Budapest környékén, a Szépjuhásznétól indulva, vagy egy cirka ötven kilométeres útvonal, egy kör, aminek szokatlan a jelzése. Valami bajusz… Alkalmas rá, hogy az év bármelyik szakában nekivágjon az ember, de a hozzá tartozó teljesítménytúra ilyenkor van májusban.

Igazából ez nem is egy kör, hanem kettő. Tavaly négy óra alatt tudtam le a rövidebb, harmincas távot, hogy az idén nekivágjak az ötvenesnek. Tulajdonképpen még a buszon is győzködnöm kellett magamat, hogy menni fog a kitűzött nyolc órás időn belül.

Tartottam tőle, de végül csak bevállaltam a XXVI. Budai 50-et (MTSZ: 106,5 pont, rendező: Zöldsport Egyesület, Szabó Árpád).

A fene se tudja, nekem azért az ötvenes táv, már erősen a kihívás kategória, főleg, hogy a terv az volt, hogy nyolc órán belül körbeérjek, és a tavalyi emlékeimből a legerősebb, hogy akkor a Vörös-pocsolyánál tele volt a hócipőm az egésszel… ehhez képest most plusz húsz kilométer. …meg az idő…

Fél nyolc magasságában indultam a Szépjuhásznétól a Hárs-hegyre. Kicsit megfontoltabban, mint tavaly, amikor a Hármashatár-hegyre gyakorlatilag elhasználtam minden erőmet. Ez a túra, már az eleje tulajdonképpen az előző heti Sárga 40-ből, annak majd a fele, azaz egy 19 kilométeres szakasz.

Csak az ellenkező irányban.

…és eszem ágában sem volt felszaladni a Nagy-Hárs-hegyre, így az első kilométert vagy három perccel lassabban tettem meg, mint tavaly.

Fel-le. Fel-le… tisztára, mint Pom-Pom, csak nem egy szép hosszú ágon. kezdek megbarátkozni a túrabotokkal. Fent voltam az Újlaki-hegyen és jól éreztem magam a bőrömben.

Virágos nyereg, Kötők padja, Alsó-Jegenye-völgy, Rózsika-forrás…

Na jó, a harmincas és az ötvenes táv szétválásánál éreztem először, hogy azért csak letudtam 15 kilométert.

Mondjuk a Kötők-padjáról kellett volna fényképezni… már csak azért, hogy az egy héttel korábbi kép mellé rakja az ember, és szólítsa fel az olvasót, keressen 20 különbséget… vagy valami hasonlót.

Meg írni kéne az Alsó-Jegenye-völgyi ellenőrző és frissítő pontról… ahol a frissítést kihagytam, mert még nem volt itt az ideje. Erről jut eszembe, a magammal vitt frissítés 1,5 liter víz a púpban és egy kókusz szelet, valamint úgy számoltam, hogy Telki magasságában cukor és koffein pótlásként meginnék fél liter kólát. De ott még nem tartok. Viszont, aki csak úgy vágna neki a körnek, például hétköznap, annak mondanám, hogy itt 15 kilométernél, tud vásárolni a benzinkúton.

Itt kaptam egy túratársat. Így a maradék harmincegynéhány kilométert párosban kocogtuk le… [öööö, ha jól emlékszem, Lacival, ha tévednék, akkor bocs]. Tehát a Muflon itatóhoz, azaz a Zsíros-hegy aljára, már ketten futottunk be. Tovább Nagy-szénás majd a Kutya-hegy felé.

Nagyszénás… a túra első útvonaltévesztését itt követtem el. Még, ha csak úgy százméternyire tévedtünk is át a pirosra. Kellet nekem rácsodálkozni az MTE turistaház emlékfalára. De szerintem erre még nem jártam. Vagy csak nem emlékszem rá.

Tehát a fal előtt balra fel!

Ok, kimondom, a Nagy-szénásról a kilátás csodálatos.

