Katarzis nélkül

futás, teljesítménytúra, és a kezdetekben görkorcsolya

cca. 35 kilométernyi kocogás, azaz Gercse

2015. november 12. 07:00 - regulat

trailmód

Nekem valahogy a novemberhez hozzá tartozik a Gercse. Mondjuk ez így erős túlzás, amikor mindössze most harmadszor, és ebből egy a rövidtáv volt… viszont magabiztosan keveredek le az útvonalról, olyan helyeken, amikor semmi sem indokolja. De az az igazság, hogy én ezt vártam.

gercseoklevel_2015.jpgAztán persze a reggel úgy indult, hogy felkelni sem volt kedvem, és majd szétszakadt a fejem, ami olyankor sem jó, ha ezt az állapotot egy masszív ivászat váltja ki, de akkor legalább van értelme. A migrénes fejfájásnak nincs.

Mint ahogy annak sem látszik sok értelme, amikor az ember gyereke egy ködös novemberi reggelen, ha nem is rövidnadrágban, de capriban poroszkál keresztül a ködös városon, miközben síoverálos hajléktalanok és a (jobbára mű)szörmegallérok résein, vagy csuklya alól kandikáló járókelők nézik hülyének. De így jár, aki minimális felesleget óhajt magával cipelni uszkve 35 kilométeren keresztül.

Amikor az ötös busz begördült Pasarétre, azért megnyugodtam, hogy nem csak én tűnök alulöltözöttnek. Gyors nevezés, és neki is vágtam a Gercse 35 (MTSZ: 69,3 pont, rendező: Ösvénytaposó Baráti Társaság, Petróné Felleg Annamária) kilométeres távjának.

Azt ugye tudtam, hogy az elejét nem fogom elrohanni, de igazán jól jött, hogy egy ismerőst utolérve gyakorlatilag beszélgetve felsétáltunk az Apáthy-szikláig. Tavaly itt mindenáron erőltettem a futást… Igazából sohasem voltam elájulva a Lipótmezőre néző kilátástól, különösen, hogy vagy éjjel vagy esőben jártam erre, vagy lent ló… sem látszott a ködtől. Mondjuk, most is köd volt, de csak olyan fátyolos, és adott egy mesebeli hangulatot a Lipótmezőnek. Olyan Bosch festményest…

apathy.jpg

Sokáig ne ábrándoztam, próbáltam az óránkénti hét kilométeresre tervezett átlagot tartani, így jött egy futásmentes erőltetett menet az Árpád kilátóig. Onnan egy kis Panorámakör nosztalgia, meg a sárga út… És valahol Virágos-nyereg környékén kisütött a nap, meg elmúlt a fejfájásom. Szeretném azt hinni, hogy azért, mert ott kerültem távol a szomogos környezettől, de ez valószínűleg nem igaz. De jól hangzik.

Szóval sárga sáv, amin én elég bizonytalanul közlekedem. Mert ugye aki tériszonyos, meg némi gondja van a térlátással, az szaladgáljon olyan keskeny utakon, ahol azért van legurulási esély.

Viszont azt vettem észre, hogy amint hullanak a levelek, és egyre többet látok az útból, úgy leszek magabiztosabb. Amíg nem jön a jeges időszak... Sokkal bátrabban kocogtam (futásnak nem nevezném) most, mint két hete a Budai Sárgán.

kotok_november.jpg

Kötelező kép a Kötők-padjáról, és mentem is tovább az Alsó-Jegenye-völgy felé. Gondolom, már mindenki unja, hogy, ha erre járok akkor Paprikás-patak és vízesés, így most nem fényképeztem le. A frissítéssel meg úgy döntöttem, hogy várok a kerek-hegyig az úgyis félpálya.

Ezen a szakaszon inkább bottal túráztam, de azért néha-néha kocogtam is.

kisboldogasszony.jpgKerek-hegy, frissítés, azaz félliternyi szörp, és két ropi. Meg gondolatban jött a be nem férős zabszem, hiszen előttem van még a Remete-hegy, amiről tavaly szinte seggen araszolva jöttem le. Szó szerint rettegtem, ami hülyeség, mert most nem volt bonyolultabb lejönni, mint a sárgán a Határ-nyereg felé. Ja igen, még az is benne volt a napi programban…

Már annak is gyanúsnak kellett volna lennie, hogy túl simán jutottam el a Remete-szurdokig, de akkor lettem biztos benne, hogy tartogat még aznapra valamit a sors, amikor gond nélkül a jelzésen értem a Kisboldogasszony Bazilikához. komolyan, olyan nincs, hogy a táv kétharmadánál, még nem tévedtem el.

És Pesthidegkúton beütött a papírforma. Azt írja az itiner, hogy

…A Mosbach parkon át, jobbra a kék+ jelzésen a Patakhegyi úton megyünk, majd a Hideg utcán a szalagozást követjük a templomig.

Ez tök egyértelmű. És mint tudjuk a bal, az az órás kéz, a jobb. az a karkötős… ennyi. Ezt nem lehet elrontani.

De… el lehet. Plusz két kilométer és az eltévedést követő negatív hangulat.

Azért csak bekocogtam a Gercsei templohoz teázni egyet, majd Újlaki-hegy, Libanoni cédrus, és cél.

Ez így 4:30:47, ami akárhogy is nézem cca fél órával jobb, mint a tervezett idő.

Viszont Pasaréten már megint fájt a fejem… lehet, hogy mégis a szmog.

Értékeljünk: Itiner: Szerettem a táblázatot is, a térképet is, a szöveget is. Egyszerű lényegretörő. Ez 5 pont. Útvonal: Jól követhető, haaz ember meg tudja különböztetni a bal kezét a jobbtól. 5 pont. Frissítés: Ahogy szeretem. 5 pont. Az ottfelejtési faktor: Már a Tündérnél kifejtettem, hogy miért a 3 pont.

Pontozható plusz, egyértelműen futóbarát a 7 km/h-ra nyitó pontokkal, track nincs. Összesen: 18+1 pont.

Jövőre visszatérek!

gercse35terkep.jpg

 

 

ami a földet tapodta: Asics Gel Fuji-Trabucco2;

ami támasztékul szolgált: Quechua Arpenaz 200;

a csomag: Quechua Diosaz raid 10 (tartály nélkül);

ami az időt és az utat mérte: Garmin FR 220

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://withoutacatharsis.blog.hu/api/trackback/id/tr248068370

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása