Lassan érő típus vagyok, nekem három év kellett ahhoz, hogy csak úgy, versenytől függetlenül fussak álmomban. Mostanra jutottam el odáig, hogy nem futni nehezebb, mint rávenni magam a rendszeres futásra.

Kicsit sűrűre sikeredett ez az elmúlt hét, így nem sok időm maradt. Na, szerencsére nem a futásra csak az írásra. Így történt az is, hogy lemaradtam az ezres bejegyzésről, pedig megígértem… elvégre teremtsen az ember hagyományokat. Legalábbis magának. Na, mindegy. Most a…

Kezdeném azzal, hogy tele a hócipőm az időnek a járásával, mert ma is sikerült pocsékat futnom. Persze az, hogy mi a pocsék az viszonylagos. Inkább kezdem az állatokkal. Nem, nem az emberszabásúakra gondoltam. Még csak nem is az emberszabásúak négylábú, a kerékpárútón…

Persze most a fejemre lehet olvasni, hogy az előző tél elején mennyire szerettem volna hóesésbe futni, mert hogy az milyen szép lehet. Mellesmeg szép is az, de a szépség élmény leginkább a lefelé közlekedő hópelyhek intenzitásától függ. Mert hétfőn határozottan nem…

A múlt héten azt mondtam, hogy ha tudom tartani a kilométerenkénti öt és fél percen belüli időt, akkor emelem a távot ennek a hétnek a végén. Nos ezt egy kicsit előrébb hoztam, így már csütörtökön a nyolc kilométerrel próbálkoztam. Sikerült. A dologban az a nehéz, hogy…

Tudom én, persze, hogy tudom, hogy dőreség előre inni a medve bőrére. De ha egyszer olyan jól esett leírni, hogy egy hét alatt harminc másodpercet tudtam javítani a tempón. Benne volt a lehetőség, hogy csak egyszeri alkalom volt, de azért hátha. Nos ma másodpercre tartottam a…

Na a lendület, az meg van már. Bevallom nem gondoltam volna, hogy három alkalom alatt a tempóból harminc másodpercet tudok faragni. Én azt hittem, hogy ehhez kell egy olyan tíz alkalom, és talán egy hónap alatt fogok visszaállni a korábbi szintre, azaz az ötperces…