Időzavar. Ennyi. Már, ha egy szóval akarnám leírni az elmúlt négy hetet. Ha bővebben, akkor olyanokat sorolnék fel, hogy 145 kilométer, legalább öt elmaradt blogbejegyzés, mert futni még csak-csak volt időm, de írni... se idő, se késztetés. Meg egy fájós térd.
Szóval időzavar, ezt hozta az irodai-patkány életmód...
Most sem a lelkiismeret furdalás [mert az azért van!] vitt rá, hogy ezt elkezdjem írni, hanem az, hogy lélekben feladtam [ismét!, tavaly sem jött össze...] a mai Hungaroringes eseményt annak érdekében, hogy a jövő heti YT-t ne kelljen. Mert a múlt héten egyrészt leszúrtam azt az ótvaros Rittbergert [ezt telente néhányszor elismétlem, de nem döglik meg a mihaszna, vagy sokan vannak és ikrek...], ami önmagában is kellemetlen tud lenni, de én még marha fejjel ráfutottam tizenhét kilométert.
Eredmény. Fél óránál hosszabb ülés után, térd dagad és baromi nehéz az elindulás. Aztán persze bejáródik, és olyankor úgy érzem, hogy akár szaladgálhatnék is. Szerencsére az a dagadás, napról napra kisebb, de valahogy nem abban az ütemben múlik, mint ahogy szeretném. De így legalább van időm összefoglalni a tavalyi évet.
Az idei tervekkel még nem foglalkozom... [Dehogynem, csak nem akarom elkiabálni.]
- Terveztem a tavalyi évre átlag (tehát a pihenőheteket is beleértve) heti harminc kilométernyi futást. Lett belőle negyvenhárom.
Ha már a futott kilométereknél tartok. Tavaly csináltam egy grafikont, hogy hogyan is vette át az uralmat az életemben a futás a görkorcsolya felett.
Pedig azért kezdtem futni, hogy a görkori jobban menjen...
- Terveztem, hogy 78 kilós leszek, amihez ugye olyan háromkilónyit kellett volna gyarapodnom. Már izomtömegileg.
- Terveztem tizenegy versenyt futva, egyet görkorcsolyával... Lett belőle tizenhat futva és kettő görkorcsolyával. Pedig kihagytam a Kékest, a Brutált, a Winket... amiből a Kékest nagyon akartam, de nem jött össze.
Viszont félmaratonokban határozottan jobban állok, mint terveztem. Ha úgy vesszük. Mert igaz, hogy nyolc lett belőle a négy biztosra tervezettel szemben, de most, hogy nézem a tavalyi posztot, bizony-bizony abban már azzal kacérkodtam, hogy esetleg bevállalom a Sparon a harmincas távot. Lett belőle 21,4 az ekiden váltó középső tagjaként.
Ha már grafikonoztam az előbb, a versenyeket nézve most először vette át a vezető szerepet a futás.
Ez olyan sajnálom is, meg nem is történet, mert egyrészt nem bánom, hiszen a legtöbb versenyen a Dagadt Köcsögökkel futottam, és igazán jó társaság, amit csak szeretni lehet. Másrészt sajnálom, mert a görkorisok, akiket a versenyeken megismertem, hasonlóképpen szeretni valók. Jó lenne valami egyensúly a kettő között... De futni „egyszerűbb". Több a lehetőség.
És, ha már lehetőség, akkor ott van a terep, amibe belekóstolgattam. Volt benne tömegverseny, mit a Délibáb, és kisebbek, mint a Rákoscsaba, a Kistarcsa, a Dunakeszi, a Szufla, a Zagyvamenti... [nem linkelek, akit érdekelnek a beszámolók, lapozzon vissza] Mind-mind olyan, amit sajnálnék ebben az évben kihagyni. Szóval azzal az egyensúllyal vannak, illetve lesznek bajok 2013-ban.
Meg akkor még ott van a magánélet is [de hülyén hangzik], de mit csináljak, ha ebben a háztartásban én vagyok egyedül futó bolond...
Sokat rágódom ezen az egyensúly dolgon? Igen, mert nem szeretném, ha a futás irányítaná az életem, de semmi pénzért nem mondanék le a futásról, no meg a futótársakról sem.
Elkanyarodtam, mert volt még egy terv 2012-re, ami még az év elején módosult.
Ja. Úgy kezdte az évet, hogy a félmaratont 105 percen [rossz fejszámolók kedvéért 1:45] belül szeretném futni. Ezt rögtön az első félmaratonomon letudtam, hát gyorsan újraterveztem és levontam belőle még öt percet. Mondhatnám, hogy sokat akart a szarka... de nem sokon múlt. Alig fél percen, de nem jött össze. Na most akkor ez most sikerült, vagy nem sikerült?
Azt hiszem inkább a sikerült kategóriába tartozik.
Ha számolgatni kezdek, az állás döntetlen, pedig dehogy. Ez egy jól sikerült év volt. Szerettem. Már, ami a futást illeti.
Valami hasonlót szeretnék ebben az évben is.
Csak a térdem gyógyulna gyorsabban....
