Többek között azért is jó, hogy vége a télnek, mert én az enyhébb időben szívesebben vállalkozom negyven kilométer feletti túrákra. Mondom ezt úgy, mintha nem tavaly lett volna az első év, hogy az ilyen távú túrákat elkezdtem bevállalni.

Nem mintha korábban nem lett volna meg hozzá az erő, vagy a kitartás, de kellett hozzá pár év tapasztalatszerzés a rövidebb távokon, hogy egy negyven, ötven kilométeres túra után fáradt és ne kimerült legyek.

Igen, már megint csak a szót szaporítom, ahelyett, hogy az idei első maratonfeletti távú túráról írnék. Erre most márciusig kellett várni, de igazából én csak örültem annak, hogy az idén, majd egy hónappal később került megrendezésre a Zöld 45 teljesítménytúra (MTSZ: 97,1 pont; rendező: Magyarországi Kárpát Egyesület).

Hopp ez tavaly még száz pontos túra volt. Két oka is lehet ennek, az egyik, hogy már nem téli túra, a másik az útvonal, azaz a cél változása. A Két Jóska helyett a Golf Söröző Budakeszin.

Bár meg kell jegyeznem, hogy szerintem az újraszámolásnál kimaradt a zöld változása Ferenc-halomnál. Ez azért is érdekes, mert az itiner szöveges része tökéletesen követi a változás, míg a térkép még a régi zöldet követi itt. És ez az egyetlen magyarázat, hogy az órám, miért mért majd két kilométernyi pluszt, amikor tényleg nem tévedtem le az útról egyszer sem.

Hagyom is az elmélkedést, inkább a túra…

Az idei túrára a tavalyi tapasztalatok alapján készültem.

Tudtam, hogy a hosszútáv folyadék pótlás szempontjából nekem még jó, de aki sűrűn szeretne folyadékot pótolni annak necces. Napok óta azon gondolkodom, hogy Normafa és Solymár között, hol van az útvonal által érintett kút, vagy bolt… De mintha a Szerb Antal utcában lenne kút.

Szóval úgy készültem, hogy a jó időre való tekintettel csomagot nem adok fel, folyadékot ráérek beszerezni Solymáron, és szeretnék a tavalyi 6:39-es időnél gyorsabban beérni.

Farkasrétről, azaz a Márton Áron térről, lassan kocogva indultam neki a zöld háromszög jelzésen az Ördög-oromnak. Elvégre minek fárasszam ki magam a legelején. Minél többször megyek itt fel, annál szelídebbnek tűnik az emelkedő, de azért minden elismerésem azoknak, akik itt tartják fel-le a futóedzéseiket.

Mondanám, hogy a kilátás gyönyörű, de az előző napi eső miatt annyira párában úszik a város, hogy nem látom értelmét fotózni. (viszont van egy képem, még a múlt szombatról).

Megvolt az első ellenőrzőpont, tovább a Széchenyi-hegyre, hogy ott a zöld sáv jelzésre váltsak és letudjam a második ellenőrző pontot. Normafa – Disznófő – Tündér-szikla.

Annyiszor szerepelt már ez a szakasz itt a blogban, hogy nem tudok róla semmi érdekeset mondani, ami azért jó dolog, mert ez azt jelenti, hogy jól futható volt az útvonal.

A harmadik ellenőrzőpontot letudva, irány az Árpád kilátó. Ferenc-halmot már az új jelzésen balról kerüljük, a Fekete István emlékháznál pecsétet kapunk, hogy aztán Pasarétről felkapaszkodjunk az Apáthy-sziklához, majd az Árpád kilátóhoz, ami az ötödik ellenőrzőpont.

Lassan megvan a túra harmada. Na jó, még át kell menni a Hármashatár-hegy túloldalára, de amikor elkezdek lefele ereszkedni a Farkas-toroknál, már vigyorgok, mert tudom, hogy Solymárig csak a Szarkavár előtti vendégmarasztaló okozhat meglepetést, különben kellemes kocogás.

