Igen ez a bejegyzés már a harmincharmadik hétről szól, mert az előző hetet elblicceltem. Nem olyan rohanásos módon, mint a krakkói - pihenésnek álcázott - caplatás volt, hanem tényleg. Volt strandolás Hegykőn és Fertőrákoson, hajókirándulás a Fertő tavon, kastélynézés Fertődön, halkan jegyzem meg, hogy az utóbbi egy kétórás kirándulás az épületen belül, mert nem csak mászkál a turista, úgy bele a vakvilágba.
Szóval ez tényleg regenere volt, így a következő héten már lehetett futni. Újult erővel. Elvégre már csak három futós hét van a Nike félmaratonig. A technikai mezt már ki is próbáltam. Nem hőségben kellett volna. Fekete.
Jut eszembe, a Katarzis nélkül blog ott van a Goldenblog életmód kategóriájában. Köszönöm, ha rám szavazol!
De vissza a futáshoz. Érdekes ez a megújulás, a hőség is úgy gondolta, hogy neki jár az újult erővel támadás lehetősége. De az ember gyereke ne nyáron sírjon azért, hogy nagy melege vagyon…
Szóval hétfő, meg a tempósabb tizenhatos, ami azé’ nem lett olyan tempós, mert az ilyen kihagyásokat megérzi a lábam. Szóval megcéloztam az ötös tempót és lássak csodát tudtam tartani, sőt még maradt egy kis tartalékom is. Mondhatni jól indult a hét.
Aztán jött a szerdai résztáv, meg az elérzékenyülés, amikor rájöttem, hogy már három éve koptatom a futócipőket. Lett is belőle egy gyors bejegyzés, amolyan mérlegféle.
A résztávozásnál, meg megpróbáltam Monique tanácsára hallgatni és nem elfutni az elején, hogy hűű, milyen gyors is tudok lenni egy egész kör erejéig, hanem próbáltam egyenletesen a négy perc környékén futni. Ismét meg kell állapítanom, hogy fokozatos lassulással futni sokkal könnyebb, mint fokozatos gyorsulással, és még annál is nehezebb az előzetesen eltervezett tempót tartani. Vagy csak bennem lenne a hiba, hogy nem megy? Már úgy az ötpercesek alatt. Mert ötperces kilométerek esetén azért már megy.
Aztán jöttek a hétvégi a hétvégi hosszúk.
Először pénteken egy félmaratonnyi, immár tényleg hőség közelben. A Pécel felé kialakított útvonalamban, egyre hosszabb a terep rész, amit a bokám ugyan nem szeret, de remélhetőleg a betonon majd meg lesz a haszna. Szintén az öt perc körüli tempó volt a cél. Hét kilométerekre bontva néztem az időt.
- Első hetes, 36 perc. Hát ez volt már jobb is.
- Második hetes 35 perc. Itt azért meglátszott, hogy a nagyját már betonon futottam.
- Harmadik hetes 38 perc. Mondtam, hogy a lassulás jobban megy nekem. Igazából tizennyolc kilométerig volt egyenletes a futásom utána már lassultam, főleg az utolsó majd két kilométeren, amire a futás szintemelkedésének úgy a fele esik…
Ugyanezt vasárnap már kánikulában ismételtem meg. Szinte szó szerint.
A második hét kilométeren nyertem úgy egy percet, ami meg is maradt a végéig.
Lassan kezdődik a reszelés az időjárás miatt, mert ugye nyakunkon a Nike és bevallom szívesen lemondanék a tavalyi dögséges időjárásról. Ha valaki jóban van az időjárásfelelőssel, megtenné, hogy szól neki, hogy én kiegyeznék vele egy felhős huszonöt fokban.
