Hetek óta foglalkoztat a kérdés, hogy mi legyen a szeméttel. Nem a háztartásiról beszélek, hanem arról, ami az utcán, közparkokban, vagy éppen a jelen esetben az erdőben hever.

Mondjuk szemétszedési akciót eddig sem szerveztem, de…

…de azon az erdő részen, ahol rendszeresen futok, időnként (hol sűrűbben, hol ritkábban) nekiálltam én is szemetet szedni. Na nem plogging* keretében, mert ugye vagy ezt, vagy azt csinálom. Hanem amolyan egészségügyi sétaként. Egy hétvége egy zsák szemét.

Pontosan tudom, hogy hova kell letenni, hogy az erdészet egy-két napon belül elszállítsa.

Ráadásul ez pont az a fajta (nem szervezett) önkéntes munka, aminek utána jó látni az eredményét. Nem nagy dolog, nem kell hirdetni, egyszerűen jól esik tudni, hogy megcsináltam, mint ahogy jó látni, hogy egyre több ott futó teszi ezt egy-egy szabadnapján. Nem egyszer fordul elő, hogy mire kiérek szemetet szedni, az előző nap látott szemetet már összeszedte, és bezsákolta valaki.

Aztán jött a kijárási korlátozás (ne hívjuk már karanténnak, amikor boldog boldogtalan mászkálhat), aminek két következménye lett.

Egyrészt az addig alig látogatott erdőt egyre többen fedezik fel, és bizony ez azzal jár, hogy nő a szemét, az eddig jellemző italos palack, doboz, papír zsebkendő szentháromság mellett megjelent a töltött pelenka, a szájmaszk, a gumikesztyű…

Másrészt a vonatkozó jogszabályba, az önkéntes szemétszedés nem fér bele. Lám-lám Nyírlugoson már bírságoltak is érte.

Eszemben sincs kiskaput keresni, vagy megmagyarázni, ha esetleg megjelenik szemétszedés közben a rendőr, vagy a mezőőr, vagy mit tudom én, hogy épp ki az illetékes halljakend. Futónak sem fogom magam álcázni, csak, hogy szemetet szedhessek.

Tehát a szemét marad ott, ahol van, elszórva, és gyűlik.

Csak valahogy úgy érzem, hogy ez így nem jó.

*plogging a futás közbeni szemétszedés mozgalma