3 részletben. Ildi pedig két nap két félmaratont futott. Rena nem sokkal később utolért, fájt a térde, ezért megállt nyújtani.
A kör hátralévő része igen hosszúnak tűnt. Nekem főleg az utolsó 1000 méter volt kemény.
A befutónk viszont megint jól sikerült.
Ahogy ráfordultunk a célegyenesre, elkezdtünk gyorsítani (mintha csak megbeszéltünk volna). Kaptam is a Stravatól egy ezüst serleget a szegmensért. A leggyorsabb befutóm tavaly volt itt.
Verseny közben csak ritkán néztem az órámra, itt most nem az idő volt a lényeg, csak a teljesítés (és a jó hangulat). A térdem jól bírta, még a két hét kihagyás ellenére is. Igaz még most, három nappal, és egy tíz kilométeres edzéssel később is izomlázam van, de legalább érzem, hogy élek.
Az időm 1:47:40 lett, ami csak 9 perccel gyengébb a tavalyinál.
Nulla felkészüléssel, én ennek nagyon örülök. Bántam volna, ha kihagyom ezt a versenyt. Több kaposvári futótársam, barátom a napot illetve a hétvégét dobogós helyezéssel zárta, így különösen örültem, hogy ott lehettem.
Köszönöm az Egyesület támogatását, és gratulálok minden teljesítőnek!
Hosszú János
