Elméletileg most az jön, hogy üldögélek itten benne a sztrájkban és nyalogatom a sebeimet. Ez azért túlzás lenne, mert egyrészt ki az a marha, aki a betadine-os kezét nyalogatná, másrészt – kipróbáltam - nem tudom megnyalni a könyökömet.

Nézzük inkább a sztrájk pozitív oldalát, legalább negyven embert láttam kerekezni. Némelyikről határozottan lerítt, hogy új élmény számára a hétköznapi bringázás. Tekerés közben vigyorogtak, mint az a bizonyos az angol vécére. Még jó. Hogy ilyenkor nincs bogárinvázió. Mákos lenne tőle a foguk.

Szóval ismét nekivágtam. A Bökényföldi - amit a múltkor Cinkotainak írtam, csak azt nem tudom miért - ismét nem a legbarátságosabb arcát mutatta.

Először is biztonságosabb lenne, ha lenne kerékpárút. De nincs. Minek is? Két kertvárosi kerületet köt össze. És a kertvárosi gyerekek még véletlenül sem bringáznak… Ugye?

Másodszor, ha már az ember az autók között kénytelen lavírozni, akkor legalább a beton lenne jó, de ez olyan mint a……mintha valami unatkozó háziasszony betonozott volna. Tisztára patchwork.

Harmadszor, a sztrájknak köszönhetően olyan autó tulajdonosok is kikeveredtek az útra, akik jobb esetben évente kétszer tolják ki a garázsból a gépsárkányt, akkor is csak lemosni. És ezekkel keverednek a IS mániások. Ők azok akik, a sebességre vonatkozó táblákat méter per szekundumban képesek csak értelmezni.

Mindezt természetesen lejtőn szenvedtem végig. Hát nem leszek egy downhill fun….

Ezt leszámítva szinte eseménytelen volt az út.

A kérdés jogos. Akkor mit sajnáltattam magam az elején?

Hát igen. Valami közbe jött, amire nem számítottam, pedig kellett volna. Ez a motoros-halálbrigád volt.

A motoros-halálbrigád, még véletlenül sem motorosokból áll. Ezek a kedves fiatalemberek motoros kaszával - és a kasza ugye, a halál által használt kéziszerszám - járják a XVI. Kerületet. Életcéljuk az összes járda és kerékpárút egyenletes befedése frissen vágott fűvel. A tegnapi akciójuk sikeres volt.

Ez megspékelve némi esővel… hááát, szerintem sífutóversenyek megrendezésére is alkalmas lehet. Kipróbáltam. Tudom. Iszonyatosan csúszik.

Így a motoros-halálbrigád áldozatos tevékenysége azt az eredményt hozta, hogy egy kanyart kiegyenesítettem és végigheveredtem a betonon. Némi plezúr és a nadrágom bánta…

Ja, azt majdnem elfelejtettem, hogy a Bánkin - tekintettel az autós forgalom hiányára - rajtam dolgozott a sebességmérő. A franc se gondolta volna, hogy a szaros hetvenhat millis kerekekből huszonnyolc kilométer per óra kijöhet.…Az valószínűbb, hogy rossz az a mérő…

Mindegy. A lényeg, hogy beértem. Most mindössze kilencvenöt perc alatt.