Ez most egy készülődés közbeni rövid poszt, azokról, akikről gyakran megfeledkezem, mert ugye a blog rólam, meg a futásról szól, pedig…

Minden versenyen ott vannak, akikről nem szabadna megfeledkezni. Persze nagy dolog, hogy az ember lefutja azt az x kilométert, de az élményért, az én élményemért sokan dolgoznak. Szervezik a versenyeket, biztosítják a frissítést, időnként megoldják, hogy odajussak, ott állnak a napon, meg az esőben és szurkolnak. Várnak a célban. Megörökítik a „küzdelmet” [ez így hangzatos, de jobb az, ha az élmény nem küzdés, de sokszor az]. Vagy éppen mint most, kilométereket tekernek az ember mellett bringás kísérőként… és a franc se tudja, hogy már megest kiről feledkeztem meg.

Szóval baromi sokan tesztek azért, hogy ez a blog, az én élményem a lehető legjobb legyen.

Nem mondom, hogy ez az egész nem működne nélkületek. Biztosan működne, futni egyedül is lehet… bele a vakvilágba, de Ti azért dolgoztok, hogy még szebb, még jobb legyen.

Hogy nekem csak futnom kelljen.

Köszönöm.

…utólag, előre és csak úgy általában.