Egyrészt győzött a kíváncsiság, így élve egyesületünk, a Pénzügyőr SE által biztosított lehetőséggel beneveztem a BSI 11. Intersport túranap és terepfutás eseményére. Másrészt… különben sem voltam még az idén terepfutó versenyen.
Hallottam már erről a rendezvényről jót és rosszat egyaránt, így, ha már a tizenegyedik alkalomnál tart, már éppen ideje volt megnéznem. Ennyi rendezés alatt csak elmúlnak a gyerekbetegségek, és akárhogy nézem a BSI az egyik nagy múltú versenyszervező, igaz ők az aszfalton vannak igazán otthon.
Egyébként, hogy előreszaladjak az időben a verseny jó volt, a szalagozás tényleg végig vitt a pályán, volt rendes (azaz az évszaknak megfelelő) öltözési lehetőség, meleg tea a célban, jó hangulat…
Szóval kitöltöttem a nevezést a rövid, azaz a félmaratoni távra, kalkuláltam benne tempót (szokás szerint kicsit lassabbra) és a verseny hetében elmentem a rajtcsomagért, hogy ne aznap kelljen.
Na, akkor azért meglepődtem.
Az első meglepetés maga az itiner volt, amit feltehetőleg azért kaptunk, hogy legyen. …vagy mert szoktak ilyesmit adni, ilyen eseményeken. Nyugodtan mondhatom nem kevés túrával és néhány terepfutó eseménnyel a hátam mögött, hogy kár volt a fákért, mert bizony ez a papír nem sok mindenre jó, már ha az ember futni akar. Értem én, hogy a BSI bízik a szalagozásában, ami tényleg tökéletesen jó volt, de akkor meg minek?
Én elsősorban azt várom egy itinertől, áttekinthetően (szövegbogarászás nélkül) lássam, hogy melyik jelzést meddig kell követni. A novellista hajlamok kiélését nem szeretem, már menet közben. Ezekkel hajlamos lennék (már, ha olvasnám, vagy kénytelen vagyok olvasni) párbeszédet folytatni.
„Az Ezüst-Kevély oldalából gyönyörű kilátás nyílik Pilisborosjenőre és az Egri várra. Nézzünk körül!” amire most a természetes reakció a „Köd van lent, … (kisípolt rész)!” lett volna, de szerintem jó időben is lett volna autentikus válaszom...
A második meglepetés az volt, hogy a jó kiscserkész módjára megadott tempóm alapján, a leglassabbak zónájába kerültem a rajtnál. Persze lehet, hogy én vagyok a figyelmetlen, és a síkra tervezett tempót kellett volna beírni, csak nem vettem észre. Mindenesetre a rajtban állva, amikor azt hallottam, hogy az egyes zónából azok rajtolnak, akik 4’30”-nál gyorsabb tempót terveznek futni, egyből elhatároztam, hogy megnézem az eredménylistát, hogy vajon hány terepfélmaratonistából kellett volna, hogy álljon az egyes rajtzóna. Hááát, a kettes zónából se sokan rajtolhattak volna…
Tehát október 26-án reggel, miután először rossz Csillaghegyi iskolához mentem… (A franc se gondolta, hogy ennyi van ott egy kupacban.) ott vacogtam a rajtban, tudva, hogy nem öltöztem alul az eseményt, csak végre el kell kezdeni futni.
Egyébként a párosával indítás, a tömegrajt helyett, egy igen jó megoldás a BSI-től, mert a Nagy-Kevélyig elég sok helyen vezet single track útvonal, ahol nehéz a lassabbakat megelőzni, bár! azt kell mondanom, hogy a futók nagy többsége igen csak erős szociális érzékkel volt megáldva ezen a napon, és mindenkit elengedtek, ahol, amikor csak lehetőségük volt rá. Kivételek mindig vannak, de ez belefér…
Végre rajt, és percről percre biztosabb voltam benne, hogy a tervezett 7’30” körüli tempó tartható, ha végre kikeveredem a tömegből. Ami a Kevély-nyereg előtt, a lejtőn következett be. Előtte a masszív emelkedő, a sűrű tempóváltás, és az, hogy a tömegre való tekintettel nem vittem botot, elég sok futásra fordítható energiától szabadított meg.
Aztán lényegében jöhetett az örömfutás a táv további kétharmadára.
Az mondjuk kicsit sokkoló volt, hogy a hosszú táv győztese, Bede Szabi, az egri várnál (amiről meglepve kellett volna tapasztalnom, az itiner szerint, hogy a filmen teljesen másképp nézett ki) elszáguldott mellettem. Nem mondom, hogy meglepődtem, pedig de…
Volt még nyolc kilométer hátra. Tartottam a tervezett időt, sőt esélyt láttam arra, hogy valamennyit javítsak az átlagtempón.
Ez a valamennyi Ez a valamennyi, végül több mint fél perc lett, sikerült 2:27:28 után beérnem a célba. Megkaptam a befutóérmet… beszélgettem egy kicsit ismerősökkel, csapattársakkal…
Egyelőre nem érzem a késztetést, hogy jövőre is nekivágjak, de lehet, hogy érdekes lenne megnézni ezt a versenyt, mondjuk a kettes rajtzónából indulva.
Jut eszembe a befutóéremről, hogy már megint kaptam egy eseménylogós technikai felsőt. Emlékszem, hogy pár évvel ezelőtt milyen öröm volt számomra a befutóérem és a technikai póló.
Azóta több tucat gyűlt össze mind a kettőből, bár az utóbbiból néha el-elajándékozok, mondván az állásban úgy is csak tönkremegy. Eljött az az idő, amikor már én is azok közé tartozom, akik szerint jó lenne, ha ezek az esemény pólók, technikai mezek nem a nevezési díjat terhelnék, hanem opcionális lenne a megvásárlásuk. Valószínűleg ez a minőségen is javítana, meg a grafikusok nem túl erős ötletein is… Annak meg még jobban örülnék, ha az opcionálisan megvásárolható emléktárgyak (mert ezek a pólók azok) árának egy része, valamilyen jótékony célt szolgálna… Majd egyszer talán megérjük ezt is.
Ha már terep, akkor jöjjön az órám által mért útvonal:
No meg a szintemelkedés:
