Katarzis nélkül

futás, teljesítménytúra, és a kezdetekben görkorcsolya

Vissza a dobogóra

2019. október 16. 06:26 - PSE hírek

Mostanában nem azért nem jelentkeztem beszámolóval, mert felfüggesztettem a versenyekre járkálást. Szinte minden hétvégén van valami „kihagyhatatlan/ hű, de szívesen kipróbálnám/ a sorozat minden részét teljesíteni kell/ egyszerűen annyira szép az eseménypóló dizájnja, hogy kerül, amibe kerül a nevezés, akkor is megyek” esemény. Szimplán lusta voltam.

viwa_1.jpgValahogy mindig jobban kedveltem a terepfutó eseményeket, mint a rakpartokon futkározást, de mindkettő hasznos. Idén is ott voltam a BSI eseményein, illetve a nagyobb terepfutó eseményeken, közöttük az Ultra Trail Hungary Visegrád Trail távján, a külföldi versenyek közül teljesítettem a Vienna Trail calssic távját is.

Az osztrák verseny után, nyakamon az iskolakezdéssel, az augusztus 31-i hétvégére nem terveztem semmit. Nézegettem korábban a Facebookon a I. Viwa Night Trail nevezetű eseményt, de a szervezők nem válaszoltak az eseménynél feltett kérdéseimre, és nemcsak az enyémre. Aztán a nevezési határidő lejárta napján meggondoltam magam, és nevezetem a szombat éjszakai verseny rövid, 7km-es távjára. [Kimondottan szeretem az első rendezésű versenyek beszámolóit. - regulat]

Kivételesen a család is elkísért. Megbeszéltem a fiúkkal, hogy sietek, mondtam nekik, hogy számításba véve, hogy terep, meg éjszaka, akkor is legrosszabb esetben 1 óra múlva jövök. Ezzel beálltam a mezőny végére.

Pontban 20:30-kor eldördült a képzeletbeli startpisztoly, és útnak indultunk. Az első szakasz a sötét Duna-parton vezetett. Előttem néhány csaj kedélyesen beszélgetett, jobbnak láttam őket időben – amíg az út szélessége engedte – kikerülni. Néhány száz méter után elhagytuk a nyaraló övezetet, és célba vettük az erdőt. Pár futót még sikerült megelőznöm a frissen szántott, tehát elég egyenetlen szántóföld szélén, aztán bementünk az erdőbe. Korábbi versenyekről a Tököli parkerdővel kapcsolatban azok az emlékeim maradtak meg, hogy nem a benne lévő „szint” a gyilkos, inkább a puha, homokos talaj jelenti a kihívást. Egész jó tempóval haladtam, aminek kedvezett az esti kicsit hűvösebb idő, ezért még az egyetlen „nagyobb emelkedőn” is sikerült két fiút megelőzni. Hamar magunk mögött tudtuk a széles, homokos erdészeti utat, majd jött az, amire igaziból számítottam. A susnyás!

Indultam már TBTR (The Best Trail Runner – ambiciózus névválasztás) szervezésű versenyen, így sejtettem, hogy a pálya egy része inkább lesz single track-nek csúfolt „hogyan vágjunk át a növényzeten” típusú csapás. Kicsit megijedtem, mert az utolsó embert még kb. 3,8 km-nél hagytam el, aztán nem volt sem előttem, sem mögöttem senki. Meg voltam róla győződve, hogy valahol a középmezőny elejében vagyok, az eleje már látótávolságon kívül. Próbáltam a fényvisszaverős szalagokat követni. A pálya jelölés jó volt, csak én vagyok tájékozódási analfabéta, két helyen is rossz felé törtem az utat a susnyásban. Szerencsére hamar észleltem a tévesztést, és folytattam az utat a teljes csendben. A szervezők indulás előtt viccesen megjegyezték, hogy az élmény és a tempó fokozása kedvéért szereztek néhány cuki vaddisznót, de én csak a csendet és a saját lélegzetvételemet hallottam. Nehéz volt úgy tempót menni, hogy a jelöléseket is kellett volna nézni, illetve a lábam elé is figyelni. De aztán kiértem az erdőből, ahol egy önkéntes állt, és jelezte, hogy a fussak a Duna-partig, onnan jobbra a versenyközpont, de ott már nincs jelölés, mert eltéveszthetetlen.

Futottam lelkesen, hogy mindjárt itt a cél, mindjárt vége. Hallottam a hangos zenét, hallottam, hogy emberek beszélgetnek. Ráfordultam az útra, majd szembesültem vele, hogy csak egy kerti partyba botlottam. Húztam a számat, és akkorra már a lábamat is, de mentem tovább. Idő közben elment mellettem egy férfi versenyző.

Messze a sötétben felfedezni véltem fényeket, mintha az út ki lett volna világítva. Kicsit fokoztam a tempót, most már tényleg itt a cél. És ismét bedőltem – mozgás érzékelős volt a kocsi beállóhoz vezető lámpasor, amit az előttem haladó futótárs aktivált.

Ezen a ponton kicsit szétestem, bár a táv hossza nem indokolta volna. Sétáltam picit, amikor megelőzött egy lány és egy fiú. Úgy voltam vele, kit érdekel, hogy 21. vagy 22. leszek, laza tempóban bekocogtam, immár tényleg a célba. Chipet leolvasták, kaptam egy vizet, meg sem álltam tulajdonképpen, mentem a parkolóhoz, hogy induljunk haza.

Már félúton jártunk az 51-esen, amikor nézegettem a rajtszám hátulján, melyik cég volt az időmérő, hátha a honlapon már fönt vannak az eredmények. Megtaláltam az eseményt, ömlesztve voltak a női és férfi eredmények, ezért az Excel táblából próbáltam számolni a csajokat. Akárhogy is számoltam összetett tizedik, női harmadik helyen rangsoroltak. A férjem persze azt mondta, biztosan elszámoltam, még nincs rögzítve minden eredmény, és különben sem tud megfordulni. Már majdnem beértünk Budapestre, amikor az esemény oldalára is felkerült a hivatalos időeredményeket tartalmazó oldal linkje. Újból megnyitottam, még mindig harmadik. És akkor elindultunk családilag vissza, a fiam nem értette mi történik.

A rajtközpontba érve kérdeztem a szervezőket, mikor lesz az eredményhirdetés. A válasz: Most! Kiderült, hogy tényleg harmadik lettem!

viwa_2.jpg

Idáig a történet pozitív része.

viwa_3.jpgAmit nagyon nem értettem: a helyezetteknek miért nem szólnak célba érkezéskor? Más versenyeken azoknál, akik potenciális dobogósok, a kötelező felszerelést a célba érkezéskor azonnal ellenőrzik, ha minden rendben van, akkor szólnak, mikor lesz pontosan az eredményhirdetés. (Személyes tapasztalatom nincs, de így mesélték…) Én meg szépen haza mentem.

Az eredményhirdetés után jött a következő meglepetés. A nyereményem 1db 4 alkalmas, 30 napig érvényes belépő Dunaharaszti egyik, a versenyt szponzoráló fitnesz klubjába. Puff neki, pont nem járok Dunaharaszti felé. A második helyezett kapott 1 zsugor Viwa vizet, míg az első: (dobpergés) 1db családi wellness belépőt, amely beváltható 2109.06.01. és 2109.08.31. között. Röhögtünk, hogy emlékbe megtartja a dédunokájának, majd beváltja ő a családjával. Gondolhatnánk, pusztán elírás történt a dátumban. Lehet, hogy tényleg csak felcserélték a számokat, azonban gyorsan hozzáteszem, a versenynek 2019. augusztus 31-én, este 10 után lett vége, tehát ha így is volt, akkor maradt kb. másfél óra a beváltásra…

 

Debri-Révész Timea

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://withoutacatharsis.blog.hu/api/trackback/id/tr2515225310

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása