Most, hogy megvolt a 2016-os év utolsó beszámolója, lehet amolyan összegzést csinálni. De a mérföldkő, számomra, mégis az volt, hogy először csúsztam bele az 50+ kategóriába... szokni kell.
Kezdetnek: A számok
Futottam, túráztam összesen 563 órát, 14 percet és 30 másodpercet, azaz átlagosan majd 11 órát hetente. Nem kevés.
Kilométerben számolva ez az edzésnapló szerint 3088 kilométernyi futást jelent (mondjuk az endomondot nézve, ez kicsivel több, 3335 km, de ott a nyolc percesnél gyorsabb tempójú túrákat nagyképűen terepfutásnak könyvelem) és 1732 kilométernyi túrát.
Összesen 4820 km.
Ez jóval több, mint amit eredetileg terveztem, pedig 2016-ban még az is megtörtént, amire majd három éve nem volt példa, akadt egy olyan hétvége, amikor csak a lábam lógattam.
De legalább azt a tervemet sikerült tartanom, hogy 2016-ban kevesebb futóversenyen és több teljesítménytúrán veszek részt.
Még kétszáz kilométert sem töltöttem versenyeken. Utoljára 2011-ben volt az ideinél kevesebb versenyen töltött kilométerem. És 2017-ben sem tervezek többet…
Maratont, hivatalosan nem futottam, viszont az év elején, egy elhibázott körszámlálás miatt az endomondo tárol egy 3:39:30-as maraton eredményt. Az nagyon valószínű, hogy maratont az idén sem fogok futni, mert az eredetileg tervezett Spar másnapján lépnék át az 50+ kategóriába… majd futok egyet akkor, ha hivatalosan is senior 3 leszek.
Maradnak a félmaratonok. A BSI négy félmaratonját 2016-ban 6:25:08 alatt teljesítettem, ezt jó lenne javítani.
Meg persze lesznek rövidebb versenyek. Aszfaltos és terep egyaránt. Igazából ezeket szeretem. Örök kedvencnek tűnik a 8 kilométeres Imre-Lőrinc és a 10 kilométeres NATO futás.
2017-ben az Ultrabalaton kimarad. Ez utóbbit eddig háromszor sikerült négyesben teljesíteni. Tudom, hogy sokan azt gondolták, a blog olvasói közül, hogy előbb-utóbb jön a háromfős, de nem. Én úgy gondolom, hogy Ultrabalaton elment a bulifutás irányába, ami szerintem nem baj, csak éppen én nem érzek késztetést arra, hogy buliváltóban fussak. Eljön majd annak is az ideje.
Összejött 1260 kilométer, 42000 méter szintemelkedéssel…
Ez az, amiben komolyan akarok fejlődni: a túrák.
Ha már a rekreáció mozgás fontosságát hirdetem. Meg, be kellett látnom, hogy az, amit én gondolok terepfutásnak, illetve az, amit terepen művelek, az köszönőviszonyban sincs egymással. Nincsenek nagy tervek, jó eljátszottam a Kinizsi gondolatával, de azt hiszem, maradok annál a tervnél, hogy a Pálos 70 és a Piros 85 időmön javítsak… elvégre a pirost egyszer még le szeretném futni.
Cuccok
Ezt az évet is négy pár cipővel kezdtem, ebből kettő elhasználódott.
Terepcipőből az ASICS-Gel Fuji Trabuco 4 GTX lett az enyészeté. Szó szerint. Megette a sár a felsőrészét. Lett helyette egy Salomon SpeedCross 4-es.
Aszfaltosból, a minőséget tekintve, az ASICS-Gel Phoenix 7-es remekül vizsgázott. Tartós cipő, de valahogy mégsem szerettem, így azt egy GT-2000 4-es váltotta. Abból az első széria is a kedvencem volt.
..és lecseréltem a teleszkópos túrabotot is, nordic botra, ami ugyan nem összecsukható, viszont érezhetően könnyebb. És nem csak ezért élvezem jobban a használatát terepen.
…és persze: A blog
Tavaly cca. nyolcvan bejegyzés született jobbára teljesítménytúrákról, és versenyekről. Ami számomra öröm, hogy egyre több a visszatérő olvasó, és sok az olyan is, aki egy-egy esemény előtt olvassa vissza a korábbi tapasztalatokról szóló írásokat. Remélem hasznosítani is tudják.
Holnap kikerül az első 2017-es beszámoló a BUÉK 20 TT-ről… szóval:
