Az elmúlt egy évben az egyik kedvenc versenyem lett a Mozdulj Soroksár. Ez volt szám szerint a huszadik, nekem csak a harmadik. Hat kilométer, négy körben, egy dombocskával megspékelve… tényleg jó.

Az ember azt várná, hogy, ha a sportcsarnok melletti szemetes gazos részt egyszer közparkká varázsolják, akkor ez az útvonal futókörré avanzsál, vagy legalább a nagyobbik része. Persze, ha… és amikor… mert fel is lehet parcellázni…

Ez tulajdonképpen a környék kevés mezei futóversenyeinek egyike.

Érkeztem már ide, azaz a Soroksári Sportcsarnokhoz, ragyogó napsütésben, esőben, most a ködnek volt itt az ideje. Bevallom, hogy ébredéskor még a mezeifutás és a budai sárga túra közt vacilláltam. De mint tudjuk, a sárgán el szoktam esni… és nyirkos időben a Sorrentóról lejönni szar… így semmi sem tartott vissza attól, hogy megpróbáljak a korosztályos dobogóra felállni.

Annak kicsi esélyt adtam, hogy gyorsabb leszek, mint tavasszal. Pedig…

Pályabejárással kezdtem. Az előző két alkalommal kicsit rövidebbre sikerült a pálya, mint másfél kilométer, ezt most kiigazították egy öblös kanyarral, ugyanakkor a kör végén a kanyarok némileg kiegyenesítésre kerültek. Az egyetlen dolog, amire, úgy láttam, figyelni kell, hogy az új szakaszok egy része puha, kutyák által némileg kikapart, homokos talaj…

Nem voltunk sokan.

Azon azért elpoénkodtunk, hogy vajon a cukorkaárus tisztában van-e azzal, hogy a verseny útvonalán elhelyezett standja, egyrészt balesetveszélyes, már ha jön vevő kandírozott ragacsot venni (nem nagyon jött), másrészt mint minden versenyen, az útvonalon felállított asztal az frissítőpont, azaz minden versenyző azt visz, amire szüksége van…

Milyen ideges lett volna, ha valamelyik körben kikapunk, némi medvecukrot frissítés gyanánt…

A rajtnál tisztán látszott, hogy szinte csak a negyvenpluszos korosztály az, ahol nem jut mindenki fel a dobogóra…

Szóval voltunk vagy huszonakárhányan a rajtnál (két távra! a 3 és a 6 kilométerre) és a rajt ellövése után nem lökdösődtem, így a tizenegyedik, de kétszáz méterrel arrébb, a dombról lefele mára tízedik helyen futottam… még előztem vagy két embert, meg ugye voltak ott rövidtávot futók is… szóval éreztem, hogy ez most jó lesz.

Tulajdonképpen az első ötszáz méteren vesztettem annyi időt, hogy lassabb lettem, mint tavasszal. Szárazabb időben hamarabb ki léptem volna előzni, így a nedves fűben azért alaposan meggondoltam.

A mezei futásban, az a jó, hogy gyors, rövid, és mégsem olyan egyszerű… páran már a második körben megérezték, azt a dombocskát.

Tulajdonképpen a már a második körben megkezdődtek a lekörözések, és most mintha gondot okozott volna annak számolása, hogy ki hanyadik körében jár… Biztos a front. Reggel nekem is fájt a fejem. És ugye délre ki is derült… az oka, meg az ég. Az volt az oka. …és hirtelen rohadt meleg lett.

Mindegy mi még futottunk a ködös reggelben. A harmadik körből nem sokat láttam, párásodott a szemüvegem… de jött a negyedik kör, és úgy számoltam, hogy most, kivételesen fix a korosztályos dobogó.

25:57… nem mondom futottam már gyorsabban is… de ez most nem volt az a meghalós. Ez így élvezetes volt.

Hát nem. Már a dobogó…

Azt még nem tudom, hogy a negyedik, vagy az ötödik helyre lettem besorolva, de abban biztos vagyok, hogy a dobogó harmadik helyén olyan állt, aki a rajtnál mögöttem volt, és aki nem előzött meg emlékeim szerint… ha csak nem hagyott ki a tudatom, bő fél környi előnyöm volt vele szemben a negyedik kör elején… és mégis megelőzött. Tulajdonképpen nem lehetetlen, hogy az én agyam hagyott ki... de tényleg, volt már ilyen.

Vagy valahol volt egy qrva teleport.

Tulajdonképpen ez a többkörös versenyek legnagyobb hibája... ez az "és mi van akkor, ha valakinek elszámolják a köreit...", mert azt eszembe sem jut feltételezni, hogy valaki direkt egy körrel kevesebbet futna (Nem is futott, csak a harmadik kör utáni ideje befutóidőnek lett beírva.)

Most persze bosszankodom. Illetve nem is...

De még mindig azt mondom, hogy ha a környékeden akad egy ilyen kis verseny, ne hagyd ki, nem kell mindig a tömegrendezvényeket, a hosszú távokat preferálni. És egy ilyen helyen, amikor szurkolsz, az óvodásoknak, meg az általános iskolásoknak, akkor a mozgás szeretetét adod át.

Szóval tavasszal jöhet a XXI. Mozdulj Soroksár, mert igyekszem ott lenni…

novemberi kiegészítés:

Teleport Soroksáron nincs. Nem is volt.(pedig néhányan, hogy megörültek neki...)

Tényleg ott lett volna a helyem a dobogón, mint korosztályos harmadik.

Szóval teleport nem, csak némi adminisztrációs hiba akadt, ami ha ott tűnik fel, akkor ott orvosolódik. Ebben biztos vagyok. Így is megpróbálnak kárpótolni, de mint azt a borzalmas rendezésű Balatonfüredi éjszakai futásnál is mondtam, azt, hogy ott állsz a dobogón… azt nem lehet.

De ez egy ilyen év.. úgy látszik.

A különbség annyi, hogy itt nincs rossz érzés bennem, mert az Alapsportok™ emberi módon állt hozzá a dologhoz, nem sértetten, nem leereszkedőn, korrekten. ...és ez az, amire a I love Balaton csapata képtelen volt.

Szóval tavasszal biztos, hogy megint megpróbálok ott lenni Soroksáron.