Attól tartok, hogy ha azzal kezdem a bejegyzést, hogy ez annyira rossz volt, hogy az már jó, félreértik a rendezők, holott ez a megállapítás nem őket minősíti, hanem az időjárást. Én azé’ örülök, hogy nem az elmúlt hétvégére tolta az idő járása ezt a kánikulát.

Azt azért megszenvedtük volna, mint sokan a K100-at. Szóval az biztos volt, hogy a pünkösdi hosszú hétvégén teljesítménytúrázni fogok, csak az nem volt biztos, hogy melyik túrát vállalom be. Végül a II. Buda barlangjai 30-as távra esett a választásom, ami a maga 74,5 MTSZ pontjával az idei második legnehezebb túrám lett (eddig).

Rendező a Rákosmenti Sport Egyesület (velük még nem túráztam, ha jól emlékszem) és mivel csak udvariasan adták tudtomra, hogy nem futóverseny… így nagyon fenntartásaim sem voltak. halkan jegyzem meg [és eztán még sok túránál fogom, mert szinte mindegyikre igaz], hogy amíg a kiírásnál nem szerepel, hogy mikor nyitnak az ellenőrzőpontok, addig nincs isten, aki kitalálja, hogy mikor induljon, hogy ne legyen túl gyors. És tudomásul kell venni azt is, hogy nem csak a futónak öltözött futók futnak a teljesítménytúrákon. …viszont egyre többen.

És, hogy egyértelmű legyen, rossz szavam nem lehet a rendezőkre, még ha néha kritizálom is őket. Legyen ilyen minden rendező csapat és akkor jó lesz nekünk túrázóknak.

Szemlőhegyi-barlang, indulás 8:19. Már meleg volt… és az itiner nem egészen az, amit én jónak tartok.

[Én azt szeretem, ha táblázatban tartalmazza az útvonalat turistajelzés váltásokkal együtt. A térkép részét használom a legritkábban, a szövegest csak akkor, ha értem, de azt különben is itthon kellett volna kinyomtatni.]

Ennek, meg az opcionális szalagozásnak köszönhetően volt néhány úttévesztésem… Na mindegy.

Nézem a részidőket és ugye az első ellenőrzőpontig nem vagyok valami gyors, mert elbeszélgettem azt a kilométert. Utána elügettem a Ferenc-hegyi-barlanghoz. Élveztem a futást. Csatárkáig, mert a betonon felcaplatni az Árpád-kilátóhoz nem volt olyan jó. Viszont lekocogni onnan… Azt a részt Máriaremetéig, szerettem. Kezdtem elhinni, hogy akár nyolcperces kilométerekkel is le tudom a távot. Ott volt egy kis zűrzavar (nem csak nekem) a kék körre váltással, de nem volt veszélyes.

Remete-barlanghoz vezető út előtt frissítőpont… Ha valaki szóvá akarná tenni, hogy palackozott víz volt ezen a túrán a frissítés, most ne tegye. Hiszem, hogy csak a hirtelen meleg miatt döntöttek így a szervezők, és jól tették. Én aki ilyen távon nem frissítek, most bizony nagyon örültem az így magammal cipelt víznek. És vagyok annyira felnőtt, hogy ne dobáljam el a palackot.

Szóval Remete-hegy. Én futóként itt buktam el. Nem azon, hogy több mint húsz perc kellett, hogy felérjek [eső után oda fel sem lehet menni! Szerintem], hanem azon, hogy utána már nem igazán volt erőm futni, még lejtőn sem. És ez még nem volt a táv fele…

Próbálom én az UB-ra meg a melegre fogni, de ez bizony felkészültség kérdése is. Van még mit fejlesztenem.

A tetőn kitérő a Hét-lyuk Zsombolyhoz… gyakorlatilag vadcsapás, vagy mi kiszalagozva. Különben a túra nevével ellátott sárga szalag tök szép, csak éppen qrvára nem látszik, főleg ha egy fára, vagy bokorra fújja a szél. Jó belátom az átlátszó, meg a zöld még kevésbé látszik… Lehetne legközelebb a megszokott piros-fehér csíkos, azt a magamfajta vakegér is látja. És nem mertem futni, hogy nehogy eltévesszem az helyes ösvényt. A barlangba nem mentem le… kezdett a vidámságom alább hagyni.

Vissza kékre és Budaligeten szinte esemény nélkül jutottam át, elvégre rutinos túrázóval mentem itt párban, és időben sikerült észrevennünk a sárga kereszthez letérő utat. Még úgy sem volt egyszerű, hogy tudtuk mit keresünk, csak a másik irányból szoktunk jönni. [Piros szalag!] Ismét kocogás, majd a Hidegkuti utat elérve enyhén elestem, mert az útra szórt levágott fűben nem vetem észre valami vasdarabot. Nem vészes. Tovább ügettem, de ott már az is kérdéses volt, hogy egyáltalán tudok-e öt órán belül maradni. [Tudom, nem futóverseny, teljesítménytúra… de ott a nevében, hogy tel-je-sít-mény. Akkor meg?] Az Alsó-Jegenye-völgyben (Rózsika-forrás) öröm futni. A Kálvária-hegynél meg öröm nem eltévedni a sárgán. Főleg, ha csak a rutin hivatott helyettesíteni a szalagozást.

A következő cca három kilométert hagyjuk a sárga Virágos-nyeregig szar. Konkrétan, valami eső által elmosott vadcsapás. Persze szép a kilátás a Kötők-padjáról, de attól még utálom azt a szakaszt.

Ott tartunk, hogy a szintúton sem tudtam futni, nem volt kedvem… ez merő hiszti. Én is tudom. A táborhegyi barlangnál ittam meg a magammal cipelt víz felét. Utána már azért sem mertem futni… vagy azért ittam meg, hogy legyen mire fogni? Még kb hat kilométer, benne a Mátyás-hegy… Zoofilnek minősítettem, azt, aki azt a hegyet odarakta… meg, aki átvezetett rajta egy turistautat. Azt hiszem itt lett mindegy, hogy mennyi idő alatt érek be. Melegem és elegem volt.

Összeállt egy hármas csapat. Egy hosszútávos, aki előtt nem is volt több, meg rajtam kívül egy középtávos. Előttünk egy srác volt, aki megelőzött mind a kettőnket. Egészségére.

A Mátyáshegyi Barlangtól, már inkább csak egymást erősítettük. Sikeresen, még kocogtunk is. Néha.

Beértünk.

Az időm [ha reggel ezt tudom, el sem indulok] 4:55:37

A túra kiránduló időben sem egyszerű, hát még melegben, de én szerettem.

Ha a szentháromságot pontozom, az itiner, nekem csak 3 pont. Az útvonal (azaz a követhetőség) megint csak 3 pont, mert csak a szerencsén múlott, hogy nem tettem bele plusz kilométereket. A frissítés, nos nekem 5 pont, most, ha hűvösebb van, akkor büntettem volna a palackozott víz osztogatását. Az összesen: 11 pont, lenne, de plusz pont jár az extrákért, azaz Barlangnézési lehetőségért. Akkor: 12 pont a 15-ből.

Jól éreztem magam, csak nem kicsit elfáradtam. Jövőre újra megpróbáljuk.