Március 15-én megvolt az első tavaszi verseny, ami pont beleillett az edzésprogramomba. Igen az idén másodszor indultam az immár VI. Imre – Lőrinc futóversenyen. Nem tehetek róla, de szeretem a verseny szlogenjét „Futás, ami összeköt”. Valahogy illik a nemzeti ünnephez.
Mivel az idén mindössze másfél hónapot készültem nagy reményeim nem voltak a 8 kilométerre. A 45 percen belüli idő azt hiszem jogos elvárás magamtól, de igazában öt perccel jobbat szerettem volna. Na jó a titkos remény az volt, hogy javítom a tavalyi időt.
Ha nekem nem is az időjárásnak biztosan sikerült. Majd húsz fok, verőfény, enyhe szél.
Nem csoda, hogy az idén majd kétszázötven induló jött össze a rajtnál.
Ez mondjuk kicsit ki is tolt a szervezőkkel, az utolsó félórában kisebb káosz alakult ki a nevezések körül, de sikeresen leküzdöttek.
Igazából a szervezés még így is felülmúlta a tavalyit. Na ja, a rutin, meg az évek. Összesen három dolog zavart.
1. A kangoo cipős brigád. Na jó, annak csak egy tagja, aki az első kilométeren (amíg le nem maradt) kétszer majdnem fellökött. Ők azért más ritmusban futnak… Nem az a baj, hogy engedték őket, hanem az, hogy nem külön rajtoltak. Tehették volna elvégre chipes időmérés volt.
2. A biciklis kísérők. Igen volt néhány és még arra sem vették a fáradságot, hogy a kanyarokban a külső ívet kövessék…
3. A frissítő. Ok. tavalyhoz képest előrelépés, hogy volt. De a félliteres üvegben osztogatott víz egyszerűen pazarlás. Nekem elég lett volna egy-két deci…
Nos, a verseny. Pár perces késéssel elrajtoltunk, én személy szerint a mezőny hátsó harmadából.
Olyan 4’30” körüli tempót tartva tettem meg az első két kilométert. Persze, hogy nem tartottam be az előzetes terveket. Pulzusfigyeléssel akartam futni, az elő négy kilométeren mindenképpen 160 alatt. Vitt a tömeg. Pulzus 168 bpm.
Elhatároztam, hogy lassítok, de akkorra már megvolt az „üldözöttem” akiről nem akartam leszakadni.
Valamennyit a következő két kilométeren sikerült lassítani, a pulzusom még így is a tervezettnél magasabb volt. Jött a frissítő, ahol az üldözöttem megállt, én meg bosszankodva a félliteres palackokon tovább mentem. Ennek később ittam meg a levét.
A hatodik kilométernél, még mindig az öt percen belüli tempót tartottam, de jött az emelkedő, meg a macskadög. Az emelkedőn kifulladtam, a vernyák tetemtől meg majdnem hánytam. Először itt jöttem rá, hogy folyadékhiányom van.
Az eredeti terv az volt, hogy akárcsak tavaly az utolsó ötszázon még gyorsítok.
Elcsesztem. Kétszázötvennél kezdtem gyorsítani hármas tempó fölé. Kevés volt. Ugyan megelőztem vagy három embert a befutón, de így is másfélperccel maradtam el a tavalyi eredménytől, ráadásul a célban majd kiköptem a tüdőmet.
Kellett volna az a víz ott négy kilométernél.
Végül csak az elvárt cél jött össze…
Táv: 8 km
Idő: 40’04”
Tempó: 5’00”
Jövőre remélem jobb lesz(ek).
Ja, az eredmény:
Férfi összetett: 94/163
Senior1: 21/40
