Katarzis nélkül

futás, teljesítménytúra, és a kezdetekben görkorcsolya

Budai sávtúrák - kék

2016. december 01. 06:00 - regulat

trail-mód

Két évvel ezelőtt belekezdtem a Budai „sávtúrákba” és még mindig nem értem a végére. Meg van a piros, a kék, a sárga, már csak a zöld hiányzik, és úgy tűnik, hogy még egy darabig hiányozni is fog. Viszont ez az ősz úgy alakult, hogy ismételek.

kekokl.jpgLehet, hogy a pirosat is, de a kéket mindenképpen. Igen, a múlt héten, megint úgy alakult, hogy a Budai kéken (MTSZ: 55 pont; rendező: Ösvénytaposó Baráti Társaság) kocogtam.

Az az igazság, hogy ezeket a sávtúrákat már csak azért is szeretem, mert izé… nem sokat kell gondolkodnom.  Menni kell a kék sávon, és ennyi.

Ez ugye elvileg egész egyszerűnek hangzik, aztán két éve mégis sikerült majdnem kihagynom az egyetlen ellenőrzőpontot. Mondjuk, ez a veszély ma már nem fenyeget… Pedig de…

Meg én szeretem azt is, hogy ezek a sávtúrák nincsenek túlbonyolítva. Mondjuk van, aki ezt hibának tartja...

Szóval szombaton felültem a vonatra a Nyugatiban és elvonatoztam Ürömig, és elsétáltam a rajtig, azaz a Rozália Téglagyárhoz vezető bekötőútig. Ez a két évvel ezelőttihez képest közelebb költözött egy buszmegállónyit, ami azért kedves dolog a rendezőktől, mert a Budapest bérlet addig érvényes.

Szóval bár egy kilométerrel rövidebb lett így a túra megint csak olyan három és fél órával számoltam az út tekintetében. Már csak azért is ennyivel, mert bár legutóbb beértem három órán belül, most eszem ágában sem volt kihajtani magam.

Én az útvonalban kritikus pontnak két emelkedőt tartottam, az egyik a Vihar-hegy, a másik a Remete-hegy…

Lényeg, hogy kényelmes tempóban indultam a Virágos-nyereghez. Tulajdonképpen ezt a szakaszt nyáron szeretem, de ilyenkor, késő ősszel elég ingerszegény környezet. Mondanám, hogy szerencsére, mert itt az "ingert" a sár mennyisége szokta jelenteni ilyenkor, és az, mondhatni, elenyésző volt.

A Virágos-nyereg viszont kellemetlen meglepetést tartogatott azoknak, akik nem ismerik az itt futó utakat, mert az amúgy sem könnyen észrevehető jelzést kereső szemét teljesen elvakította a nap.

viragosnyereg.jpg

Irány a Vihar-hegy és a Hármashatár-hegy. Ettől a résztől csak annyiban tartottam, hogy ha nagyon vizes a talaj, akkor nem mindig egyszerű felkapaszkodni, de lényegében gondtalanul jutottam fel.

A Hármashatár-hegyen megálltam fényképezni.

voroskovar.jpg

Aztán indultam lefele. Aztán Árpád-kilátó, Határ-nyereg, Hűvösvölgy.

Kellemes időben jól haladtam.

Jött egy kis aszfaltos szakasz a Remete-szurdok felé. Itt már elég sok túratárssal találkoztam. Többek között előzgettük egymást egy futó párossal, akik valahol a kegytemplom előtt maradtak le.

kisboldogasszony.jpgMár nem okoz gondot, hogy hol kell a szurdokhoz bekanyarodni, végig kocogtam a szurdokon, és nekiindultam az emelkedőnek.

Az elmúlt két túrán megálltam fent fényképezni, így most ezt kihagytam.

Viszont rájöttem, hogy nagy valószínűséggel megint olyan három óra körül érek be a célba. Némi lihegés után kicsit rákapcsoltam, és már-már futótempóra cseréltem a kocogást, amikor beértem azt a párost, akiket még Máriaremetén hagytam le…

Valószínűleg a Kisboldogasszony felé vivő kacskaringóról maradtak le. Megértem. Szerintem nekem is kellett hozzá vagy tíz alakalom, hogy megjegyezzem ott az utat. Figyelni kell. Erősen.

Lényeg, hogy megerőltetés nélkül haladtam tovább, és 3:01:16 másodperccel az indulás után bent voltam a célban.

Ugyan kicsit lassabb voltam, mint két éve, viszont sokkal kevésbé fáradtam el.

Élveztem. Ez egy kellemes átmozgató útvonal.

Értékeljünk: Itiner: Már két éve is szerettem, hogy nem egy szószátyár alkotás.  5 pont. Útvonal: szintén 5 pont. Frissítés: A tea most jobban esett volna a célban, de tulajdonképpen a szörp elég volt, amit kaptunk, szóval: 5 pont. Az ottfelejtési faktor: 3 pont

Pontozható plusz: Csomagszállítás nincs; track szerintem nincs (de ha van, akkor javítom), a pontnyitás futóbarát cca 7 km/h sebességre nyit a pont és a cél, így összesen: 18+1 pont.

kekut.jpg

ami a földet tapodta: Salomon Speedcross4;

ami támasztékul szolgált: Komperdell Carbon Balance;

a csomag: Quechua MT20 (tartály nélkül);

ami az időt és az utat mérte: Garmin FR 220

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://withoutacatharsis.blog.hu/api/trackback/id/tr2112010118

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása