Mostanság egyre többször találom szembe magam a kérdéssel, „leszel a nyulam?”. Nem. Nem olyan nyúl… Olyan sem. Az meg végképp nem. Na jó, először is tisztázzuk, hogy jelen bejegyzésben a nyúl: az egy futó, aki önkéntes segítőként támogat egy másik [korántsem biztos, hogy gyengébb, vagy lassabb] futót, valamilyen táv bizonyos idő alatt történő leküzdésében. Magyarul fut vele.

Szóval helyzet van. Helyzet van, mert én elsősorban a magányos futó alaptípusa vagyok. Nekem a futás részben el, vagy inkább kivonulás. Rólam szól, nekem szól…

Na ehhez képest, a nyulazási kérés, vagy felkérés határozottan jól esik. Nagy dolog a bizalom. És persze az emberben van egy görcs, mert ha ő lesz nyuszómuszó, akkor a futás csak a segítettről szól.

Tehát még egyszer a nyúl nem önkényes, hanem önkéntes segítő esetünkben.

Nem kell szerepelnie. Nem kell olyan helyzetet teremtenie, ami a másikat zavarja.

Emlékszem egyszer elkövettem azt a hibát egy ilyen kísérés során, hogy azzal akartam feldobni a már fáradt és a feladás határán levő partnert, hogy néhányszor körbefutottam. És marhára nem gondoltam bele, hogy neki, akit „állítólag” segítek, és aki az erőtartalékainak az utolsó morzsáival küzd, ez esetleg nem egy vicces szitu, hanem keményen alázás. Hogy esetleg úgy érzi majd, hogy ő a lúzer, aki csak hátráltat…

Pedig nem, mert neki csak magához kell mérnie magát.

Egy ilyen futásnál Ő számít, az Ő célja, és bár ott vagyok mellette, félig láthatatlanná kell válnom. Így leírva ez olyan egyszerű, meg természetes, de megtanulni, legalábbis nekem, nem volt egyszerű.

Senki ne tegye meg magát nyúlnak, azaz tukmálja rá magát a másikra, hogy "majd én leszek a nyulad".

Ilyen nincs. Felajánlani, azt lehet, de lehetőséget kell adni a másiknak, akit elvileg segíteni akarunk, hogy a segítséget ő kérje, és csak akkor, ha tényleg segítséget kér hozzá. Segíteni kell, és nem azt az érzetet kelteni, némi álszerénykedés mellett, hogy nélkülünk nem sikerült volna.

És én (ma már) igyekszem egy ilyen futás előtt átbeszélni, hogy mit is vár el tőlem az, akit segítek.

Milyen tempót szeretne? Akár szakaszokra bontva.

Hol fussak? Előtte? Mellette? Mostanra megtanultam, hogy van, akit az segít, ha üldözhet, van, akinek a kisebbségi érzéseit erősíti, ha a nyúl hátát látja.

Mennyire legyek "lelkesítő"? Azaz mennyit beszéljek? Mert egy ilyen megelőző beszélgetés kapcsán kértek már meg, hogy lehetőleg maradjak csendben.

És valószínűleg még kismillió dolog van, amire egy nyúlnak oda kellene figyelnie, hogy igazi nyuszómuszó legyen.

Segítsetek, és írjátok le kommentben, hogy Ti mit vártok el egy nyúltól?