Amikor 2010-ben először mentem Pestszentimrére, még nem volt Sportkastély… az általános iskola elől indultunk neki a nyolc kilométeres körnek, én meg azon izgultam, hogy végig bírjam. Az volt az első, khmmm, végigfutott futóversenyem. Arra meg különösen büszke voltam, hogy mindezt 38:36 alatt sikerült véghezvinnem...

Akkor fél éve futogattam. Azóta mintegy kabalává vált, hogy ott legyek az Imre-Lőrinc futóversenyen, amiből ez volt szám szerint a tizedik. Tulajdonképpen nehéz újat mondani egy versenyről, amin hatodszorra fut az ember, még akkor is, ha a csatornázási munkálatoknak köszönhetően idén nem a Péterhalmi-erdőt megkerülő körpályán futottunk, hanem, csak az útvonal második felén, oda-vissza.

Bevallom a nevezés után leléptem, mert bármennyire is aranyosak a kicsik, bármennyire is érdekesek a versenyközpont színpadán a műsorok, én valahogy jobban érzem magam, ha csak a rajt előtti egy órát töltöm a helyszínen. Nekem ennyi elég a ráhangolódásból. Lehet, hogy öregszem.

Így csak fél egy után értem vissza… Igen, a hat évvel ezelőtti tizenegy órás rajt már 13.45-re tolódott, és ha még az eljövendő esztendőkben betoldanak még egy két számot lesz ebből még éjszakai futás is.

Lassan azért gyülekeztek az emberek, és én úgy láttam, az idén mintha kevesebben lennénk. Pedig csak az nem mindegy, hogy egy vagy kétsávnyi szélességből rajtolunk, de ezt akkor még nem tudtam, így egy kicsit mertem a korosztályos dobogóra kacsintgatni.

Egyesületünk, a Pénzügyőr négy fővel is képviseltette magát. [Persze, hogy nincs csapatfotó, miért lenne, rólam általában még kép sem készül ezen a versenyen.]

Nagy terv nem volt, mert a korábbi tapasztalatok szerint a páros években mindig rosszabbat futok, mint az előtte lévő páratlanban, de azért a 36 percen belüli célba érést céloztam meg.

A mezőny első harmadának a végéről rajtolva, elkövettem azt a hibát, hogy engedtem a lejtő csábításának és elfutottam az elejét… Tudtam, hogy vissza fog ütni. Valószínűleg, ha nem tudom, kevésbé gátolt volna a végén… Az az idegesítő állapot állt be, hogy 1) az órámat elfelejtettem visszaállítani. Azzal a beállítással futni, hogy 145 bpm felett folyamatosan jelez, hogy lassítsak, idegesítő, no meg 2) itt a tavaszi enyhe megfázásos idő, így az orromon alig kaptam levegőt… ziháltam (ok. hörögtem), mint egy kezdő Darth Vader, és ugye 3) stresszelt az elfutott eleje… hogy a végére elfáradok.

Másfél kilométerrel a rajt után tulajdonképpen beállt a mezőny, azt láttam, hogy az a valószínűleg korosztályomba tartozó futó, akivel az első kilométeren vívtam, gyorsabb. Véglegesen leszakadtam tőle, és valahogy nem reméltem, hogy majd a végén az emelkedőn behozom.

Tulajdonképpen innentől tök egyedül futottam, és próbáltam valamennyit visszavenni, hogy egyenletesebb legyen a futásom… rendeződjön a pulzusom, meg ilyenek.

Az, hogy esetleg utolérhetnek, a hatodik kilométer magasságában tűnt fel. Jött mögöttem valaki, ha jól láttam sárga fekete felsőben, de ugye a kanyar, meg a fák… Ez már emelkedő, ergo nem gyorsítani próbáltam, hanem nem lassítani. Nagy volt a meglepetése, amikor a hetes táblánál visszanézve az egyik csapattársamat láttam magam mögött, aki gyorsított… Lukács Zoli azt hiszem, két éve ugyanezen a szakaszon hajrázott le. Fogamat összeszorítottam, és próbáltam tartani az előnyömet. Meg a sapkámat, amit a szembe szél folyton le akart kapni a fejemről. Tanulság, verseny előtt nem menjek fodrászhoz, és szokjak vissza a kendőre, amit csak az esős tél miatt cseréltem sapkára… a kendőm, a kék Suhanj! kendő, különben is talizmán.

Kanyar célkapu, Zoli nem ért be… de ha még van egy kilométere, akkor simán.

Lassan kint vannak az eredmények… korosztályos negyedik hely. Hogy én ezt hogy utálom. Semelyik másik helyezéssel nincs bajom, de a negyedik… pont lemaradni a dobogóról, az tré…

Egyesületi szinten igazán jól teljesítettünk. A 114 férfi indulóból elhoztuk a 12. a 22. és a 23. helyet…

És igen, becsúsztam 34 perc alá. 33:47… azért erre büszke vagyok.

Mivel is zártam tavaly a beszámolót? Hogy javítani kéne még egy percet... pszt! Egy perc három másodpercet javítottam...

Jövőre újra ugyanitt, hátha megint össze jön... még egy perc...

- a bejegyzés szerkesztett változata a sportosan.com portálon olvasható -