Az idei augusztus, elég erősen, két majd százötven kilométeres héttel indult, holott eddig ez volt az év egyik pihenő hónapja az edzéstervben, hogy aztán a Magas-Bakonnyal új lendületet vegyen. Most ez másképp alakult.
Szóval az erős kezdés után éreztem, hogy lassítani kell, és bár szombaton, kissé álmosan, négy órán belül lekocogtam a budai tájakon útvonalát, abban a párás melegben éreztem, hogy vasárnap valami rövidebb is elég lesz. Kapóra jött a Nyárutó 15 TT (MTSZ: 35,9 pont; rendező: Sarokkő Egyesület). Aránylag egyszerű útvonal, de azért akad benne szint is… és volt némi elszámolnivalóm is magammal ennek a túrának a kapcsán. Könnyű, kocogós – írtam róla tavaly, ezt most azért kissé átértékeltette velem az időnek a járása…
A Sarokkő túrái, nálam a családbarát kategóriát jelentik, úgy távban, mint szolgáltatásban, és ugye a túrához adott itinerek is egyre egyértelműbbek…
Bár az itiner itt már tavaly is rendben volt, mégis itt történt az, hogy néhányszor azért tértem le az útvonalról, mert azt hittem, hogy rutinból lenyomom, ahelyett, hogy elolvastam volna rendesen az itinert. Tanultam belőle. Azt hiszem.
De az csak egy dolog, mert az előző nap tanulságait feledve azt hittem, hogy két órán belül simán körbeérek. Hát nem.
Pedig az idén az indulást követően nem az ellenkező irányba indultam a zöld körséta jelzésen, így kimaradt az árkon-bokron visszamászás. Tényleg kényelmesen kocogva kerültem meg a Hárs-hegyet, értem le a zöld kereszten a Széher útra, váltottam a zöld sávra… indultam Nyék felé, meg az Árpád kilátóhoz.
Szolgálati közlemény:
A Mérföldkövek című fotózós izé nem szűnik meg, de nem kap itt poszt helyet a jövőben, csak egy instagram hivatkozást, valahogy így:
A lejtőkön futottam, az emelkedőkön botoztam… és az Árpád kilátónál azon vettem észre magam, hogy fröcsög belőlem a víz. Ilyenkor van az a feloldhatatlan probléma, hogy sapka nélkül gyorsabban hűlök, viszont telemegy a szemem sós izzadtsággal… próbáltam kendőt, sapkákat, még hajpántot (mondjuk, az én esetemben nevezzük inkább fejpántnak, mert a hajam nem igényli) is. Fülledt párás melegben egyik sem jó… csak, a nem futás. Néha még az sem.
Így útban a Hármashatár-hegyre felfelé, megálltam beszélgetni Tiborral, a főszervezővel, és feltételes ellenőrzőponttal. Valamennyire megszáradva folytattam az utat és azon vettem észre magam, hogy azon a szakaszon, ahol keddenként, ha nem is kacagva, de kocogok, most nincs erőm futni.
Azért csak felértem az adótornyokhoz. Ez számomra fontos hely… oka számos, sőt számtalan, de van róla egy poszt, ami talán…
Ránéztem az órámra, és azt láttam, hogy ebből nem, hogy két óra nem lesz, de még az is esélyes, hogy a három órából is kicsúszok. Elkezdtem lefelé ügetni a kék körséta útvonalán.
Az Újlaki-hegyről jövő sárga semmit sem változott egy nap alatt… csak bennem volt kevesebb az energia. Érezhetően.
Határ-nyereg, Hűvösvölgy… és már megint a Hárs-hegy. Talán életemben először komolyan örültem annak, hogy nem kell átvágni a hegyen, csak megkerülni. Azt láttam, hogy néhány embert megzavart, hogy a sárga sáv kétszer érinti a zöld körséta jelzést, és az mind a két esetben balra tart, de a térkép alapján egyértelmű volt, hogy csak a másodiknál kell letérni.
Célban. 2:13:45
Hát mit mondjak? Ez bizony kicsit lassú lett, már ahhoz képest, hogy tavaly mindenféle mellébotorkálással is hét perccel kevesebb kellett. Igaz akkor előző nap pihentem. Meg talán nem volt ilyen fülledt a meleg. Meg… ha akarok, még tudok ám kifogásokat találni…
Lényeg a lényeg, hogy erre a napra ez a tizenöt kilométer pont az ideális mennyiség volt. Távban, szintben, időben.
Azért csak megérdemeltem azt a sört a célban.
Itiner: Táblázat, áttekinthető térkép, kevés szöveg: 5 pont. Útvonal: Ez egy könnyen követhető útvonal, 5 pont. Frissítés: Számomra a megfelelő, de ugye én ebben nem vagyok mérvadó, főleg ilyen távon. 5 pont. Az ottfelejtési faktor: 5 pont.
Pontozható plusz: Csomagmegőrzés volt, bár nem meghirdetve. Futóbarát, hiszen a feltételes kivételével, csak önkiszolgáló (kód, kéktúrás pecsét) pontok voltak. Track a Sarokkő honlapján. Összesen: 20+3 pont.
ami a földet tapodta: Asics Gel Trabuco 2;
ami támasztékul szolgált: Komperdell Carbon Balance;
a csomag: Diosaz raid 10 (tartály nélkül);
ami az időt és az utat mérte: Garmin FR 220.
