Katarzis nélkül

futás, teljesítménytúra, és a kezdetekben görkorcsolya

Egy "elsőbálozó" beszámolója

2019. szeptember 18. 21:03 - PSE hírek

Továbbra is szeretnénk ezen a blogon lehetőséget biztosítani, hogy Pénzügyőr SE amatőr sportolói megosszák az élményeiket egy-egy verseny kapcsán. Ezúttal, mondhatni „elsőbálozói” élményeket oszt meg, a 34. Wizz Air Budapest félmaraton a blog olvasóival István.

wizz_pse.jpg

Nem ez volt az első félmaratonom, de ez volt az első Budapesten és PSE tagként. Ezáltal mégiscsak az újdonság erejével hatott.

szi_1.jpgA korai kelés nem volt ismeretlen a nyári reggeli futások után. Amikor megérkeztünk a "fesztivál területre" rögtön láttam, hogy tényleg nem leszünk kevesen. A PSE sátornál történt szívélyes fogadtatás után felkerült a rajtszám és elkészült a csapatfotó. Némi bemelegítés után elindultunk a kiválasztott rajtzónába. A tömeg és a lelkesítő dobosok, na meg a jó öreg versenydrukk biztosította a kellő adrenalint a rajthoz. Majd jött a visszaszámlálás és végre elrajtolt a mezőny. Az első pár száz méter emberek közti szlalomozás után sikerült egy jó tempós (4’08”-as) első kilométert futni, ahogy szerettem volna, illetve annál kicsit jobbat. Az ötödik kilométerkövet még mindig a verseny elejére tervezett 4’30”-as átlagsebességnél gyorsabban, 21:48-nál hagytam magam mögött. Itt már kezdtem rászólni magamra, hogy 21 km lesz a mai menü, de a verseny csak vitt tovább.

Kissé visszafogtam a tempót, de még így is hajtott a lelkesedés. Minden km-nél úgy éreztem, hogy még egy és beállok az előirányzott 4’45” körüli tempóra. Végül a tizedik kilométerben egyeztem ki magammal a lassítást illetően, amit 45:04-nél értem el. Az izgatottságnak köszönhető gyorsabb első felvonást kissé lazább második követte. A tervtempónál valamivel lassabban, de már az utcazenészektől és a lelkesítő "Hajrá!" kiáltásoktól átszellemülve élményfutottam tovább.

A 14-15. km körül éreztem, hogy kicsit több magnéziumra lesz szükségem, de szerencsére működött a dolog. Az eddigi átlagos tempómmal összességében elégedett voltam. Tartalékoltam, mert a végét szerettem volna gyorsítani, és a célegyenesben hajrázni egyet. Aztán jött a tizenkilencedik kilométer és az ottani hangulatfelelős épp az elmaradhatatlanként fémjelzett "Eye of the tiger"-t konferálta fel. A hatás nem maradt el. A Survivor szám betalált, így gyorsítottam.

szi_2.jpgEkkor már gyakrabban néztem az órámat.

A célom ugyanis az volt, hogy javítsak az eddigi legjobb időmön, ami 1 óra 45 perc volt. A várható célba érkezést az órám 1 óra 42 percre becsülte, amikor a Szabadság-hídon haladtam át, útban a célegyenes felé. Ennek már örültem, de rákapcsoltam, hátha faraghatok még belőle valamennyit. Azután jött a célegyenes és egy jóleső hajrával 1:41:37-nél állt meg a számláló. Így egy gyorsabb (4:28-as) utolsó km-t sikerült futnom, pont, ahogy szerettem volna. Végre érkezett a nyakba a várva várt befutóérem és az ezzel járó boldogság. A nagy tömegben nagy nehezen megtaláltam a feleségemet és átvettem a legfontosabb gratulációt mind közül.

Majd a PSE sátornál gratuláltunk egymásnak páran és némi élménymegosztásra is sor került. A sátrat elégedetten és lelkesen hagytam ott, mert tudtam, hogy bár sok szempontból ez volt az első versenyem, az biztos, hogy nem az utolsó.




Dr. Szőllősi István

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://withoutacatharsis.blog.hu/api/trackback/id/tr7215125618

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Parád 2021.07.23. 12:29:02

Gratulálunk! A továbbiakban is sok sikert az élet minden területén!
süti beállítások módosítása