Mielőtt egy túrára indulok, olvasok. Leginkább a korábbi túrabeszámolókat. Mert vannak jelek… az például határozottan gyanús jel, ha egy túráról az utóbbi öt évben nem születik vélemény. Azt kerülik… De dőreség-e, azt gondolni, hogy ami öt éve rossz volt, az azóta nem javult. Ugye hogy nem? De!

Teszek egy ajánlatot:

Ha valakinek olyan segítségre lenne szüksége, hogy túra előtt útvonal bejárás… nosza, keressen meg! Ha nem ütközik korábban leszervezett programmal, szívesen segítek! Ez kiemelten vonatkozik BTSZSZ-re! Máskülönben velük úgysem lesz egy darabig közös programom…

Mert a BTSZSZ, azaz a Budapesti Természetbarát Sportszövetség Gyalogtúra Bizottsága, köszöni, de nem én vagyok a célközönsége.

Mondjuk, a becsületes az lenne, ha már a túra kiírásában is ott állna, hogy

Futók, kocogók kíméljenek!

Szerintem egy ilyen nyílt és egyértelmű közléssel nincs semmi baj, és mindenki megtakarít magának egy adag bosszúságot.

A szombat reggelem enyhe fejfájással kezdődött, de azt gondoltam, hogy ezt egy rövidebb kocogás remekül elmulasztja. Így a szóba jöhető négy túrából, a TTT oldaláról kiválasztottam egy távban, szintben, megközelítésben szimpatikus túrát és elindultam a Szépjuhásznéhoz, hogy a rajt lezárása előtti utolsó félórában odaérjek.

A lottóm is pont ennyire lett sikeres.

Így kerültem a Buda Bércein 25 túrára (MTSZ: 59,5 pont, rendező: BTSZSZ, és Kovács Gyula). Ez volt belőle a hetedik, vagy a nyolcadik. Attól függ, hogy az itinernek, vagy a kiírásnak hiszek. És a továbbiakban is minden pont ennyire volt egyértelmű.

Míg a TTT oldalon 1.000 azaz Egyezer forint a nevezési díj, a rajtban bizony 1.400 forintokat kértek.
Mint arra a TTT oldal üzemeltetője felhívta a figyelmemet, ezt benéztem ezért is húztam ki utólag a vonatkozó részt, de nem akarom a hibámat eltüntetni, ezért nem is törlöm. A hogyanra még nem jöttem rá... Viszont köszönöm, hogy felhívtátok rá a figyelmem.

Ebből viszont az következik, hogy egy fölösleges vitával már eleve elrontottam a hangulatomat, amit, később más csak fokozott....

Nem is ez a baj, hiszen meleg étellel várták a rövidtáv célba érkezőit is, de egyrészt a téves információért nem engem kell letolni, másrészt elképzelhetetlennek tartom, hogy január 22. óta, ha valaki veszi a fáradtságot és jelzi a változást a TTT oldalon nem javítják ki. Mindegy. Nekem elég lett volna, annyi hogy bocs nem lett kijavítva… Akkor és ott nem érdekelt a másra mutogatás.

Mindegy. Elindultam. Bár kicsit vakartam a fejem azon a matematikai problémán rágódva, hogy ha állítólag a kiránduló (igen ez a Budai-hegységben véletlenül sem túra tempó) tempóban, azaz 5 km/h-ra nyitnak a pontok, akkor 9:00 meg öt óra, az hogy lesz 14:30…

Ráadásul az itineren, ott áll:

A teljesítménytúra nem futóverseny, ezért, ha tehetik, mellőzzék a futást!

És ezt az sem teszi viccessé, hogy az is ott van, hogy a túra nehéz… és ezen azért felröhögtem. A Budai-hegyek leglátogatottabb kiránduló útvonalai…

Nos, elindultam a sárgán Makkosmária felé. Közben beszélgettem ismerősökkel is… tényleg nem siettem.

Az itinert inkább nem néztem. Indoklásul idéznék egy öt évvel ezelőtti, máig aktuális véleményt:

…az itiner enyhén szólva igénytelen, aki nem ismeri az útvonalat, és csak a leírás alapján próbál tájékozódni, az alaposan megnézheti magát.

És tényleg.

Szóval irány Makkosmária.