Innen kellemes kocogás várt ránk a Kutya-hegyen keresztül a következő ellenőrzőponthoz, majd kocogás tovább a szalagozott úton, ahol találkoztunk egy gyászcincérrel (Morimus funereus). Helyi állat (már a wikipédia szerint), ráadásul védett.

Lehet, hogy ő is a Budai 50-en vett részt?

Majd a zöldön tovább… amikor az ember menetközben beszélget hajlamos eltéveszteni az utat. Most a Csergezán Pál emlékműnél szaladtunk túl, úgy ötvenméternyit. Mondjuk pont az Anna vadászlakot néztük, hogy nem is rossz hely. Belefér.

Tehát az emlékmű mellett jobbra!

Immár teljesen megkerültük Nagykovácsit, irány Telki… ha jól számoltam kb ötpercnyire voltam elmaradva a tavalyi teljesítéstől, de most úgy éreztem, hogy a plusz húsz kilométer sem lesz gond. Csak egy kóláról álmodoztam. Beértünk a Kerék sörözőhöz Megvettem, megittam… a felét. Tovább indultunk. A „bajuszok” mentén.

Jut eszembe, a címadó „bajuszok”, az útvonal saját jelzései, amik különben zergefejek lennének. Én tavaly „B” betűnek néztem.

Szóval ezek útjelzők és amerre a homlok háromszöge mutat, arra kell menni. Mondanám, hogy nem egy különleges információ, hiszen ott van a túra térképén, hogy mit is jelent, de ahogy tavaly én sem olvastam el, az idén is több olyan teljesítővel találkoztam, akinek ez az információ kimaradt.

Merem állítani, hogy a jelzések olyan jól vannak kihelyezve, hogy tulajdonképpen ez az egészéves teljesítést is lehetővé tenné… csak az ellenőrző pontokat kéne, valahogy megoldani…. van erre példa. Egy 77 kilométeres példa a Vértesben…

Ott tartottam, hogy elindultunk Telkiből vissza, és valahogy az idén is azt éreztem, hogy soha nem érünk a Vörös-pocsolyához. Tavaly ott akartam feladni… vagy valami hasonló.

Bár valahogy most ez is könnyebbnek tűnt, de akkor is a túra leghosszabb tíz kilométere volt. Megittam a maradék koffein-cukor kombót.

Le a Petneházyhoz, majd fel a Fekete-fejhez. Nem is értettem, hogy eddig miért nem hiányzott a bot.

Azt hittem, hogy innen már sétagalopp, de a Szépjuhászné útnál, azaz két kilométerre a céltól, elfáradtam. Azért valahogy felküzdöttem magam a Hárshegyi körútra, és onnan már tényleg csak be kell kocogni a Szépjuhásznéhoz. Ahol a büfében volt sör… hideg.

A mért teljesítési idő 7:03:32

Ha a depózás Telkiben rövidebb… tök mindegy. Igen be lehetett volna érni hét órán belül is, de ez is éppen elég volt, hiszen mégiscsak nyolc óra körüli menetet terveztem.

Majd jövőre…

Vagy, ha addig olyan kedvem támad, mert a „bajuszok” mentén (könnyen) teljesíthető a táv.

Értékeljünk: Itiner: Utólag elolvastam. A táblázat jól használható, az érdekességek érdekesek, de nincs túl bonyolítva, és ez az egyik legáttekinthetőbb térkép. Ez bizony 5 pontos. Útvonal teljesen jól követhető, még talán itiner nélkül is… ismét jár az 5 pont. Frissítés: nekem ez pont jó volt, 5 pont. Az ottfelejtési faktor nem játszik (de nem is akarom kipróbálni) az is 5 pont. Összesen: 20 pont a húszból.

Jövőre hét órán belül...

...jó lenne.

- a bejegyzés szerkesztett változata a sportosan.com portálon olvasható -