Tulajdonképpen így is lett. Bő három óra alatt beértem Solymárra.

Ha már emlegettem a vendégmarasztalót, hadd dicsérjem meg azt, aki némi földmunkával elérte, hogy a lefolyó esővíz ne árassza el a vár melletti mélyutat. Nem mondom, hogy nem volt felázva az agyag, de a korábbi évekhez képest, szinte száraz volt az út.

A Kocsma galériában pecsét, utána irány a bolt, mert az út második felére kell egy kóla. Itt ér véget a Normáfától induló rövidtáv útja. Én megyek tovább a Zsíros-hegyre és Nagykovácsiba.

Ott már viszont érzem a combomban, hogy az elmúlt héten egy métert sem futottam. Némi teával és zsíros kenyérrel töltődöm a plébánián. Ez a végállomása a középtávnak, nekem még hátra van az út utolsó harmada.

Nagykovácsit elhagyva, úgy két és fél kilométer után váltok a zöld háromszögre abban a tudatban, hogy semmivel sem leszek gyorsabb az idén, mint tavaly… sőt!

Amikor azt látom, hogy az erdészet nehézgépei feltúrták a Nagy-Kopasz felé vezető utat, el is engedem a tervet. Lassan botozok felfelé… végre elérem a kilátót. Nem megyek fel, mert erősen le vagyok maradva… ez lenne a rossz hír, a jó, hogy innentől lényegében csak lejtő.

Mégis valahogy nehezen veszem fel újra a ritmust. Nehezemre esik a gyaloglásnál gyorsabb mozgás, de aztán csak belejövök. Kb egy kilométer múlva már a zöld kereszten kocogok.

Mindjárt itt a cél, mondogatom magamnak, holott az még bizony bő nyolc kilométer. Az azért sokat számít, hogy az idén nem kavarok le az útvonalról. Elérem az országutat, majd a lovardát. Tavaly az utóbbit szidtam, hogy lekerítette az utat. Szerencsére az idén ezt mellőzték.

Kocogok a síkon, és várom, hogy a fák felett meglássam a mamutfenyők csúcsát. Annak olyan célba érős hangulata van. Úgy néz ki, hogy a lemaradást behoztam. Még egy pecsét, és tényleg irány a cél.

Elhagyva a mezőt, kiérek a Meggyes utcára, és onnan a szalagozást követve teszem meg az utolsó másfél kilométert a Golf sörözőig. Cél. Gyorsan ittam is egy sört.

6:36:53 Hát izé… ez mindössze két perccel jobb, mint tavaly és az út cca ugyanannyi. Amennyivel hosszabb Ferenc-halomnál, annyival rövidebb Budakeszin. Ez azért a tavaszi terveimet tekintve, nem túl biztató, de még előttem a Téry. Az után okosabb leszek. Talán.

És akkor pontozás: Az itiner 3 pontos (…és most nem foglalkozom azzal, hogy Ferenc-halomnál, mást mond a szöveg, és mást mutat a térkép, mert a jelzések annyira egyértelműek, hogy szerintem ezt senki sem vette észre. Én is csak utólag.). Az útvonal 5 pontos. Frissítés: kicsit bizonytalan vagyok, hogy van-e 15 kilométerenként folyadékhoz jutási lehetőség… emlékeim szerint van, így 5 pont. Ottfelejtési faktor: 5 pont.

Pluszpont a csomagszállításért jár, tracket nem találtam. És futóbarátnak sem nevezném, mert van olyan pont, aminek a nyitási sebessége, még az 5 km/h-t sem éri el... Összesen: 18+1 pont.

Az útvonal (ahogy az órám mérte):

A szintemelkedés (ahogy az órám mérte):

ami a földet tapodta: Salomon SpeedCross 4;

ami támasztékul szolgált: Komperdell Carbon Balance;

a csomag: Quechua MT20 (tartály nélkül);

ami az időt és az utat mérte: Garmin FR 220