Ez a poszt nehezen jött össze. Nem mintha nem történne semmi, csak éppen, ha belekezdek akkor hirtelen nincs semmi különös, csak a futás. Az ember ugye, felöltözik, bemelegít, oszt fut.
Ráadásul beleragadtam valami mocsárba. Agyilag. A siófoki félmaraton óta minden alkalommal egy tizenhárom kilométernyi utat trappolok végig, ugyanazzal a hetven perc körüli eredménnyel. Szinte csak a pulzusom változik…
Pedig kavarognak a fejemben a gondolatok, hogy miről kéne írni.
Először is arról, hogy tél van. Vagy mifene.
Mert azt egy kicsit nehéz megemészteni, hogy egyik nap még valami fehér izé esik, a másikon már majd tíz fok van, meg ragyogó napsütés. És persze volt még az elmúlt héten szélvihar [igaz, azt a meleg szobából néztem], meg szakadó eső.
A változatos időjárás miatt a legnagyobb probléma a ruházat. Aláöltözet, téliesített futóruházat, kesztyű, sapka… na sál az nem. Az engem zavar.
Még a zokni is vastagabb és hosszabb lett.
Tavaly óta tudom, hogy az aláöltözet és a kesztyű hidegben mennyire fontos. Én is azok közé tartozom, akik rettentő módon tudnak fázni, ráadásul még mínuszban is izzadok, mint a ló. Ha nem lenne, aláöltözet, elinduláskor annyira fáznék, hogy elindulni sem tudnék. Ha nem lenne, aláöltözet már biztos, hogy tüdő vagy vesegyulladásom lenne. Főleg a felsőrésze a fontos, mert jó a laza, kényelmes futófelső, de az alá bizony be tud fújni a szél.
Engem meg határozottan zavar, ha túlöltözöm a futáshoz. Próbáltam én kabátban, pontosabban futókabátban futni, de nem volt jó. Én a testhezálló ruházatot kedvelem. Bevallom, néha irigylem melegítős beöltözött futókat.
A kesztyű meg egyenesen elengedhetetlen, ahhoz képest, hogy milyen vékony anyag remekül tartja a meleget, és ha a kezem nem fázik, hát már én sem fázom (annyira)…
Ja és a kesztyűvel lehet törölgetni a párás szemüveget. A szemüvegről, meg annak párásságáról tudni kell, hogy ennek az elsődleges oka, hogy izzad a fejem. Télen-nyáron. Na ez a pára csapódik le a hideg látüvegen. Egyszer talán demonstrálom a dolgot azzal, hogy futás után kicsavarom a sapkámat valami mérőedénybe. Meglesz az egy feles. Milyen jó lenne, ha pálinkát izzadna a fejem…
No de vissza a ritkuló számú futásokhoz. A decemberi kilométerek gyűjtését pénteken kezdtem. Természetesen ködben. Annyi szerencsém volt, hogy az a fehér izé - amit hódarának lehetne nevezni - kibírta esés nélkül addig, amíg haza nem értem. Májzli. Persze fogok én még hóban futni, de remélem az úgy lesz, hogy este esik, aztán majd másnap… ragyogó napsütésben…
Vasárnapra is terveztem futást, de aztán valahogy mégsem. Inkább elhalasztottam hétfőre, amikor reggel ugyan nyolc fok, de eső meg szél… Megfázni meg nem akartam. Aztán elállt. Mármint az eső is meg a szél is, így mégis nekivágtam. Az időjárás felelős meg jót röhögött, és kaptam egy kilométeres esőt tizenöt perc után. Ha már itt vagyok, végigcsinálom alapon folytattam.
Már úgy nézett ki, hogy jól döntöttem, amikor az utolsó másfél kilométerre minden összejött. Az útvonalam vége, ugye emelkedő. Az emelkedőt meg senki sem szereti. Ráadásul az eső is újra rákezdett. Hidegben meg az esőt sem szereti senki. Ha ez nem lenne elég még a szél is feltámadt és honnan fújjon, mint szemből. Ha jól emlékszem csendesen elmorzsoltam egy káromkodást. Aztán hangosan megismételtem, mert a párás szemüvegen keresztül is láttam valami mozgást oldalt… Szemüvegtörlés menet közben, hátha mégsem… De igen. Bizony, ha az eső, meg a szél, meg az emelkedő nem lenne elég baj kaptam még egy rosszarcú, sokfogú kísérőt. Kezdtem pánikolni, mert barátságosnak végképp nem tűnt. Szerintem azon gondolkodott, hogy én most a játék, vagy a reggeli kategóriába tartozom. Szerencsére a közelgő buszmegállóban várakozó nyolc-tíz ember már tömegnek tűnt a szemében, amitől megrettent. Megállt. Én távolodtam, ő ugatott… de ez már nem érdekelt.
Ehhez képest szerdán ragyogó napsütés. Isten bizony úgy éreztem, hogy túlöltöztem… Na mondok magamnak, most kéne egy kicsit változtatni a távon, de egy óra után mégiscsak hazafelé vettem az irányt. Megint tizenhárom. Beragadtam a mocsárba…
Vagy hosszabbat kéne futni, vagy rövidebbet, de változtatni kéne.
Táv: 13,86 km
Idő: 01:11:xx
Tempó: 5’07”
Átlag pulzus: 156 bpm
Majd ma.
Esetleg.
Netalántán…
ha…
