Valószínűleg jobbak lennének a napjaim, ha megtanultam volna görkorcsolyázni. Milyen frankó lehet szlalomozni, ugrálni…
Erre én? Én még tisztességesen kanyarodni sem tudok balra.
Na ja, nem korizni tanultam meg, hanem közlekedni görkorcsolyával. Azt viszont egész tűrhetően csinálom. Ráadásul élvezem. Hiszen mi kell a görkorcsolyával való közlekedéshez? Görkori, meg beton. Na jó a lábra is szükség van, és a védőfelszerelés sem árt.
De Budapesten élek. Tehát a legnagyobb ellenfél a beton. Illetve a beton, a folyamatos közepes minőségű beton hiánya. Ráadásul az aszfalt-maffia valószínűleg megsértődött rám. Pénteken még csak három helyen túrták fel az utakat ott, ahol közlekedem, ez mára hétre bővült. Bááár, ha a Bánki Donát utcai térkövezőket nem egynek számolom – mert öt helyen térköveznek – akkor az a hét az tizenegy, azaz 11. Ez meg már az egyesek sorakozását tekintve a mindegy kategória.
Na itt jött volna jól a szlalomozás. Főleg az úttesten, a forgalommal szemben… mert máshol nem igazán lehet menni.
Szóval remekül közlekedem.
Mégis, így az augusztusi útfelbontási időszakban van ennek egy kis mazochista feelingje. Ha eddig nem tudtam volna, most már érzem, hogy mi volt az a titkos erő, ami futócipő vásárlására ösztökélt szombaton.
Csak azt kéne tudni, hogy honnan a bánatból lenne annyi energiám, hogy lefussak tizenhárom kilométert…
táv: 13,37 km
idő: 00:51:43
átlagsebesség: 15,67 km/h
csúcssebesség:: 22,10 km/h
