Katarzis nélkül

futás, teljesítménytúra, és a kezdetekben görkorcsolya

A helyi nirvánáról

2013. június 16. 06:41 - regulat

Ez a bejegyzés teljes mértékben ellenkezik, a blog címében meghatározott célkitűzéstől, de amikor az ember megjárja azt a hullámvölgyet, hogy önbizalomtól duzzadón [lévén a futásról van szó, így tessen ezt a duzzadást mellkas fölé képzelni, mert ugye önbizalomtól duzzadni férfi ember… ezt inkább hagyjuk!] …szóval önbizalomtól duzzadón nekiindul, aztán feladja, és végül mégis csak... Az – lássuk be – katarzis.

kekes_logo_2013.jpgVannak versenyek, ahová indulatból nevez be az ember. Indulatból, mert úgy érzi, hogy neki ott több keresnivalója van, mint amit addig fel tudott mutatni. Nekem az egyik nagy pofon a két évvel ezelőtti csúcsfutás volt. Nem az elért eredmény miatt, hanem mert az iszonyatosan felültervezett időn belül befutni, nem nagy kunszt. De ugye én akkor jártam futottam ott először, és baromi nagy szívásként éltem meg.

Tartoztam magamnak egy visszavágóval.

Persze ember tervez. Én meg túl. Mert azzal nem számoltam, hogy a K&H (most éppen a K&H) veri arcon az önbecsülésem, azáltal, hogy nem bírom a meleget.

Erre az időjárásfelelős egy héttel később belenget olyan harminc fokot a Kékesre. Néhányszor elmorzsoltam egy a tisztelt szülőjének kijáró átkot… De bennem volt a menni kell.

Pedig nem akartam én sokat a Mátrától, csak nyolcvan perc alatt felfutni. Ez ugye kettő, egyrészt az idő, másrészt a felfutni…

A hányingeres előző hétvége, és a beígért kánikula hatására lélekben kezdtem elengedni mind a kettőt. Most szólok, hogy aki nem érzelmi viharokra játszik, az ilyet soha ne tegyen. Az utolsó fogadalmam, az volt, hogy a célfotón látszani fog a fogam. Így, vagy úgy. Mármint vagy vigyorgok, vagy vicsorgok, vagy valaki felviszi helyettem a protkóm. [Nincs célfotó, csak befutófilm, az meg nem számít!]

Utazás, készülődés, meg várakozás nem számít. Ahogy Pósalaki bácsi mondaná: Ugorgyunk!, már a rajthoz, ami valahol a mezőny végén talált.

Nem rohantam, hanem úsztam az árral, szépen nyugodtan, hat harminc közeli tempóban, a fejemben megszólalt Sziámi, ha témában nem is, de hangulatban mindenképp ideillő örökbecsűje, hogy sodródni kell… Flow. Nyolc kilométeren.

Ha valaki nem tudná, hogy miről beszélek, hát erről:

 

Baromira nem érdekelt senki és semmi, csak a futás. A villanypásztor bejelezte a kilométereket, olyankor rápillantottam, nem mintha felfogtam volna a közlendőjét, a táblák nagy részét meg észre sem vettem. Az ilyen élményért szeretek futni.

Túl jó lehetett, mert a végső emelkedőre kanyarodás után valaki kihúzta a zsinórt. Nyolc és fél (mondom ezt az óra adatait visszanézve) környékén elfogytam. Gyalogoltam.

Nem belegyalogoltam a futásba, hanem belefutottam a gyaloglásba.

kekes_2013_utkozben.jpgKész, ennyi volt. - mondtam magamnak. Buktam a felfutást, az időt… ahogy egyre magasabbra értem, úgy kerültem egyre mélyebbre.

Egyrészt.

Másrészt nem érdekelt.

Nem voltam rosszul, élveztem a tájat… egyszerűen csak nem ment. És ami nem megy azt nem kell erőltetni.

