Katarzis nélkül

futás, teljesítménytúra, és a kezdetekben görkorcsolya

Ehhez a túrához még nőnöm kell...

2014. július 10. 08:00 - regulat

Azt hiszem, hogy nem árt egy kis kitérővel kezdenem, hogy utána rátérjek a határköves túra első felére. A kitérő meg leginkább a miértekről fogy szólni. Lassan egy éve gyalogolok, futok, de leginkább kocorászom teljesítménytúrákon. Nem tartom magam sem túrázónak, sem terepfutónak… talán valahova a kettő közé szorultam.

BH25A.jpgAzt hiszem, ebből a szemszögből közelítem meg a túrákat is, amikre elmegyek. Kicsit futóként, kicsit kezdő túrázóként. Például, hiába tudnék tracket feltölteni az órámra, nem teszem, mert úgy oda az izgalom [meg biztos bepánikonék, ha leállna az óra], ennyiből akár túrázónak is tarthatnám magam, viszont minden esetben a nyolc perc alatti kilométereket célzom, mert ugye nekem a futás ott kezdődik… [hát nem sok TT-n vagyok futó].

Persze idővel egyre erősebb túrákat vállalok be, eleinte még a 30-50 MTSZ pont közötti túrákra mentem, ez mára az 50-70 MTSZ pont közötti tartományra változott… Pont ezért választottam a hétvégén, a Buda Határán 25A túrát (56 MTSZ pont, rendező: Teljesítménytúrázók Társasága, Pinkert László). Bár azt be kell látnom, hogy nem én voltam az igazi célközönség… Ez a túra vagy rutinos, vagy lassabb túrázóknak ideális.

A túra Nagytétényből, a Campona mellől indult, itt találkoztam Málióval, aki az ötvenes távon indult, és eredetileg azt terveztük, hogy úgy húsz perccel később indul (na ebből eltököltem tízet) és… és megpróbálom az előnyt tartani. Majd Adyligeten találkozunk egy pihentető sör erejéig, ahol én kiszállok, ő meg tovább megy. Jó terv volt.

Most azt kéne írni, hogy a rajtot eseménytelen nyolc kilométer követte. Kellemes tempójú futással. tényleg jó volt, Kamaraerdő kicsit megfogott a piroson felfelé, de ez mégiscsak túra, nem futóverseny. Aztán nyolc után jött az átkelés az autópályán, és vagy hatan lendületből túlmentünk a letérőn… azt hiszem itt lett tele a hócipőm a szalagozással. Nem a párszáz méter plusz volt a bosszantó, hanem az, hogy ennyien nem vettük észre… a többség átmászott a korláton, hogy szalag_1.jpgvisszatérjen az útvonalra, én megkerestem a tévesztés helyét. Shazbat!

Próbáltam felvenni újra a ritmust, ami nagyjából sikerült. Bár kissé szentségeltem a Tűzkő-hegy felé, viszont a tanösvény mindenért kárpótolt. A tipikus ezt bizony kár lett volna kihagyni. Át a Kakukk-hegyre… közben majdnem megint nem vettem észre egy helyen, az Ördögorom lejtőnél a szalagozást… A Frank-hegyre vezető utat egyenesen utáltam.

Az Irhás-árok környékén megint belefutottam egy nagyobb bizonytalankodó csoportba… Olyanok is felhúzott szemöldökkel nézegették az itinert, akik állítólag már nem először jártak a túrán. A tempómmal nem voltam elégedett, ilyenkorra már Makkosmárián akartam lenni. Három kilométer lemaradás.

Szerencsére még Málió nem ért utol. Egy kilométerrel arrébb rutinból mentem tovább a piroson Makkosmária felé, holott az itiner szöveges része megmondta, hogy kanyarodni kéne jobbra, hogy megnézzük a nyüves zöld magaslest… majd másfél kilométernyi plusz megint. Azt hiszem, itt kissé kedvetlenné váltam, ráadásul miközben visszakúsztam az útra, Málió megelőzött. Csak nem vettük egymást észre…

Makkosmária és a Petneházy-rét között nem volt szalag, jó ütemben tudtam haladni, de utána jött a bizonytalanság… az addig összeszedett plusz két kilométer megtette a hatását, nem mertem tempósan haladni. Aztán csak beértem Adyligetre. Márió már rég elhagyta a pontot, azt hitte, hogy én meguntam várni és hazamentem… pedig dehogy.

összehasonlítva a hasonló nehézségű Tojás 30 túrával, ez a dög meleg ellenére is jobban sikerült, de van még hova fejlődnöm.

Mivel a túra sok helyen jelzetlen útvonalon halad, így igazából rutinos túrázóknak való, kezdőknek, futóknak kevésbé javasolnám, hacsak az illető nem trackkel fut… úgy nem lehet gond.

Ha a szokásos három szempontot nézem, akkor az itiner 4 pontos (a táblázat önmagában nem volt elég, én meg kevésbé szeretek szöveges itinert olvasni). Az útvonal kijelölés, követhetőség, akár hogy nézem 3 pont. Túl sok tévelygő és bizonytalan emberrel találkoztam, ettől függetlenül ez a megfelelő rutinnal bírók számára bőven elég lehetett. Frissítés. Adtam már öt pontnál kevesebbet? Nem. Szerintem nem hagyott kívánnivalót, azaz 5 pont. Nálam így 12 pont a 15-ből. [Egy rutinos túrázótól simán kapná a maximumot.]

Ehhez a túrához még nőnöm kell… 

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://withoutacatharsis.blog.hu/api/trackback/id/tr966481415

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

rrroka · http://hosszutav.blog.hu 2014.07.11. 18:01:55

mit jelent trackkel futni? dudál az óra, hogy itt fordulj balra, meg ilyesmi?

regulat · http://withoutacatharsis.blog.hu/ 2014.07.11. 18:33:45

@rrroka: Vagy óra, vagy nem óra jellegű GPS... lényeg, hogy szóljon ha letérsz az útról.

Szerintem egyrészt jó dolog, másrészt iszonyat para (lenne nekem), csak az órára hagyatkozni.

Úgyhogy ez nekem max Balboa-körre, meg hasonló nem eseményhez kapcsolódó futásokra marad.

rrroka · http://hosszutav.blog.hu 2014.07.12. 09:34:26

@regulat: aha, értem, XXI századi űrtechnológia! :) Legalább Pákó hangon szól? :D

regulat · http://withoutacatharsis.blog.hu/ 2014.07.12. 09:56:47

@rrroka: Az enyém (már, mer' az óra) csak csipogna, ha letérek az útról... a kézi túra GPS-eket meg nem ismerem, csak látom túrázóknál. De szerintem nem pofázik. :)
süti beállítások módosítása