Látva a nyitási időket Makkosmária és Normafa között szigorúan botoztam…. [időnkét tökre élvezem a bot nyújtotta segítséget, tényleg meg kéne tanulni használni] Nem siettem, nem akartam pontnyitásra várni.

Normáfától át János-hegyre. Kényelmesen kocogtam. Útközben megálltam megcsodálni a kilátást… Ahol pár hónapja még szörnyülködtek az emberek, ott most gyakorlatilag áthatolhatatlan dzsungel zárja el a kilátást. Na ja, az erdő nem hagyja magát.

Lépcsőn fel. Erzsébet-kilátó. A pont kicsit nehezen lett meg. Valami rendezvény miatt foglalt volt a megszokott hely. Le a piroson.

Ezt a szakaszt, azért bűn nem kocogni. És ezzel a kör bezárult, mert leértem a kiindulási pontra, és a lendületet kihasználva felcaplattam a Nagy-Hárs-hegyre. Ez eddig egy kényelmes másfél órás kocogás. Nem futóverseny, kocogás! …és mégis itt már csak a pontőröknek köszönhető, hogy nem kellett szobrozni, mert korábban nyitottak. Ezt csak köszönni tudom. Tulajdonképpen a pontőrökre, már akivel találkoztam, rossz szavam nem lehet.

A Hárs-hegyről le a Hűvösvölgybe a gravitáció adja a ritmust, hogy aztán a kéken át az Árpád-kilátóhoz. A kéken, a Hűvösvölgy - Vadaskerti-emlékmű szakaszt szó szerint sétáltam… és még így is egy órával a pontnyitás előtt értem az Árpád-kilátóhoz, ahol ugyanaz a hölgy várt, aki reggel elrajtoltatott.

Látta a Szépjuhásznénál, hogy jövünk, és szó szerint átrohant az Árpád-kilátóhoz nyitni. Hát lehet így rá haragudni? Ilyenkor látszik az, hogy a reggeli vita ide, vagy oda, de ő tényleg azon dolgozott, hogy aki elindult az jól érezze magát.

Föl a Hármashatár-hegyre. A kék sáv a Hármashatár-hegy tetejének legkönnyebb megközelítési módja. De fent a hegyen, azon gondolkodtam, hogy, ha nem térek le a kékről, mert az itiner ilyet nem ír… akkor vajon hol a bánatban van Zöld Bázis Turistaközpont… ami az utolsó ellenőrző pont.

Persze ez a kérdés fel sem merülne, ha valaki (nem, nem a résztvevőkre gondolok, hanem a szervezőkre!) a túra előtt egy-két nappal bejárja az útvonalat…

Leállítottam az órát és vártam. De azt azért éreztem, hogy több mint egy órát nem fogok várni, annyit nem ér egy kitűző, meg egy emléklap. Amikor négyen összegyűltünk és tanácstalanul kerestük az itiner szerinti ellenőrzőpontot… ami nem volt meg, akkor tovább indultam én is és lekocogtunk a célba.

Majd fél óra hármashatár-hegyi depózással is 13:15-re értem be a célba…. ami elméletileg 14:30-kor nyitott.

A nettó időm, még így is 3:26:16

Ezek után valahogy nem volt kedvem sem a paprikás krumplihoz, sem a zsírosdeszkához…

Azért azt nem gondoltam volna, hogy az öt évvel ezelőtti, enyhén kritikus túrabeszámolók, a mai napig aktuálisak.

Remélem azoknak, akik kirándulótempóban lesétálták az utat, szebb emlékük lesz, mint nekem.

Értékeljünk: Itiner:. A táblázat nem igazán átlátható, összadatokat nem tartalmaz… Ez bizony 3 pont. Útvonal teljesen jól követhető, még talán itiner nélkül is, sőt úgy igazán… jár az 5 pont. Frissítés: nekem ez pont jó volt, 5 pont. Az ottfelejtési faktor idén először nem voltak kíváncsiak a túra során az elérhetőségemre, de az áthaladókat jegyezték, vajon kerestek volna, ha elveszek útközben? Azt tudták volna, hogy hol voltam még meg. Ez 3 pont. Összesen: 16 pont a húszból.

Még szerencse, hogy nem pontozok ár/érték arányt, és hangulatot. Ez enyém max 2 pontos lett volna.

- a bejegyzés szerkesztett változata a sportosan.com portálon olvasható -