Kb ilyen felemás hangulatban nem jutott el a tudatomig, hogy már csak hatszáz méter.

Kb ilyen felemás hangulatban láttam meg a parkolót, ez utóbbi némi egofutás szerűséget váltott ki belőlem… és akkor ott volt az óra a sípálya tetején, ami azt mutatta, hogy még beérhetek.

Valami hátba lökött, és azon a meredek pocsékségon egyre gyorsulva rohantam felfelé. Egyszerre nagyon akartam. Egyszerre azt éreztem, hogy ezt már nem is én akarom, hanem akik hisznek bennem…

Meglett.

Ott álltam vagy öt méterre a célvonal mögött. Nézetem a leállított órát… és nem éreztem semmit. [Ez így nem jó! inkább így...] Körbejártam önmagamat, mint egy szobrot. Néha megveregettem önszobrom vállát, és boldog voltam.

Az volt a helyi nirvána.

Egy másodperc? Öt másodperc? Vagy több?

Nem tudom. Csak azt, hogy nagyon jó volt.

Meg azt, hogy nem szeretném ezt minden verseny után átélni, mert akkor oda a különlegessége, meg mi a bánat lenne akkor a blog címével? A franc se akarja átkeresztelni.

5 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://withoutacatharsis.blog.hu/api/trackback/id/tr875363272

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

bazsalikom26 2013.06.16. 11:28:27

Megint van pár mondat (pl. a blog címe célkitűzés), ami számtalan kérdést vet fel, de majd máskor.

Örülök, hogy így élted meg a tegnapi futást és gratula az eredményhez! :))

Arról, amit és ahogy írtál és a sodródásról az egyik kedvenc könyvem mondatai ugrottak be:

"Tényleg olyan ritkák a boldog pillanatok? - kérdezte aznap este a csillag.
A fa éppen leeresztette a szempilláit, hogy kipihenje magát. Megmozgatta az ágait, és álmosan felelte:
- Nem... nem. Nem annyira ritkák. Csak hát... az emberek az eszükkel hajszolják azokat a pillanatokat. Pedig az - hogy mondjam neked? - a szív ügye."

"Holnap új nap virrad, fiam. Mosakodj meg, igazítsd el a hajad, dúdolj egy kis dalt, és indulj. (...) Megéri, hogy bura alatt élj, csak mert attól félsz, hogy megsebesülsz? Van értelme lakat alá zárni a lelkedet, csak azért, nehogy kirabolja valaki? Éld az életet, ahogy neked tetszik. És amikor mélyre kerülsz, legyen bátorságod kimondani: Csak azért sem adom fel! Kezdem elölről! Semmi nyavalygás vagy siránkozás! Az élet szép, fiatalember, feltéve, hogy éled. Amikor vele együtt haladsz. Néha sárban, máskor meg rózsakertben. Őrizd meg az emlékeidet, és lépj tovább... Bolyongás a létünk ebben a világban. Bolyongás ég és föld között."

6. alabardos · http://hatodikalabardos.blog.hu 2013.06.16. 12:12:34

@bazsalikom26: Papadaki könyvét (mert ugye kitört belőlem a moly) kívánságlistára, azaz az el kék olvasni könyvek közé tettem... :)

Izabella.Jones 2013.06.16. 13:09:49

Jó kis helyi Nirvána. Gratulálok.:) Én a teraszon ülésben szoktam megtapasztalni, de kinek a futás, kinek meg nem. (Régen futottam azért, hogy ne legyek itt teljesen idegen. )

6. alabardos · http://hatodikalabardos.blog.hu 2013.06.16. 14:01:58

@Izabella.Jones: Én rájöttem, hogy a futás egyfajta meditáció. :)

Izabella.Jones 2013.06.16. 15:46:36

@6. alabardos: Abszolút. Régen én is szerettem futás közben meditálni. :)
süti beállítások módosítása