Azon gondolkodom, hogy hogy dolgozzam fel azt, hogy nekem ez, a „tulajdonképpen csalódást kellene okoznia Ultrabalaton” egy pozitív emlékként égett az agyamba. Hogy lehet az, hogy egy a számokat tekintve bukást győzelemként él meg az ember, különösen, ha olyan izé… szóval kekeckedő, mint én.

Talán azzal kéne kezdeni… mivel is? Ja, igen. Szóval nekem az idei UB-val kapcsolatban rengeteg félelmem volt, már csak a részvevők száma miatt is… Nem hittem benne, hogy élvezhető, hogy közlekedhető lesz. Azt értem, hogy a halaknak megy összeütközés nélkül, de ők halak. Eszükbe nem jut néhány másodpercnyi előnyért eltaposni a másikat… Már csak azért sem, mert nincs mivel. Aggódtam, no. De (lehet, hogy ez csak a 9:15-ös rajtidőpontunknak köszönhető) szerintem könnyebben közlekedtünk, mint tavaly, holott most több helyen kellett megállnunk… de ez a történet másik része.

Tartottam attól is, hogy a szakaszokban még több lesz az elmérés, tévedés, így, hogy az útvonal is változott. Egy hibás GPS adaton kívül szerintem minden rendben volt.

Tartottam a Varga pincészettől is, mint helyszíntől…. mondjuk a pincében nem én futottam, de ahogy láttam Vargáék, akárcsak az Ábrahámhegyi bácsi a műanyagszékre kirakott szódájával, és poharaival magáénak érezte a versenyt, és szerette… [Most kéne egy motivációs kép, vagy egy idézet a Bibliából… az olyan menő.] Talán az Ultrabalaton tizedik évére a többi település is megszereti végre a futókat… mert vagy én futottam rossz helyen, vagy máshol, valahogy nem érzem a szeretet.

Tartottam a Debreceni Kilométerek váltópontjától, hogy megint nem lesz kedve senkinek a futókkal, a chipleolvasással foglalkozni…. Na, bennük legalább nem csalódtam.

Biztos tartottam még pár dologtól, de hirtelen több nem jut eszembe.

Összességében pozitív csalódások sora volt ez a verseny.

Leszámítva a célfotót, de remélhetőleg jövőre nem hobbifotós fog kattogtatni, vagy legalább lesz egy jól láthatóan jelzett mosolyzóna, hogy a képeken mindenki a fotósra nézzen, amikor az megnyomja a gombot.

Leszámítva, leszámítva a minden váltópontra ígért félliteres vizet, ami nem létszükséglet, de ha valamit megígérnek, az illik betartani… ha már egyszer kifizettük.

Ennyit a rendezésről. Jöjjön a Balaton...

És most (meglepetés!) nem a szakaszokkal és futással pepecselnék, hanem azzal foglalkoznék, hogy a tavalyihoz képest három órával rosszabb eredmény miért is jobb?

Mert nekem jobb. Mert ezért nem csak megdolgoztunk, hanem megszenvedtünk!

Tavaly szerencsénk volt. Igazából én hallottam, hogy 2012-ben a meleg meglepett mindenkit, de az azóta, az egy hónappal előrébb hozott UB kapcsán én a megfázástól és nem a hőgutától féltem. Így teljesen logikus elhatározás volt, hogy a hosszabb útvonalon is hozzuk a tavalyi időt… És a meleg ütött. Senki se mondja nekem, hogy előre ki lehet számolni, hogy mikor, kit, és hogyan küld padlóra az időjárás. Nekem ott van példának a Délibáb, de még tudnám sorolni azokat a versenyeket, amikről enyhén könnyes szemmel, az eredményen bánkódva, vagy inkább dühöngve jöttem el. Ami(k) után azt hittem, hogy nem hogy futni, járni sem fogok többet.

Mert a futáshoz, főleg a táv növekedésével három dolog kell, láb, fej, és gyomor… ha valamelyik nem bírja a terhelést, az már csak harc, még ha kívülről nem is látszik.

Baromi jó indulás után, egyikünk rosszul lett és kiesett a csapatból uszkve nyolc órára (gyomor). És a vészforgatókönyv bekapcsolása, miután előtte én is a rosszullét határán értem fel Vászolyba, nálam a kényszerű egy-egyes váltás a túltartalékolást váltotta ki (fej). Akkor is kímélő üzemmódban voltam, amikor már nem kellett volna. Ezt azért utólag jól mutatják a letöltött futás adataim.

Nem akarok a csapatból senkit elemezni, hibát keresni, egyrészt, mert felesleges, másrészt igazából nem volt. Az első UB-n volt ilyen… Bele, bele lehetne kötni bárkibe, de én inkább a saját hibáimmal foglalkoznék. És ezért is tartom lényegtelennek, hogy végül ki mennyit futott.

Itt már nem a kilométerek számítottak.

Megjegyzem tökéletesen hoztuk a vészforgatókönyvet, holott mindenkinek meg volt a maga baja, és, ha jól sejtem, ha jól láttam, senkinek sem a lábában.

Viszont eszem ágában sincs az eredmény miatt keseregni. A baj megérkezése nálam a célidőt kapásból átváltotta huszonnégy órára, és mi azon belül értünk be. Ez nem ment volna, ha nem nyújtja mindenki a helyzethez mért maximumot. Én például nem tudtam volna egy ilyen rosszullét után este visszaállni, futni. Egy métert sem.

Nekem bebizonyosodott, hogy ez a csapat jól készült, reális céllal, jó vésztervvel készült. Bebizonyítottuk, én magamnak mindenképpen, hogy több van bennünk, mint amit tudtunk magunkról. Én erősebb lettem. Nekem ez a rosszabb idő önbizalmat adott. Én azért örülök, hogy ez a baj nem tavaly következett be, mert akkor biztosan felrobbantotta volna a csapatot, és az bizony kár lett volna.

És külön jó volt, hogy az idén már nem egy csapattal képviseltük a Pénzügyőr SE-t. Aminek a neve olyan elrettentő, hogy a rajtnál a szpíkerekbe belefojtotta a szót.

PSE Dream Power, Ultrabalaton 2015 – 22:43:52 a 32 négyfős csapatból a 22. helyen.

...és csak nem bírom ki, egy rövid összefoglaló tőlem rólam...

9:15 Club Aliga – Ide nekem az oroszlánt! Simán elfutok előle!

11:20 Balatonalmádi… visszafogott kocogás öt perceseken belüli tempóval…. ez a mi évünk!

13:40 Aszófő - be van zárva a közért…. ezek hülyék, nem tudják, hogy több ezer ember jön még erre… és még meleg is van! Most viszont fel kell szaladni Vászolyra… tavaly simán ment. Királyok vagyunk.

14:25 Vászoly másfél kilométerrel a váltópont előtt - szédülök… séta… bassza meg!

15:23 Balatonakali - nem bírom a napot, rosszul vagyok, kis séta és összeszedem magam. Kell az erő Ábrahámhegyre…

18:16 Varga pincészet – azt hiszem haza kéne menni… Rohadjon meg, aki háromszor felzavart a hegyre… [halkan jegyzem meg, hogy, ha az egyéniek többsége itt nem bukott el, akkor én bizony ekkor hisztiztem, nem kicsit!]

21:04 Vonyarcvashegy – menni fog, simán beérünk 24 órán belül, csak vihar ne legyen éjjel

1:30 Fonyódliget – napközben megsültünk, most meg megázunk… azért a jó qrva édesanyját az időjárásfelelősnek

4:25 Balatonszárszó – Mi a bánatot keresek én itt? Olyan nincs, hogy én ma még egyszer… na jó, de van

7:03 Siófok – tavaly ennyinél már vége volt, most meg… nem tudok futni. Nem. Nem. Nem.

8:05:22 Club Aliga – megvan 24 órán belül. Nem akarom tudni mit műveltem az elmúlt 24 órában….

cca. 19:00 …nekem ez a bor ízlik… sújtson érte bárkinek a megvetése